Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)
1976-08-20 / 34. szám
vannak, hová tűntek a régi, szép idők, amikor még az első sorban meneteltek Párizsban a július 14-i nemzeti ünnepen. Ma már valahogy nem vonzza a fenegyerekeket a légió brutális jelszava, amely rajta áll az ötéves szerződés nyomtatványain: „Légionárius, azért jöttél, hogy meghalj!” „SZÉTDARABOLTUK ŐKET.. Persze, ne becsüljük le a mai zsoldosokat. A szakmabeliek napjainkban sem félnek jobban a haláltól, mint sorstársaik évszázadokkal ezelőtt. Viszont alaposan meg is fizettetik „kényes munkájukat”. Ahogy csökkent a számuk, úgy emelkedett az áruik. A gyarmatosítás végórái Afrikában, a fajüldözők konok ellenállása a feketék mozgalmaival szemben, vagy a negyedszázados indokínai háború nem kevés munkaalkalmat kínált a világ néhány ezer elitkalandorának. Kongó, Biafra, Szudán, Vietnam, Rhodesia, s legutóbb Angola a leghírhedtebb paradicsomai lettek a vállalkozó és gyilkoló szellemű, az erőszaktól mindig megiittasuló pribékeknek, akik közül néhányan valóságos „sztárok” lettek. Sokat beszéltek és sokat írtak róluk, s ők büszkén hivalkodtak tetteikkel, kérkedtek „népszerűségükkel”. Például Kongó Müller, teljes nevén Heinz Siegfried Müller. Az ötvenes évei derekán járó veterán zsoldos pályafutását a Wehrmachtban kezdte, majd rövidesen amerikai mundérban vett részt a koreai háború idején a NATO főhadiszállás munkájában. Ez azonban nem volt elég érdekes számára, és hamarosan közelebb került a tettekhez: Rhodesiában vadászott partizánokra, majd a szakadár Katangában, Csembe oldalán gyilkolt. Maga dicsekedett el nemegyszer, hogy miként kínozta a foglyokat, s hogy hány százat ölt meg közülük. „Rendszerint nem ejtettünk foglyokat, de ha megtettük, akkor fasírtot csináltunk belőlük. Szétdaraboltuk őket, előbb a jobb lábukat, majd a bal lábukat" — mondta derűs mosollyal kicsit bizalmasan az újságíróknak. Majd kifejtette, hogy ő negyedszázadon át, „meggyőződésből gyilkolt, bolsevikokat Indokínában, fekete vadakat Afrikában — a nyugati civilizáció és a szabadság védelmében”. Az „elvhű" gyilkos ma is békésen él mint nyugdíjas az NSZK-ban, Langenben. AZ ÜLÉS NAGYMESTERE A zsoldosok koronázatlan királyának, az ugyancsak a Hitler-Jugendben nevelkedett Rolf Steinernek nincsenek ilyen szép ideológiai frázisai, ő egyszerűen katonának vallja magát, s ugyanúgy szakmának tekinti az ölés mesterségét, mintha mérnök, orvos, szerelő vagy pék lenne. Steiner szereti a sört, a jó cigarettákat, a csinos lányokat, szóval a szabad, korlátoktól mentes életet, de mindenek felett az erőszakot. Mondjuk, ha halálra verte egyik katonáját, mert az ferdén viselte a sapkáját, vagy saját kezűleg irtotta ki egy afrikai falu lakosságát a legutolsó csecsemőig, azt igen jó, férfias mulatságnak tekintette. Az ölés nagymesterének vallja magát, teljes joggal gyilkolt már Vietnamban és Algériában, Nigériában és Ugandában, Rhodesiában és Szudánban. Itt aztán el is érte a végzete: a megvetett fekete „vadak” elfogták. A zsoldosezredes hét év indokínai, öt év algériai, három év biafrai hősködés után a vádlottak padjára került, ő volt az első zsoldos a világon, akit Afrikában felelősségre vontak. Húsz évet kapott, s a börtönbe vonulás előtt még dacosan mondta: „Visszatérek még!” A luandai tizenhármak közül négyen már nem reménykedhetnek ebben. A számukra legsúlyosabban kellett fizetniük a felgyújtott angolai falvakért, a megkínzott, megölt sok száz áldozatért. A martalócok ennél nem fizethettek többet, pedig milyen csekélyke fizetség ez azért a sok szenvedésért, amelyről olyan mosolygó cinizmussal beszélt vezérük, a hírhedtté lett Callan „ezredes”. Nagyvonalú fenegyerekeskedéssel vállalta, de meg nem bánta tetteit. Maga sem tudta, hány ember halála terhelte lelkiismeretét, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni az ő esetében. Még saját társait iskéjes gátlástalansággal mészárolta le. Februárban az újonnan érkezett zsoldosok közül tizennégyet kivégeztetett, mert nem engedelmeskedtek parancsainak. Costas Georgiától — ez az igazi neve —, a leszerelt ejtőernyőstől, aki Északírországban tanulta a gyilkolás mesterségét, még a legközelebbi cimborái is rettegtek. Mintaképe volt ő az „igazi zsoldosnak”. Jól megszolgálta megbízói pénzét Az angolai zsoldosok sorsa intő jel a pénzért mindenre kapható fenegyerekek számára. Rá kell döbbenniük, hogy elmúltak azok az idők, amikor büntetlenül garázdálkodhatnak idegen országokban. A luandai per nyomán alighanem kissé lehűl a zsoldosjelöltek lelkesedése. De a kísértés változatlanul nagy. Titkos vagy nyílt utakon ma még nagyobb fizetésért keresik az elszánt legényeket „speciális afrikai munkára”. Mecénás akad elég: jobboldali szervezetek, Afrikában érdekelt üzletemberek, s a sötétben munkálkodó titkosszolgálatok. Vállalkozók pedig, ha kevesebben is, de a jövőben is lesznek. Mindaddig, amíg jól megfizetik az ölés mesterségét. Avar Károly tallózva Rohamsisak • Amy a kukában • Macska-ügyek Új rohamsisakot ajánlanak az amerikai hadsereg katonái számára a nehéz, kényelmetlen és ormótlan acélsisak helyett — adta hírül az International Herald tribune. Az 1930-as években rendszeresített és jelenleg is használt acélsisakot a hadsereg laboratóriuma által kikísérletezett, éghetetlen és golyóálló műanyagból készülő új vonalú rohamsisakkal cserélik fel. Mit tesz isten, a katonai laboratóriumban kikísérletezett rohamsisak „új vonalai” csaknem teljesen megegyeznek azzal, amit a második világháborúban a náci Wehrmacht használt. Ezért az idézett amerikai lap szerint az új rohamsisak máris a „Fritz” becenevet kapta. Hát ide jutottak a Pentagon laboratóriumában — igaz, ez a kísérletezés hat esztendőbe és 2,5 millió dollárba került ... Mit tesz ezek után a nyugatnémet Bundeswehr, amely jelenleg az amerikaihoz hasonló rohamsisakot ad a katonák fejére ... Talán ugyancsak visszatér a „Fritz”-hez? Az amerikaiak millióit persze mostanában elsősorban Jimmy Carter foglalkoztatja, a demokrata párti elnökjelölt - akinek minden esélye megvan ahhoz, hogy a novemberi választások után bekerüljön a Fehér Házba. Az újságok persze igyekeznek mindenben kielégíteni az olvasók kíváncsiságát: tudjanak meg minél többet Carterról és családjáról. Azt is, hogy az elnökjelölt 29 esztendős unokaöccse az egyik kaliforniai börtönben raboskodik - két fegyveres rablótámadásban való részvétel miatt! A San Francisco Chronicle persze nagy nyilvánosságot adott az ügynek, megpróbálván adatokat szerezni ahhoz, mi köze van ehhez Jimmy Carternek. Ő hallgat, csak sajtóreferense szólalt meg, szerinte, az elnökjelöltnek „nincs tudomása” arról, amit az ügyben máris igyekeznek rákenni... Mindenesetre az ellenfél táborában minden olyan adatot gondosan gyűjtenek (és felhasználnak), amely árthat Carter népszerűségének ... A Carter-stáb sem tétlen, s mindent elkövet azért, hogy az elnökjelöltről a legkedvezőbb képet tálalja az olvasók elé. Csatába vetette Carter családját, s gyerekeit is. A nyolcéves Amyt például (minő véletlen!?) éppen akkor kapták lencsevégre, amikor az egyik tv-stúdió udvarán egy szemetes kukából kukucskált ki... A People című magazin már meg is interjúvolta a nyolcéves gyereket, aki megkérdezte: Van a Fehér Házban úszómedence? Ford elnök is mozgósította családjának tagjait az elnökjelölési hadjáratban. A Newsweek amerikai hírmagazinban azonban arról olvastunk, hogy a Ford családban nézeteltérések keletkeztek a kampány miatt. Miközben Susan kijelentette, hogy tartja magát az apjáért folytatott kampányban vállalt kötelezettségeihez, bátyja, Jack csalódásáról beszélt, s kiejtette a „kudarc” szót is ... Arról nem olvastunk, mit szólt ehhez Ford papa? Maradjunk még az amerikaiaknál. Ugyancsak a Newsweekben olvastuk, hogy Sandy Dennis művésznő újabban a macskák iránti odaadásával szerez magának népszerűséget a cicabarátok körében. Macskákat bocsát árverésre, macskáknak keres új otthont - és a macskák máris hírnevet hoztak számára ... Nagy-Britanniában hatmillió a kutyák és ötmillió a macskák száma - s úgy látszik, elegük van belőlük, mert újabban szigorú rendelkezések tiltják a külföldi négylábúak partralépését a szigetországban — ezzel akarván elkerülni a veszettséget. Szigorúan büntetik azokat, akik állatot csempésznek külföldről Angliába, mert a veszettség veszélybe sodorná a megszokott brit életet, véget vetne a kutyás vadászatoknak, az agárkutyák versenyének stb. Szóval ezért kérik szerte Nyugat-Európában a brit plakátok a szigetországba utazókat, hogy hagyják otthon kutyájukat, macskájukat. „Bolondok lennének a britek?” - tette fel ezzel kapcsolatban a kérdést a Der Spiegelben a bonni brit nagykövetség attaséja, s a válaszban hozzátette: legutóbb három hónapra ítéltek két fiatalembert, mert állatokat próbáltak Angliába csempészni. Ezek után érdemes lemondani arról, hogy kedvenc kutyánkat és macskánkat magunkkal vigyük angol földre ... (Sebes) 23