Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)

1976-05-07 / 19. szám

dő fizetésének felső határát, magasabb alap­ról indulnak a diplomások is. Javultak a szo­ciális körülmények, bővült a gyermekintéz­mények hálózata. Az 1971—74 között átadott 111 ezer állami lakás 45 százalékát fiatal há­zasok kapták, jórészt ifjúmunkások. A szer­vezett magánlakás-építés új, kedvezményesebb formáinak megteremtésével évente hatezer fiatal munkáscsalád jut saját otthonhoz. Hasz­nos segítségnek bizonyult az ifjúságitakarék­­betét-akció is, amelynek feltételeit 1976 ja­nuárjában még jobban az igényekhez, a fia­talok álmainak valóraváltásához igazították. Minden eddiginél több kedvezmény segíti a gyermeket vállaló, nevelő szülőket. A legutób­bi adatok szerint 135 ezer édesanya él a gyer­mekgondozási segély és szabadság vívmányá­val. Közülük sokan már második, harmadik kicsinyükkkel maradtak otthon­­ben, nyári táborokban készítik fel őket a to­vábbtanulásra, a sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizsgára. Az eredmény sem maradt el. Az 1970-es adatokhoz viszonyítva 13 száza­lékkal növekedett a munkásgyerekek száma a szakközépiskolákban, 15,6 százalékkal az egye­temeken, a főiskolákon. Ezenkívül az is idekívánkozik, hogy a KISZ VIII. kongresszusa óta, a munkapadoktól is közvetlen utak nyíltak a diplomához. Az idén már meghaladta az ezret azoknak az ifjú­munkásoknak a száma, akik érettségi vizsga nélkül, de gondos felkészítés után szakmun­kás-bizonyítvánnyal a zsebükben beiratkoz­hattak a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára. Mérnökök, jogászok, közgazdászok, agronómusok és tanárok lesznek néhány esz­tendő múlva. Van javítanivaló! Persze a gondok, a tennivalók sem marad­tak ki a számvetésből. Nagy­­nyomatékkal esik szó arról, hogy százból tíz gyerek sajnos még mindig nem végzi el 16 éves koráig az általá­nos iskolát. Jó néhányan még harmincéves ko­rukra is adósak maradnak a legalapvetőbb is­meretek megszerzésével. Kiderült, hogy az el­múlt években fokozatosan csökkent a szakmát tanulók száma. Az 1970—71-es tanévben még 223 ezren volta­k, két évvel később már csak 196 ezren, s tavaly mindössze 175 ezren. Mint­egy 22 százalékkal kevesebben, mint öt évvel korábban. Igaz, némileg indokolja ezt a csök­kenést a középiskolás korba lépő nemzedék kisebb létszáma, mégis figyelmeztető jelenség­gel van dolgunk. Ha már a gondoknál tartunk. Jelentősen ja­vultak az életkörülményeik, a társadalom a gondos szülő figyelmével fordult az ifjúság felé, amikor intézkedések sorával könnyítet­te meg a pályakezdés, a családépítés éveit. De egy nagyon jelentős réteg még segítségre vár. Az a mintegy 150 ezer munkásfiatal, aki munkásszállásokon él. Van még javítanivaló ezeken a szállásokon, a pihenést, a művelő­dést, a kulturált szórakozást biztosító szemé­lyi és tárgyi feltételeken. Okkal örülünk annak, hogy a fiatal nők is szakképzettebben, felkészültebben lépnek ki az életbe, mint akár öt évvel korábban. Ma már az iparban, az építőiparban, a közleke­désben és a kereskedelemben egyaránt részt kérnek a munkából, sokszor éppen a nehe­zéből. Mégis érthetetlen, hogy az életüket kí­sérő megkülönböztetett figyelem ellenére még mindig csak 2100 forint volt a lányok és fiatal­asszonyok átlagkeresete, míg a 18—29 éves férfiaké tavaly már elérte a 2600 forintot. Minden harmadik 796 034. A két és fél millió 15—29 éves fiatalból lé­nyegében minden harmadik tagja a KISZ-nek. Ez azt is jelenti egyben, hogy mintegy 13 ezerrel többen vagyunk, mint 1971-ben. A KISZ Vil­. kongresszusa óta megtett út jelentős állomása volt a központi bizottság 1974. áprilisi határozata, amely követelménnyé tette, hogy ki-ki képességei, felkészültsége szerint vállaljon részt a közös­e■tennivalókból, a közösségi megbízatások jelentsék a szövet­séghez fűződő kapcsolatok szálait, s évente — a végzett munka alapján — ki kelljen cserél­ni a tagsági igazolványokat. Voltak, akik úgy gondolták, hogy a nagyobb követelményekkel a fiataloknak egy jelentős hányada nem tud majd megbirkózni, s természetesen ezzel együtt csökken a KISZ taglétszáma. Az adatok, a tények mást mutatnak. A két kongresszus között 569 ezer fiatalt vettek föl az ifjúsági szövetségbe, s ugyaneny­­nyi idő alatt 556 ezer lánynak és fiúnak szűnt meg a tagsági viszonya. Ehhez csak annyit: túlnyomó többségük „kinőtt" a fiatalok kor­osztályából. Ugyanakkor az áprilisi határozat utáni első mozgalmi év végén a tagság 3 szá­zalékát, egy esztendővel később vagyis az idei értékelésekkor még ennél is kisebb részét kel­lett „eltanácsolni” a KISZ-ből. Az ötvenes évek demográfiai hulláma éppen az elmúlt fél évtizedben vonult le, s a fiatal korosztályok létszámának csökkenése az ifjú­sági szövetség belső életében, kor szerinti ösz­­szetételének változásában is érezhető volt. Most csaknem 110 ezerrel kevesebb 14—20 éves tagja van a KISZ-nek, mint 1971-ben volt. Az idősebbek, a 20 éven felüliek száma ugyanakkor 120 ezerrel — a korábbi adatok­hoz viszonyítva mintegy 43 százalékkal — nö­vekedett. Azzal, hogy csökkent a legfiatalabbak szá­ma, bizonyos módosulást tapasztalhattunk , KISZ tagságának foglalkozás, illetve rétel szerinti összetételében. Csökkent a tanulói száma, nőtt a dolgozó fiataloké, az egyetemis­táké. A tavalyi tagnyilvántartások szerint 252 ezer munkásfiatal, 211 ezer szakmunkástanuló és középiskolás, 57 ezer egyetemi hallgató tagja volt az ifjúsági szövetségnek. 390 796 93 166 A KISZ tagsága­­ a korosztályok arányában 304072 19 20 éves 21-26 éves 26 év fősen Közvetlen utak Az utóbbi években különösen nagy figyel­met fordított a társadalom a munkás-paraszt gyermekek útjának egyengetésére. Segítő ke­zek sokasága nyúlt a hátrányos helyzetből startoló tehetségek felé; a tanárok, a fiatal egyetemisták serege vállalta, hogy szakkörök­ . Közös ajánlással Rendszeres és jó munka — az áprilisi hatá­rozat óta ez a KISZ-tagokkal szemben tá­masztott alapkövetelmény. Az 1971-es szám­vetés napjaitól jóval többen vannak azok, akik valamilyen állandó megbízatás allapján dol­goznak egyik vagy másik közösségben. Lehet ez mondjuk vezetői tisztség, valamilyen veze­tőségi, testületi tagság az ifjúsági szövetségen belül vagy a pártban, illetve valamelyik tár­sadalmi és tömegszervezetben. És természe­tesen az Ifjú Gárda tagjai, az úttörőcsapatok ifjú vezetői, propagandisták, a politikai tanfo­lyamok előadói vagy mondjuk a szocialista brigádok vezetői. Megfelelnek annak a köve­telménynek, hogy a KISZ tagjainak az átla­gosnál Többet kell tenniük a közösségért. Ta­

Next