Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)

1976-09-17 / 38. szám

Vörös rózsák Corvalánnak mozdult, ébredt minden ér­ző, gondolkodó ember az év­fordulón szerte a világon. Tízezrek indultak itthon is, az ország különböző tájain: Baján, Kecskeméten, Békésen, Sárvárott, Nagykanizsán, Szentesen, Pécsett, Egerben, Cegléden s Budapesten a töb­bi között az Egyesült Izzóiban, a Kossuth Nyomdában, a Cse­peli Papírgyárban, hogy 1973. szeptember 11-ére, a chilei fa­siszta puccs véres napjára em­lékezve tiltakozzanak a ter­ror ellen, a támogatásukról biztosítsák az illegalitásban küzdő hazafiakat, együttérzé­süket fejezzék ki a koncent­rációs táborokban megkínzott, de hitükben meg nem tört foglyokkal, köztük a most 60, éves Luis Corvalánnal. Az eseményekről beszédesen számolnak be a képek. Most inkább két fiatalról szólok: Fanny Vázquez és Patricio­­ Madera sorra járta a nagygyű­léseket. Fanny öt éve pszichológiát tanulni jött Magyarországra. A chilei KISZ magyarországi szervezetének vezetőségi tag­ja. Először az egri nagygyűlé­­­sen láttam. Ahogy fellépett a szónoki emelvényre, s hosszú, fekete haját hátravetette, el­csendesült a tömeg. Miközben beszélt, tekintete messze ka­landozott. — Édesanyámmal élek itt — mondta később a ceglédi találkozón, ahol beb­e­szélgettünk. — Édesapám a puccs után Chilében maradt, feladata van. Két éve nem tu­­­dunk róla semmit. Csak annyit, hogy él... — Azután elmond­ta, hogy tartják ébren a fiata­lok egységét az emigrációban és odahaza illegalitásban élő társaik. Hogyan szolgálja a célt Chilében nagy titokban terjesztett ifjúsági lapjuk, a Felszabadítás. Patricio Madera, a Brigade Ramona Parra vezetőjével szintén Cegléden váltottunk szót. Társaival járta a nagy­gyűléseket sárga trikóban, nyakig festékesen, hogy akár egy óra alatt megfessék az al­kalomhoz, hangulathoz illő po­litikai transzparensét. Patricio egy éve érkezett hazánkba. A puccs után szülei emigráltak, ő azonban feleségével Chilé­ben maradt. A kommunisták illegális nyomdájában dolgo­zott. Csoportjukból azonban valaki lebukott, s akkor kapta az utasítást: meg kell szöknie Chiléből, mert a forradalom­nak nem mártírokra, hanem cselekvő emberekre van szük­sége. — A BRP négy tagjával együtt dolgoztam otthon vala­mikor a KISZ köz­ponti a­gitá­­ciós brigádjában. A többieket itt toboroztuk... Mindketten huszonévesek és nagyon­ komolyak. A nemzet­közi szolidaritás éppen azért hallatja hangját, hogy mielőbb megtanuljanak igazén örülni. Hogy az a csillogó fény min­dig ott lehessen a tekintetük­ben, amellyel a magasba tar­tott vörös rózsacsokrot nézték: Luis Corvalán jelképes szüle­tésnapi ajándékát. Rege Sándor A Brigád Ramona Parra járta a nagygyűlések helyszíneit, hogy ecsettel a kézben agitáljon Fotó: Harmati Kecskeméten a széktói sportcsarnokban ötezer fiatal vett részt a szolidaritási esten Dr. Nagy Sándor, a KISZ központi bizottságának titkára fejezte ki a magyar fiatalság tiltakozását a chilei terror ellen és szolidaritását Chile népével a ceglédi központi nagygyűlésen Az egri nagygyűlésen is zúgott a Venceremos, chilei kislány dobolta az ütemet A ceglédi nagygyűlésre fáklyás felvonuláson érkeztek a fiatalok .

Next