Magyar Ifjúság, 1975. szeptember-december (19. évfolyam, 36-52. szám)
1975-09-05 / 36. szám
MEGNYÍLT a 68. ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI KIÁLLÍTÁS és vásÁr Gigászi kirakat, hazánk határain túlra nyíló ablak a 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár, amely augusztus 29. és szeptember 14. között temérdek látnivalóval várja a kíváncsi látogatókat. A rendezők szavaival élve: több élményt és ismeretet ígér, mint az előző hasonló jellegű bemutatók együttvéve. Ezernél több vállalat, cég, gazdaság mutatja be termékei, terményei, eljárásai és kutatási eredményei legjavát, bizonyságul az ipar, a tudomány és a mezőgazdasági termelés egészséges és szükségszerű ötvöződésére. A vásárral egyidejűleg megrendezett Agromasexpo '75-ön 82 külföldi kiállító vesz részt. Az alkotó ifjúság napját — amely a több, mint kéthetes rendezvénysorozat egyik érdekes színfoltja — szeptember 5-én tartják. Látogatóban a gépmadárnál. Az AN 2-es műtrágyaszóró repülőgép szemlátomást békésen megfér a mezőkeresztesiek pónijaival A lengyel mezőgazdasági gépgyártás újdonsága a Bizon Gigant arató-cséplőgép SORBAN a nyári ketetekről Elég rég volt már sajnos (!) amikor jó néhány középiskolástársammal roppant izgalommal vártuk a nyarat. Kivételesen nem a szünidő ismert és sokszor gyakorolt örömeiért, hanem valami olyasmiért, amit a könyvek, versek és általában a felnőttek munkának neveztek. Kiválogattuk a legalkalmasabbnak tűnő nadrágot, inget és cipőt, majdnem kis szorongással vonatra szálltunk. A zötyögő masina ablakából is másképp pillogtunk ki, mert a munka, amelyre önszántunkból jelentkeztünk, véletlenül épp a vasúttal volt kapcsolatos. A suliban - amikor töltés egyengetésére lehetett jelentkezni, s evégett összetrombitálták a társaságot - mi már csak az új, a soha nem próbált élmény kedvéért is magasba tartottuk a kezünket Nem akarok hosszasan meditálni arról, hogy milyen férfias volt a verseny, amelyben izmaink lázgörbéje bizony magasra szökkent, milyen remek volt befalni, még a földön kuporogva is, a marhapörköltet — ha csak annyit mondok, hogy nagy buli volt, ezt most is éppen annyira értik, mint annak idején. Azaz... most már sokkalta többen. Ha csak az idei nyarat számítom, 26 ezer leány és fiú dolgozott két-két hétig becsülettel a KISZ KB harmincöt központi építőtáborában. Túl az első, igazi izomlázon, szakmunkástanulók, közép- és főiskolások, egyetemisták serege mondhatja el magáról: akkora részt kértünk és bonyolítottunk a munkából, amekkorát eddig még soha. Ott voltunk az Alföld dús gerezdet adó szőlőskertjeiben, a Dunántúl zamatos gyümölcsöt érlelő lankáin, víztárolót, vasutat építettünk, besegítettünk az M7- es autópálya munkálataiba, s nem egy új lakótelep viseli homlokán két kezünk nyomát. Végül is: mennyit tett le a közös asztalra az idei nyár lelkes munkás, építőtábort járt ifjúsága? Nem hiszem, hogy érdemes lenne pontos adatokat sorolni, de hogy milliókra rúg a szám, az bizonyos. Sok-sok millióra. S akiknek köszönhető ez az eredmény, azok tisztában voltak azzal, hogy minden csákányvágás, minden leszedett szem gyümölcs, felemelt tégla, odébb vitt gerenda, cső, cementeszsák - vagyis minden, amit megmozgattak, tettek és építettek - nekik is kamatozik. Éppen ezért nem azt kérdezték, hogy homlokuk verejtékéért mit kapnak cserébe, hanem azt, hogy mit tehetnek még, többet, hasznosabbat. Azért a teljes igazsághoz tartozik, hogy a táborozó fiatalokról számtalan formában gondoskodtak a KISZ, az állami gazdaságok és az építőipari vállalatok vezetői, munkatársai. Az ifjúkori gyomrokhoz méretezett bőséges trakta, a többnyire kényelmes szállás, a szabad időben zajló változatos programok azokat dicsérik, akik felkészülten várták a munkára gyülekező hadat. Tapasztalataim és információim alapján nyugodtan állíthatom, hogy ők voltak többen. Akadt ugyan tábor, ahol szó érte a ház elejét, hogy mást ne mondjak, itt-ott például még jobban serkentette volna a munkát az előrelátóbb szervezés, a változatosabb étrend vagy a nagyobb mennyiségű sportfelszerelés. Összességében mégis kevés volt a panasz, mivel a munkaadók a tábortanácsokkal karöltve kitettek magukért , nem utolsósorban: a fiatalok is tisztában voltak azzal, hogy nem üdülni, hanem dolgozni jöttek. Dolgoztak, ugyanakkor jól érezték magukat Mert amilyen öröm kipróbálni kinek-kinek egyéni ügyességét, erejét, az együtt végzett próbatétel olyanképpen hatványozza a közös tettek feletti örömöt. De hát elmúlt a nyár, kialudtak a búcsúestek tábortüzei, messze szálltak a dallamok. A fiatalok legtöbbjének ismét a papír, a toll, a könyv a munkaeszköze. Amikor lapozgatják a tanulnivalót, még ujjuk végén és tenyerükön a dolgos nyári hétköznapokat idézik a bőrkeményedések. Ha nehéz is volt időnként a lapát, magas a gyümölcsfa, izzó az aszfalt - a munka íze, szépsége még sokáig kisért. Az elkövetkező táboroknál is jóval tovább. 3