Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)
1974-06-28 / 26. szám
ÉPÜL AZ M7-ESÉBRESZTŐTŐL Pillanatképek. Keveset mondanak, persze. De hát nem lehet szavakkal, nem lehet állóképekkel elmondani még azt sem, ami huszonnégy óra alatt történik. Rohannak az autók, óránként százzal, százhússzal és zenél az út. Zümmög, nem hallasz mást, zümmög, mesél az út. A pillanat törtrészei alatt regényeket kellene idézni. Sorsokat, embereket, pillanatok beláthatatlan láncolatát, az utat emberek építik. Köztük fiatal emberek. Egy napjukat idézik a képek, komolyan, nem a teljesség igényével. Az alapos munkához alapos alapozás kívántatik, idén ezzel sincs probléma. A tábort fenntartó Betonútépítő Vállalat a tábor parancsnokságára bízta az ellátás megszervezését. Új módszer, az eredmény: bőséges az ennivaló Állandó készenlétben van a parancsnokság is. Megyei György táborparancsnok örökös gondja: miként tegyék emlékezetessé a tábori kézheteket. Eddig sikerült, több mint tíz éve úgy emlékeznek rá a mellette dolgozók: jó lenne megint diáknak lenni Vas és cement. Ez lesz az M7-es néhány méternyi szakasza. Kinek jut eszébe, hogy mennyi pénz, mennyi energia építette minden centiméterét? Egy iskola Polgárdiban. Egykor zárda volt. Az osztályteremben emeletes ágyak adnak szállást az építőtáborozóknak. Ahol máskor kisdiákok tanulják az egyszeregyet, most nagydiákok tanulják az életet