Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-04-04 / 14. szám
HARMINCÉVES VAGYOK Bemutató a Vígszínházban Nemzedéki önvizsgálat? Három (sőt: majdnem négy) évtized embert és történelmet formáló eseményeit átfogó és értékelő-minősítő visszapillantás? Kisebb-nagyobb egyéni tragédiák, tragikomikus vagy groteszk szituációk felidézése? Társadalmilag fontos ügyek és mozzanatok elismerő-meghatott, máskor elítélő-perszifláló megjelenítése? A színpadi történés játék- és áramkörébe bevonni kívánt nézőben továbbrezonáló élmény- és benyomástöredékek villódzása? Ez, és még sok minden más az a „musical ” dokumentumokból” megjelöléssel ellátott játék, melyet a Vígszínház fiatal alkotó- és színészgárdája mutatott be Harmincéves vagyok címmel. A téma nem határolható körül pontosan, s ez nem utolsósorban a játék sajátos formai megoldásaiból eredően van így. A Harmincéves vagyok ugyanis sem világosan leírható cselekményvonallal, sem konkrétan körvonalazott főhősökkel és mellékfigurákkal, sem az ezek közötti, hagyományosabban értelmezhető konfliktusok rendszerével nem rendelkezik. Szubjektív emléktöredékek, dramatizált magnóinterjúk, valódi, átformált vagy megkonstruált dokumentumok, apróhirdetések, népbírósági tárgyalások jegyzőkönyveinek részletei, újságcikkek és riportok, villámtréfaként ható kerekebb részletek, önállóvá formált jelenetek hol a múltban, hol a jelenben, hol csak egyetlen ember tudatában, emlékezetében, hol nyilvános történésekben lejátszódó konglomerátuma a játék. S benne a szereplők néha azonosak jelenlegi önmagukkal, valakivel a korosztályukból, vagy történelmi figurákat személyesítenek meg, esetleg arc nélküli tömeggé alakulnak. Ez a térben és időben folytonosan ide-oda mozgó, egyik szituációból a másikba tartó, majd visszakanyarodó, asszociációkat keltő és asszociációkban továbblépő szerkezet (vagy inkább technika) persze nem ismeretlen. Ez az alkotás annyiban más, hogy vállalt szubjektivitásával együtt is tágabb, átfogóbb igényű kívánt lenni, mint a hasonló produkciók legtöbbje. Célja semmiképp sem az volt, hogy akár az elmúlt harminc évről, s annak leglényegesebb problémáiról, akár a ma harmincas nemzedék életérzésének teljességéről, gondjairól és gondolatairól adjon történelmi vagy szociográfiai stúdiumokkal felérő, netán azokat helyettesítő rajzot. Arra sem igen törekedett a népes szerzőgárda (Bereményi Géza író, Kern András színész, Marton László rendező, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Szilágyi János rádióriporter, Szirmai Rezső pszichoanalitikus, valamint a dalszövegeket író Adamis Anna és a zeneszerző Presser Gábor), hogy egy hagyományosabb értelemben vett, sűrűbb közegű színpadi drámát hozzanak létre. Amit produkáltak, az a színpadon látható formájában kerek és egész. Az anyag színvonala nem mindig egyenletes, de néhány részlet kiemelkedő volta (a hídépítő epizód, Petschauer Attila tragédiájának rajza, a háborús bűnösök megidézése, az érettségi találkozó, s a zárókép megoldása) könnyen feledtetni tudja a gyengébb pontokat is. Kellő dramaturgiai pontokon elhelyezett, továbblendítő és elválasztó, hangulati fázisokat képező funkciójú a zene, amely lényegében hasonló a Popfesztiválban megtalált és kidolgozott stílushoz (és színvonalhoz!). A színpad mögött játszó Apostol együttes precízen, nagy technikai biztonsággal szólaltatja meg a muzsikát. A Vígszínház, fiatal színészgárdájából mindenki a színen van. Andai Györgyi, Balázs Péter, Balázsovits Lajos, Kern András, Kovács István, Kútvölgyi Erzsébet, Lukács Sándor, Nagy Gábor, Sörös Sándor, Szombathy Gyula, Tahi Tóth László és Venczel Vera mellett a főiskolások: Bánfalvi Ági, Bordán Irén, Hegedűs Géza, Kertes Zsuzsa, Papp Anikó, Soproni Ági és Takács Katalin alkotják azt a kollektív csapatot, amely könnyedén saját nyelveként beszéli a játék "sajátos stílusát. Miután mindenki számos figurát testesít meg a darabban, nehéz bárkit is kiemelni. Balázsovits Lajos, Kútvölgyi Erzsébet és Szombathy Gyula azonban mindenképp megemlítendő külön is. (Hogy Kútvölgyi Erzsébet milyen kitűnően énekel, az csak azok számára meglepetés, akik nem látták őt még főiskolás korában az Operettszínház La Mancha lovagja előadásának Dulcinea szerepében.) A Harmincéves vagyok természetesen nem csupán a megjelölt korosztályhoz kíván szólni. Felelősségtudó komolysággal létrehozott produkció ez, melyet minden korosztály érdeklődéssel nézhet meg. Az idősebbekben bizonyára sok emléket (kellemeset és kellemetlent) idéz majd fel, a fiatalabbaknak meg talán segít egy kicsit többet megérteni az elmúlt harminc esztendőből, s egyben az előttük járó korosztályhoz is közelebb viheti őket. Nem íródtak felszabadulásunk harmincadik évfordulójára sem a felmérést célul kitűző, sem a múltbeli, sem a mai nagy társadalmi kérdéseket, konfliktusokat ábrázolni óhajtó színpadi művek, pedig az alkalom talán kedvező lett volna ilyen igényű alkotások létrejöttére. A Vígszínház produkciója — noha ez nem volt elsődleges célja — kicsit e meg nem írt művek helyett is készült. S bár érdekes, sikerült és sikerre számítható alkotás, mégsem tudja egészen feledtetni az el nem készült drámák hiányát. (T. I.) . 14. HÉT Koncz Zsuzsa : Zalatnay Sarolta Nonstop________ 4. (3) Tomsits-Vass V.: Vele volna jó (7) ! Koncz Zs.: Csillagkaland Bontovics Kati Konc Zsuzsa (5) ! Knisch: Csak fújt közben a szél (-) Novai—Zalatnay: Hadd legyek újra gyerek Délhúsa Gjon Zalatnay Sarolta (6) Somló-Adamis: Maradj még Kovács Kati Jakab-Szirtes: Alkonyat Neoton, Kócbabák 9 Nagy-Huszár: Semmim sincsen ________ Vincze Viktória H. : '*Él 10 A BUDAPESTI ABBÁZIA RUHAHÁZ FIATALJAINAK SLÁGERLISTÁJA 1."Koncz T.-Szenes: Nincs ablak az emberen Katona Klári 2. Fonográf egy.: Lökd ide a sört! Fonográf 3. Németh G.-Szenes: Nehéz a boldogságtól... Apostol 4. Malek-S. Nagy: Hull az elsárgult levél Máté Péter 5. Presser: Rock and roller Kovács Kati 6. Papp-Huszár: Néked csak egy idegen Gemini ___ . .. 7. Szörényi-Bródy: Gyerekjátékok Koncz Zsuzsa 8. Koncz T.-Szenes: Találkozás egy régi... Kovács Kati 9. Szörényi-Bródy: A szombat esti lány Fonográf 10. Gábor S.-Tardos: Himnusz a nyárhoz Szécsi Pál 30