Magyar Ifjúság, 1974. szeptember-december (18. évfolyam, 36-52. szám)

1974-09-06 / 36. szám

zenetek a szerkesztőséghez nyű művészeti programot feltételez. A művészeti kutatás állami támoga­tása lenne szükséges: fo­lyamatos, élő eszmecse­re, technikai lehetősé­gek megteremtése, kuta­tási tapasztalatok kicse­rélése. Szeretném, ha el­képzeléseim kudarca nemcsak az én tapasz­talataimat gyarapítaná, s nem sírkőfelirat lenne a konfliktusokat lezáró ügyben. Galántai György Budapest Elismerésre nélti gesztus Három éve működik a Csepeli Ifjúsági Park. A Park környékén lakók sokat bosszankodtak a zenekarok hangereje miatt. A kerületi tanács ebben az évben egy hangterelő fal építését kezdte meg. A parkban rendszeresen fellépő há­rom zenekar az anyagi alapok könnyebb előte­remtését segítő szándék­kal felajánlotta egyheti tiszteletdíját. Tudom, nem újdonság az, hogy együttesek egy megha­tározott célra felajánl­ják tiszteletdíjukat, il­letve gázsi nélkül játsza­nak, de úgy érzem, ez a gesztus megérdemel né­hány sort a fiatalság kedvelt lapjában, így a nagy nyilvánosság előtt is köszönetet mondunk ezért az M 7-es, a Mini és a Beatrice együttes­! tagjainak. Bálint Lehel igazgató, Radnótii Miklós Művelődési Ház Védjük a természetet! Lehet, hogy nemcsak engem foglalkoztat, le­het, hogy sokan, sokszor már elmondták, de úgy látszik, még nem eléggé. Engem dühösít, hogy fe­lelőtlen emberek baltá­val, késsel, tördeléssel pusztítják a növényeket, különösen a fiatal fákat Azt is tapasztaltam már, hogy légpuskával lövöl­döznek fiatal fiúk min­denre, ami él és repül Lakott területen belül is sok gerle, fecske, veréb pusztul el emiatt, de so­kan az erdőben sem kí­mélik a fácánt, a fog­lyot és a nyulat. Sokat találtam már olyat, amelyiket megsebeztek és elpusztult Az ilyen emberek nem gondolnak arra, mennyi kárt okoz­nak a természetben? S mennyi kárt okoznak a népgazdaságnak az érté­kes vadak, madarak ir­tásával. Én úgy gondo­lom, hogy ne pusztítsuk azt, ami van, hanem védjük és óvjuk utó­daink számára. Az a véleményem, s remélem, nem vagyok ezzel egye­dül, hogy a természet­­védelem önmagunk vé­delme is. Madaras« István Nyíregyháza LOh Panaszos levelet kül­dött a szerkesztőségnek Barna P. László, a kis­kunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet dol­gozója. Megírta, hogy fizetett szabadságát nem kapta meg. A panaszt továbbították a városi tanácshoz, ahol megvizs­gálták az ügyet, s töb­bek között az alábbi választ küldték: „Az alapszabály szerint Bar­na P. Lászlót 1972. évre a teljesített munkana­pok után 6 nap alapsza­badság és mint fiatal­korút 6 nap pótszabad­ság illeti meg. 1973. év­ben teljesített munkana­pok után 12 nap alap­­szabadságot kellett vol­na részére kiadni.” A T. szerkesztőséghez be­nyújtott panasza kap­csán felhívtuk, hogy szabadsága ügyében ke­resse meg a tsz személy­zeti ügyintézőjét...” Szántó Andor termelésellátás­felügyeleti oszt. vez. Kérés Szorgalmas olvasója vagyok a lapnak. Kevés ifjúsági lap tudja tarta­ni hétről hétre a jó ní­vót Minden szám él­mény és kitűnő olvas­mány számomra. Sok örömet szereztek eddig is nekem, és azt hiszem, sok társamnak — cik­keikkel. Sajnos, hosszú hónapok óta betegállo­mányban vagyok. Elke­seredésemet enyhíti, az önök lapjának sokszínű, érdekes tájékoztatása. Alig várom a szombatot, mivel hozzánk ezen a napon jut el a Magyar Ifjúság. A betegségem miatt több időm jut a cikkek olvasására, mint talán másnak, s ezért a dicséret és elismerés megalapozott. Most ké­réssel fordulok a lap­hoz. Az olvasás mellett a másik időtöltésem a festészet, illetve a grafi­ka. Lakhelyemen Csor­nán, sajnos nincs lehe­tőség a továbbfejlődés­re. Remélem, közlik le­velem, s az a kérésem, hogy jelentkezzen leve­­lezőpartnernnk olyan ol­vasó, aki maga is kép­zőművész szakkör tagja, és grafikával foglalko­zik. Reménykedve vá­rom kérésem teljesíté­sét. Helyes Jenő Csorna Arany J. u. 63. KEDVES LÁNYOK, KEDVES FIÚK! Az Oktatási Minisztérium és a KISZ központi bizottsága nevében szeretettel kö­szöntünk Benneteket az új tanév alkal­mából. A hasznosan töltött vakáció végén bizo­nyára rengeteg élménnyel, szellemileg és testileg frissen indultok ismét munkahe­lyetekre, az iskolába. Valamennyien tudjátok, hogy társadal­munk egyre fokozottabb figyelmet fordít az iskolákra, egyre több segítséget nyújt ahhoz, hogy mindig javuló körülmények között felkészülhessetek a teljes emberi életre. Szüleitek, tanáraitok azon igyekez­nek, hogy saját élettapasztalataikat átad­ják nektek, és a társadalmi szervezetek­kel, termelő üzemekkel, vállalatokkal együtt segítenek abban is, hogy tanuló­éveitek alatt közvetlen ismereteket szerez­zetek a gyakorlati életből. A társadalom törődését tükrözik azok az intézkedések is, amelyek az elmúlt években, és különösen az 1973/74-es tan­évben születtek. Az intézkedések célja, hogy az iskolában jobban felkészülhessetek választott pályá­tokra, hivatásotokra. Ennek érdekében csökkent a tananyag, megszűnt az átlag­­osztályzat, módosult az érettségi vizsga. A célok megvalósítása új, elsősorban mi­nőségi feladatok elé állította a nevelői testületeket és Benneteket Az intézkedések feloldottak néhány ko­rábbi kötöttséget, megalapozták az isko­laközösség valamennyi tagja számára az önállóbb részvételt az oktatás-nevelés fo­lyamatában. Azt tapasztaltuk, hogy éltetek az új le­hetőségekkel. Felismertétek, hogy a na­gyobb önállóság nagyobb felelősséget és több kötelességet jelent Tudatában vagy­tok annak, hogy a Ti munkátok a tanulás, amely nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is. Ez megítélésetek alapja, jövőtök biztosítéka. A szocialista társadalom egé­széhez való viszonyotok fejeződik ki, irán­ta érzett felelősségtudatotok nyilatkozik meg abban, ahogy kötelességeiteket telje­sítitek, amilyen fegyelmet tanúsítotok a ta­nulásban és a munkában. Kedves Lányok, Kedves Fiúk! Az új tanév elején azért is fordulunk Hozzátok, hogy segítségeteket kérjük ab­ban a közös törekvésünkben, amely az is­kolai munka fegyelmének erősítését szol­gálja. Tudjátok, hogy a fegyelem akkor mutatkozik meg, amikor az embernek nagy erőfeszítést követelő dolgot kell megten­nie, mert az szükséges és hasznos a közös­ségnek, a társadalomnak. Ez az elv a ta­nulás egészére is érvényes, hiszen tudásra, igazi tudásra szert tenni soha nem lehe­tett és nem lehet a jövőben sem szellemi erőfeszítés, kitartó, szorgalmas munka nél­kül. Ez fegyelmet, önfegyelmet követel mindnyájatoktól. Az életben, pályátokon való továbbhaladástok attól függ, hogy az iskolában tanultak alapján képessé vál­tak-e az önálló ismeretszerzésre, az egész életeteken át szükséges folyamatos tovább­képzésre. Bizonyára mi is tapasztaltátok, hogy társaitok közül néhányan — valós érdekeik ellenére, azokat félreismerve — a tananyagcsökkentést, a kötelező házi fel­adatok korlátozását úgy fogták fel, hogy nem kell folyamatosan és komolyan ta­nulni, hogy a tanulmányok folytatásához minimális erőfeszítés is elegendő. Mások — főleg harmadikosok és negyedikesek — az átlagosztályzat megszüntetéséből, az érettségi vizsga fakultatív elemeinek bő­vüléséből és a minősítés öt fokozatának megszüntetéséből azt a következtetést von­ták le, hogy elegendő a felvételi tárgyak fokozott tanulása, a többi pedig a tovább­haladás szempontjából közömbös. Ezt a felfogást és magatartást többsége­tekkel együtt elítéljük, és — önmagatok és társaitok iránt érzett felelősségetekre hivatkozva — együttműködéseteket kér­jük megváltoztatásához. Csak együttes erőfeszítéssel tudjuk elér­ni, hogy minden diák szocialista társadal­munknak hasznos, leendő hivatását és szakmáját szerető tagja legyen. Mit kérünk tehát? Mindenkitől legjobb képessége és tehet­sége szerinti tanulást, az iskolai rend és fegyelem megtartását. Változatlanul elő kívánjuk segíteni, hogy többet foglalkoz­hassatok azokkal a tantárgyakkal, téma­körökkel, melyek jobban megfelelnek egyéni érdeklődéseteknek, alakuló vagy már kialakított hivatásotoknak. De saját jövőtök és a társadalom érdekében kér­jük és igényeljük Tőletek, hogy minden iskolai tantárggyal képességeiteknek meg­felelő szinten foglalkozzatok. Felhívtuk ta­náraitok figyelmét: minden tantárgyat az abban nyújtott folyamatos teljesítmé­nyetek alapján osztályozzanak, s a többi tantárgyban mutatott teljesítmény alapján se adjanak felmentést esetleges mulasz­tásaitokra. Fontos a választott pályára való felkészülés, de nélkülözhetetlen a korsze­rű általános műveltség is, a marxista-le­ninista gondolkodás, a szorgalom és az al­kotó munkaszeretet. Egyre táguló, széle­sedő világunkban a tudományos-technikai forradalom korában az a középiskolás gon­dolkodik helyesen, aki felismeri, hogy ha mérnöknek, orvosnak készül is, tanulnia kell a magyar irodalmat, vagy az idegen nyelvet is. Aki úgy véli, hogy csak a fel­vételi tárgyakat kell tanulnia, önmaga el­len vét, de később rádöbben vétségére. Mi ezt a késői megbánást szeretnénk része­tekre megtakarítani! Kedves Lányok, Kedves Fiúk! Saját felkészülésetekben nagy az egyéni és nagy a közösségi felelősségetek. A KISZ- tagok tevékenységének döntő láncszeme a tanulás, az alapszervezetek fontos felada­ta, hogy segítsék a tanulmányi munkát, hogy ellenőrizzék a kötelezettségek telje­sítését, hogy kialakítsák a tanuláshoz való helyes viszonyt, hogy kemény, lépjenek fel a káros nézetek vagy jelenségek el­len. A fegyelemsértők: azok, akik magatar­tásukkal a közösséget sújtják, akik visel­kedésükkel megzavarják a tanítási órákat — nem közétek valók! Vonjátok őket fe­lelősségre a közösség és a rendtartás szi­gorával ! Javasoljuk, hogy az első osztálygyűlése­ken vitassátok meg, közösségeiteknek mi­lyen feladataik vannak a fegyelőn, a ta­nulmányi munka javításában. A KISZ-szervezetek pedig a pedagógu­sokkal együttműködve, egymást kölcsönö­sen segítve éljenek azokkal a lehetőségek­kel, amelyeket a rendtartás teremt szá­mu­kra, és azzal az állásfoglalással, ame­lyet a KISZ központi bizottság középis­kolai és szakmunkástanuló tanácsa fogal­mazott meg: „A KISZ-szervezetek (alap­szervezetek, KISZ-csoportok) minden tag­juktól követeljék meg a képességeiknek, választott életcéljuknak megfelelő, példa­mutató helytállást az iskolai tanulmányok­ban; tagjaik értékelésekor, az egyéni fel­adatok meghatározásakor a magatartás mellett a tanulmányi munkát tekintsék elsődlegesnek. A KISZ-tagok törekedjenek arra, hogy személyes példamutatással és a meggyőzés eszközével az osztályokban is teremtsék meg a jó tanuláshoz szükséges közösségi hangulatot.” Budapest, 1974. szeptember 2. Oktatási Minisztérium KISZ központi bizottságának titkársága

Next