Magyar Ifjúság, 1973. március-június (17. évfolyam, 12-26. szám)

1973-03-23 / 12. szám

A SZERKESZTŐ LEVELE Az olvasó kívánságára Nem szokásunk önmagunkról írni, még kevésbé a bizonyítvá­nyunkat magyarázni. Meggyőződésünk, hogy a szerkesztőség véle­ménye, törekvése, erénye és fogyatékossága mindig ott tükröződik a lapban. Ha nem így lenne, nem lennénk őszinték, s tulajdon­képpen rosszul végeznénk a dolgunkat. Ezért általában nincs mit, vagy pontosabban fogalmazva nem szabad semmit hozzátenni ah­hoz, amit az olvasónak hétről hétre nyújtunk. Gondjaink és problémáink persze nekünk is vannak. Nem min­dig sikerül úgy összeállítani a lapot, úgy megválasztani a témákat, úgy megírni egy-egy cikket, riportot, ahogy szeretnénk, ahogy az olvasó elvárhatja tőlünk. Néha könnyebb lenne megmagyarázni a fogyatékosságainkat szülő objektív vagy szubjektív körülménye­ket, mint megváltoztatni őket De ilyenkor mindig arra gondolunk, hogy ugyan kinek nincsenek gondjai, nehézségei, ki ne hivatkoz­hatna bizonyos körülményekre, csak hogy mentse a saját felelős­ségét?! Sajnos gyakran találkozunk az életben ilyesmivel. Bíráljuk is cikkeinkben eleget a felelősséget elhárító, aktatologató maga­tartást, amely oly sok kárt és bosszúságot okoz mindnyájunknak. Mi viszont örömet, kellemes perceket és órákat akarunk szerezni a kedves olvasónak, ezért nem a gondjainkkal untatjuk, hanem azt tartjuk szem előtt, hogy aki kézbe veszi a MAGYAR IFJÚSÁG­ot, az igényeinek megfelelő jó újságot, s nem magyarázkodást vár tőlünk. Más kérdés, hogy amint a múltban, a jövőben is minden alkalmat megragadunk, hogy találkozhassunk olvasóinkkal az isko­lákban, üzemekben, ifjúsági klubokban és KISZ-szervezetekben, s őszinte, nyílt beszélgetésekben tájékoztassuk őket, tanuljunk tő­lük, ugyanúgy, mint régi és új levélíróinktól. Vannak azonban esetek, amikor ez kevés. Mint például most, amikor végre sikerült teljesíteni az olvasók többségének régi óha­ját, lapunk őszinte barátainak egybehangzó kívánságát, a köny­­nyebben kezelhető, egybefűzött MAGYAR IFJÚSÁG kialakítását. Ha volt valami, amit az olvasók évek óta kitartóan és következe­tesen kértek tőlünk személyes beszélgetésekben, ankétokon és le­velekben, akkor ez volt az. A jogos igényt évekig nem tudtuk tel­jesíteni, mert a feltétele egy új fűtő- és vágógép beszerzése volt, természetesen importból, valutáért. Most a KISZ KB több millió forintos áldozatkész hozzájárulásával sikerült megvásárolni a gé­pet, s ezzel áttérni az új formátumra. Reméljük, olvasóink megér­tik, hogy az igényesebb kivitel többe kerül, hiszen új nyomdai mű­veletekkel bővül az előállítás folyamata, ezért az erősen vissza­fogott, s a KISZ KB által egyébként is dotált árat kénytelenek va­gyunk némiképpen felemelni. A jövőben a 48 oldalas MAGYAR IFJÚSÁG ára 3 forint, s a havonta egyszer kibővített terjedelem­ben, 64 oldalon megjelenő számé 4 forint lesz. Az elkerülhetetlen, de csekély árváltozást bőven kárpótolja majd a célszerűbb kivitel, a jelentősen megnövelt terjedelem és a szerkesztőségnek az a törekvése, hogy ne csak könnyebben kezel­hető, terjedelmesebb, hanem tartalmában gazdagabb, minden tekintetben színvonalasabb újságot adjunk olvasóink kezébe. Erre kötelez bennünket olvasóink szeretete, ragaszkodása és ifjúsági szövetségünk bizalma. Most, amikor a megújult MAGYAR IFJÚSÁG első számát tart­ják kezükben, egyúttal kéréssel is fordulunk Önökhöz. Kérjük a KISZ-vezetőket, aktivistákat, lapunk minden jó barátját, hogy to­vábbra is szeretettel terjesszék a MAGYAR IFJÚSÁG­ot, szóban és írásban mondjanak véleményt róla, nyújtsanak segítséget ah­hoz, hogy az új formában még jobban betölthesse hivatását, vala­mennyiünk közös örömére. Őszinte barátsággal: SZo­b MAGYAR IFJÚSÁG A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszer­kesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: Gyulai Ferenc, Király Ernő. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Tel.: 130-460. Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Bp., VI., Révay u. 16. Tel.: 116-660. Készült a Zrínyi Nyom­dában (73.2339/2-12) ofszet rotációs eljárással, Ultraset 72-es gé­pen. Felelős vezető: Bolgár Imre. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­mely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp. V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: havonta 13,— Ft, negyed évre: 39,— Ft, fél évre: 78,— Ft, egy évre: 156,0 Ft Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 fórum Levelek a szerkesztőséghez Az ígéret szép szé­ p Az 1972-es diákpar­lamenteken sok ajánlás és ígéret hangzott el. Sajnos ezekről az ígére­tekről nem készítenek leltárt, pedig nem árta­na, mert olykor-olykor egy-két ígéret bizony még magas fórumokon is elkallódik. A külön­böző tanácskozásokon írásban beadott interpel­lációikra általában írás­ban adnak választ. A bu­dapesti diákparlamenten a Fővárosi Tanács kép­viselői is így ígérték ezt, még 1972 novemberének végén. De válasz mind­máig nem érkezett. A küldöttek, akik nem kap­tak szót, gondolom azó­ta már meg is unták a várakozást. Az országos diákparla­menten azt mondták a küldötteknek, hogy 1972 december közepén isko­láik megkapják a parla­menten felvetődött prob­lémák elemzéseit, ri­portjait tartalmazó diák­parlamenti újságot. En­nek a kiadására már azért is szükség lett vol­na, mert a küldöttek többezer diák képviselői voltak, s társaik a vita témáiról csakis a sajtó­ból értesülhettek. Ez pe­dig sajnos igen kevés volt. Az ígéret szép szó... — jó lenne, ha be is tartanák, mert mit vár­junk a kisebb szintű ígé­retektől, ha nagyobb fó­rumokon sem teljesítik ezeket.” Csizmár Gábor 1138 Budapest, Népfürdői u. 33. Ugyanaz fiúban ? (Megjelent a Magyar Ifjúság 9. számában 1973. március 2-án.) „Írásuk megragadta a figyelmemet, gondolko­dásra késztetett ennek a 23 éves fiúnak az élete. Nincs célja, fél az em­berektől, egyedül van. Nagyon elszomorított a történet. Én, aki szere­tem a vidámságot, van­nak jó barátaim, csak el­képzelni tudom azokat a rettenetes érzéseket, amiket Géza érezhet. Kedves Géza! Huszon­három éves korában még nincs elveszve az ember, próbáld meg rendbe hozni az életedet. Próbálj úgy élni, hogy vidám lehess. Menj olyan munkahelyre dol­gozni, ahol sok ember él, bizonyára hamarosan barátra találsz. A szomorúságot félre kell tenned, bíznod kell az emberekben és gyer­mekkorod szomorúságait el kell felejtened. Mun­káddal kell bebizonyíta­nod, hogy igenis fontos tagja vagy a társadalom­nak és tanuld meg azt a szót, hogy »­akarom­«, és akarj még a nehézségek árán is boldogabb életet élni. A boldogságért küzdeni kell, de az ered­mény megéri.” Körösi Katalin 6000 Kecskemét, Hunor u. 6. „Unom az égiszét" (Megjelent a Magyar Ifjúság 6. számában, 1973. február 9-én.) „A cikkben szereplő lány, Kati keserű sza­vakkal beszél eddigi éle­téről, amely tulajdon­képpen jól indult. Hiszen sikeresen végezte tanul­mányait, annak ellenére, hogy különösebb kedve nem volt hozzá. Sikere­sen érettségizett, felvet­ték az egyetemre. Kell-e ennél nagyobb öröm? Azt hiszem, nem. Sok fiatal boldog lenne, ha idáig eljuthatna. Minden fiatal életében eljön a szerelem, természetesen ilyen érzelmi hatások mellett sokkal nehezeb­ben megy a tanulás, kü­lönösen olyan esetben, mint amilyen Katié. Ka­ti szerelmes volt egy fiúba, szerette őt, de a szeretetre nem kapott viszonzást. A fiúnak más céljai voltak, amit el is ért és utána igyekezett megszabadulni Katitól. Sajnos, Kati annyira a szívére vette ezt az ese­tet, hogy a tanulást is abba kellett hagynia. Elítélem a fiú elveszté­se utáni viselkedését, amikoris »most már úgyis mindegy« alapon közelebbi kapcsolatokba került.” Ábel Tibor honvéd Hatvan könyvre, de mi úgy éreztük, ez a kulcs a tel­jes megértéshez. Azért, mert az ember már elég­gé elfelejti az iskolában tanultakat, főleg az év­számokat és a melléksze­replők nevét. Ebben a könyvben azonban min­den együtt van. Egy-két igazán jó és lelkes tanár kivételével a többség nagyon rosz­­szul mutatja be a költőt Ezért van az, hogy a legtöbb diák a semati­zált képtől nem látja az igazi Petőfit. Ebben a filmben ép­pen az a nagyszerű hogy puritánul, felesle­ges külsőségek nélkü mutatja be a költőt , korát. Vannak, akiknek nem tetszik a »rohangálás«, tányércsapkodás, de e szimbólum. Egy forrada­lom nem képzelhető , halk hegedűszóval, tánc lépésben. A forradalom­hoz tartozik a dinamiz­mus is. Nincsenek cser­des forradalmak,­­ hogy minek égetik el padokat? A kérdés felte­vője úgy látszik nem is­meri a szimbólum foga­mát. Sokatmondó jelké­pek ezek. A lángok forradalom lángjai. Egyik hozzászóló a írta : »Ha valaki ki­megy a moziba megné­zi ezt a filmet, akkor kell döntenie magába hogy másfél órát neve­ni akar-e, vagy egy ú szerű Petőfi-filmre »­váncsi«. Erről az a r­­eményem, akinek előbbi csak eszébe jut, jobb, ha gyorsan has megy és az »Angyal«­­ landjain kívül soha sem­milyen filmet nem­z meg. Aki pedig az utc­áit választja, jó ha elgo­dolkodik. A film hiá­nyos fokig azt tükre hogyan szeretnék a­­ fiatalsággal láttatni 1 tőfit és a forradalmat, nem azt, hogyan is lát, valóban. De ez nem , mert a sok irreális képzelés után végre­­ mutattak egy olyan­­ tőfit, akit el lehet fog­­ni, meg lehet érte mert élő és nem pás ízű bálvány. Szendrey Júlia és költő kapcsolatát se nem »rombolták« le ismerősi viszonyig, nem csak utaltak a ismert szerelemre. Is forradalom volt a nyeg. A film nagyszerűs« fokozzák a jól kivál­­tott lelkes főszereplői a szenzációs zene. I­szében nagyon tetsző film.” Bártfai Ágni 1021 Budapes Üdülő út 32. Petőfi 73 „Figyelemmel kísértük a Petőfi ’73 című filmről érkezett híreket. Nagyon kíváncsian vártuk a be­mutatást, mert rokon­szenves volt az ötlet: teljesen új szemszögből, új módszerekkel ábrá­zolni Petőfit és március 15-ét. A bemutató azon­ban csalódást okozott. A nagyon jó formai megol­dások mögött azt érez­tük, hogy a film egy kis­sé szétszórt és nem elég érthető. Alapjában azon­ban már első látásra is tetszett. Azután rájöt­tünk, hogy a film na­gyon érthető alapos tör­ténelmi és irodalomtör­téneti ismeretek nélkül. Aki a filmvásznon feltű­nő térképrészleteken nem ismeri ki magát, az a különböző szereplőket és eseményeket nem tudja elhelyezni, nem sokat ért a filmből és ezért bírálja azt. Elol­vastuk Illyés Gyula Pe­tőfi című könyvét, és rögtön tisztábban láttuk az események közti ösz­­szefüggéseket. A film alkotói lehet, hogy nem is gondoltak erre a

Next