Magyar Ifjúság, 1973. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
1973-08-24 / 34. szám
LIMONÁDÉ Alig tíz perce haladt el a locsolókocsi, de máris foltokban felszáradt az aszfalt. A járdák, a házfalak tombolva adták vissza a magukba szívott meleget, forrósították az esti homályt. Egyetlen kamasz szellő sem mozdult. A Lány lazán fogta a Fiú kezét, s csak arra a néhány pillanatra engedte el, amikor játékosan megpördült a tengelye körül, hogy hajának mozdulásával, szoknyájának lendületével megkavarja a moccanatlanul álló levegőt. A Fiú ilyenkor megállt és nézte. A verítékcseppek a szemét csípték. Megdörzsölte, s színes karikákat látott. Közepükben pörgött-lihegett a Lány. — Igyunk valamit — mondta rekedten. — Igyunk... — felelte a lány, s máris körülnézett. Egy kopott kis presszó neonja pislogott a közelben. Az asztalok olyan szorosan egymás mellett álltak, a terem olyan pici volt, hogy még a levegő sem tudott megfordulni. — Akarsz sört? — kérdezte a Fiú. — Inkább limonádét. Sok citrommal. Ilyenkor az a jó! A pincérlánynak félrecsúszott a bóbitája, de nem törődött vele. Még a tenyérnyi kötényt is csendben átkozta, az is melegít. Belemarkolt a jégkockákba, s egyetegyet a poharakba dobott. A Lány mohón nyúlt a bepárásodott pohár után, s már előre nagyot nyelt. A Fiú a keze után kapott, s erősen megmarkolta: — Ne igyál! — mondta. — Én sem iszom. A Lány tétován visszahúzta a kezét. Miért ne igyon? Aztán ráragyogott a Fiúra, s megkérdezte: — Félted a mandulámat? — kacagott. — Már négyéves koromban kivették. Ide nézz! — s mókázva száját tátotta a Fiúra. — Hülyeség! — mordult fel a Fiú. — Mit érdekelnek a manduláid. Arra vagyok kíváncsi, hogy van-e akaraterőd? Legalább anynyi, mint nekem ... Hosszú perceken át mozdulatlanul ültek. Feszes háttal és maguk elé meredve. A jégkocka elolvadt, s a pára lassú cseppekben elindult a két pohár oldalán. — Talán hús is van benne? — kérdezett rájuk a pincérlány, amikor arra járt. — Kicseréljem? — Jaj, dehogy! Nagyon finom, csak még hideg... — sietett a válasszal a Lány, s megpróbálta legbájosabb mosolyát kierőszakolni, de csak torz és verítékes fintorrá sikerült. Úgy érezte magát, mint amikor anyjától először kapott igazságtalanul két nagy pofont, s elhatározta, hogy nem sír. A Fiú hirtelen felállt. Elindult az ajtó felé. Egy húszast nyomott a pincérlány markába, s már kint volt a levegőn. A Lány lassan botorkált utána, de előbb lopva a pohár hideg oldalához nyomta a tenyerét. A sarokig együtt mentek. A Lány a haját igazgatta, hogy ne kelljen a Fiú keze mellé engednie a kezét. Aztán elindult ellenkező irányban. Egyedül. Pár lépés után megállt és visszafordult: — Holnap nem jövök. Ne várj, és ne is hívj fel. Holnapután sem és soha. Arra vagyok kíváncsi, hogy van-e akaraterőd! Somos Ágnes KISS ATTILA RAJZA 10 -L. A népgazdasági terv az 1973—74-es tanévre 65 ezer szakmunkástanuló — 45 ezer fiú és 20 ezer lány — felvételét írta elő. Mint a Munkaügyi Minisztériumban elmondták: a felvételek megfelelően alakultak, noha még korántsem zárultak be mindenütt a kapuk. A pályaválasztási esélyeiket az átlagosnál tovább latolgató fiatalok ugyanis még most, augusztus második felében is jelentkezhetnek szakmunkástanulónak. A felvételek hagyományos, nyár eleji időszakáról elkészült statisztikák szerint összesen 75 656-an — az előirányzott létszámnál 16,4 százalékkal többen — jelentkeztek a szakmunkásképző intézetekbe, amelyek május 31-ig 51 842 fiatalt fel is vettek. További csaknem tízezer lány és fiú ugyanebben az időben várta az orvosi vizsgálatok eredményét. A részletes adatok közelebbi vizsgálata számos érdekes következtetésre adott lehetőséget. Egyebek között kiderült, hogy különösen a fővárosi és az ipari centrumokban élő lányok körében változatlanul nagy a túljelentkezés az úgynevezett divatos szakmákra. Ez azonban nem képes ellensúlyozni a nehezen benépesíthető területeken mutatkozó hiányt. Egyébként az összes jelentkezőknek 38,2, a május 31-ig felvetteknek pedig 28,9 százaléka leány. Az országos (116,4 százalékos) jelentkezési arányon belül nagy a területenkénti eltérés. Budapesten nem éri el a felvételi előirányzatot sem, s egész Pest megyében, valamint Fejér megyében is igen alacsony a jelentkezők létszáma. Ezzel szemben viszont nőtt az érdeklődés a szakmunkásképzés iránt Baranya, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár és Vas megyében, ahol a tavalyinál lényegesen több fiatal kérte felvételét. A jelentkezők száma minden tárcánál meghaladta a tervezettet. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium területén, de általában is, a minisztériumi vállalatoknál alakultak a legkedvezőbben a felvételek. Lemaradás tapasztalható viszont a magánkisiparban, ahol eddig a tervnek alig valamivel több mint 50 százalékát teljesítették. Azt is elmondották a minisztériumban, hogy amikor a statisztika készült, még nem volt értékelhető a középiskolát végzettek jelentkezése, de június óta körükből is sokan választottak szakmunkás pályát. A hónap második felében még több Budapesten levő, kollégiumi helyet is biztosító szakmunkásképző intézménybe várják a jelentkezőket. Főként a gépi forgácsoló szakmák körében vannak még betöltetlen helyek, így a 2-es, a 4-es, a 8-as és a 21-es számú szakmunkásképző iskolákban. Ácsállványozókat, fapadlózókat, műanyagburkolókat és épületasztalosokat vár a 18-as, vasbetonszerelő, épületburkoló, kőfaragó, kőművestanulókat vesz fel a 36-os és ugyancsak kőművestanulók jelentkezését várja még a 34-es szakmunkásképző intézet. Az új tanévre több vidéki városban létesítettek leányotthonokat, ami lényegesen könnyítetteaz iskolától távolabb lakók helyzetét. A lányok többsége egyébként még mindig tartózkodik a kifejezetten ipari jellegű szakmáktól, noha az utóbbi időben meglehetősen kiszélesedett a részükre választható szakmák köre. Olyan műszeripari szakmákban például, ahol aprólékos, finom, pontos munkát várnak — amelyekre a nők rendszerint alkalmasabbak a férfiaknál —, a lányok részvétele még messze elmarad a lehetőségektől. O. L. Szakmunkásképzés Gyorsmérleg a jelentkezésekről X. KÖZGAZDASÁGI ábécé FIATALOKNAN SZAKOSÍTÁS Ha házibulit rendeztek, piknikalapon, akkor ki-ki azt visz, amit akar, de feltehetően megállapodtak egymással, hogy ki hozza a kávét, a sört vagy éppen a konyakot, és ki a frissítőt, illetve az elemózsiát. Annak semmi értelme nem lenne, ha mindannyian mindenből vinnétek egy kicsit. A szakosítás a gazdaságban hasonló megállapodás: két vagy több ország elhatározza, hogy ésszerű alapokra helyezi szükségleteinek kielégítését. Mindegyikük csak a termékeknek bizonyos fajtáit gyártja, s ezekből annyit állít elő, amennyi elégséges a partnerek igényeinek fedezéséhez is. Szakosítják a termelést. A szakosítás előnyei szinte felmérhetetlenek. Az egyes országok nem azonos mértékben gazdagok természeti kincsekben, és az egyes áruk és szolgáltatások előállításának is különbözőek a feltételei. Ha viszont valamennyi ország csak a számára leggazdaságosabb, a nála legeredményesebben gyártható cikkek termelésével foglalkozik, mindannyiuk fejlődése meggyorsul, és az áruk minősége is javul. Az erőforrások ugyanis mindenütt a legtöbb nyereséget hozó területre koncentrálhatók. Hazánk számára a szakosítás különösen nagy előnyöket kínál, hiszen viszonylag csekély azoknak a termékeknek száma, amit nekünk különösen érdemes gyártani, igényeink viszont a többi országhoz hasonlóan mindinkább bővülnek. Számunkra tehát létkérdés a nemzetközi munkamegosztás fejlődése. A kölcsönös előnyök kihasználása alapján kötött szakosítási megállapodások — mint például a magyar—szovjet alumíniumegyezmény — erőteljesen fellendítik gazdasági fejlődésünket. L. P.