Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)
1976-12-17 / 51. szám
Nemere Istvántrtak Tavaly tavasszal egy napon meglepő hírt közöltek velem: a Robbers-Galaktika lakói sakkjátszmára hívták ki a Föld lakóit. A dolog némi magyarázatra szorul... Vagy 100 évvel ezelőtt Galaxisunk akkori lakói egy kutatóűrhajót küldtek abba az irányba. Ez automata szerkezet volt, de — idegen civilizációkkal történő találkozás esetére — sok olyan tárgyat is elhelyeztek benne, melyek a földi emberek mindennapjáról, életéről, szokásairól adtak volna információkat. Többek közt egy háromdimenziós sakkszakkönyvet is magával vitt ez az űrhajó ... Úgy látszik, ez értelmes lények kezébe került. Mivel közben felfedeztük a rádió-szuperhullámokat is, létrejöhetett a kapcsolat a „Robbers-emberkék” és a Föld között. Hogy miért fordultak a Föld vezetői hozzám ...? Mert akkor már évek óta én voltam a Naprendszer sakkbajnoka. Hát igen, igyekszik az ember. A nagyfejűek persze a kezemet szorongatták, fotóztak minden oldalról, tömjéneztek. Persze, amint megtudtam, miről van szó, én is felfújtam magam: „No, most majd megmutatjuk nekik...!” A nyelvünket is megtanulhatták azok odaát, mert az üzeneteik elég érthetőek voltak. „Készen vagyunk, ti a világos figurákkal harcoltok” — rádiózták. „Harcoltok...?” — gondolkoztam el egy pillanatra. Én inkább a „játszotok” kifejezést használtam volna. Akkor már mindenki rólam beszélt meg amazokról. A Világszövetség palotájában hatalmas sakktáblát állítottak fel, a tévékamerák sem hiányoztak. Mikor minden készen volt, ünnepélyesen megtettem a kezdő lépést. Királygyaloggal persze. Utána mindenki elmehetett haza, hiszen lépésemről a Robbersemberkék csak négy nap múlva szereztek tudomást, mire a rádióadók szuperhullámai odaértek. Akkor ők álltak neki gondolkodni, és leadták a válaszlépést, azt megint csak négy nap múlva kaptam kézhez. Eleinte próbálkoztam apróbb trükkökkel, például „matt négy lépésből” meg ilyesmik. De rá kellett jönnöm, hogy amazok odaát jól megtanulták a leckét, nem hagyták magukat ... Itthon persze folytak a találgatások. Milyenek lehetnek a Robbers-Galaktika lakói? Egyikük játszik-e vagy többen...? Olyan is akadt, aki állította: „robbersék” biztosan egy komputer segítségével játszanak ellenünk. Nekem meg minduntalan jó tanácsokat adtak, telefonon, levélben, rádión. Mindenki sakkbajnoknak képzelte magát. A városokban, klubokban, parkokban, de még a Holdon meg a Marson is csupa sakkszakértő üldögélt, fejüket kezeik közé temetve. A táblákon mindenütt a Nagy Játszma állása ... Nekem rendkívüli szabadságot adtak, külön lakosztályt a Világszövetség palotájában, éjjel-nappal kívánságaimat lesték. Orvosok őrizték az egészségemet, testőrök a lépéseimet. Mindennap sajtófogadások, konzultációk, nyilatkozatok. Két hónappal később már nyakig benne voltunk a partiban. „Robbersék” kemény ellenfélnek bizonyultak. Minden támadásomat visszaverték, aztán ők jöttek előre. Néha egészen beleizzadtam, míg valamilyen jó lépést kigondoltam. De álltam a sarat. Akkoriban kezdődött az is, hogy a lépések kódjelei után „magánszövegeket” is küldözgettünk egymásnak. Például egy tagadhatatlanul jó lépésük után „Robbersék” még idetáviratozták: „Na ...?” Persze én sem maradtam adósuk. Egy bástyájuk levétele után én is „átszóltam”: „Na, most kapaszkodjatok ...!” A dolog ilyen kedélyes volt, egészen a következő tavaszig. Akkor már egyre rosszabbul álltam , illetve álltunk, mi, a Föld. Robbersék hétről hétre növelték előnyüket; a figuráim úgy fogytak, mintha járvány pusztított volna közöttük. Egy napon jött az üzenet: levették utolsó előtti tisztemet és még ezeket a szavakat vetítette ki ernyőjére a vevőkészülék: „Elbúcsúzhattok a Marstól...” Azt hittük, a készülékben van a hiba. A technikusok neki is estek, de nem találtak semmit. Az üzenetet csak másnap értettük meg: a Marsról kétségbeesett jelentés érkezett. Az ottani földi kolóniákat ismeretlen, láthatatlan lények foglalták el, aztán megszűnt minden összeköttetés a Marssal. Sakkoztunk tovább. Két hét múlva elvesztettem az utolsó tisztemet is. Rá egy napra a láthatatlan lények elfoglalták a Vénust. Akkor már senki sem kételkedett, hogy mire is megy ki a játék. Fantasztikus félreértés történt — a Robbers-Galaktika lakói komolyan vették az intergalaktikus sakkjátszmát ...! A szakkönyvben szereplő „küzdelem” szót, a „játszma tétje” és hasonló kifejezéseket ők igazi harcnak, háborúnak értelmezték. Valódi tétben játszottak... Most már értettük, miért közölték az elején: „ ... ti a világos figurákkal harcoltok ...” A következő napokban tényleg szükség is lett testőreimre, sokan akadtak hirtelen, akik le akartak számolni velem, a „hazaárulóval”. A palota legfelső emeletén bujkáltam. Ilyen körülmények közt nem is csoda, hanem sokkal később elvesztettem a partit. Robbersék sarokba szorították magára maradt királyomat és bekövetkezett az a helyzet, amikor biztos mattot kellett kapnom. A válasz hamar megérkezett; Robbersék ekkor már a Holdat is elfoglalták, onnan rádióztak ... A palotában már csak magam voltam. Mindenki elmenekült, amerre látott. A képernyőn megjelent Robbersék utolsó üzenete: „Matt”. Ugyanakkor megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül, ott voltak mellettem, láthatatlanul. Valaki megveregette a vállamat... Ennek már fél éve. Azóta is itt ülök a sakktábla mellett. A Földet elfoglalták, az emberek nekik dolgoznak. Ők szállítják el a kitermelt érceket, ők használják fel az energiát. De a sakkpartiknak nincs vége. Játszom továbbra is. Robbersék megbecsülnek. Mindenem megvan, amire csak szükségem lehet. Tudom, a Föld lakói árulónak tartanak, aki eladta a Naprendszert, miattam kerültek rabigába. De ... ő — akivel játszom — a Robbersek vezetője. Nagyon rendes fickó. Megmondta: ha megnyerek egy mérkőzést, visszaadják nekünk Ausztráliát. Ha aztán ismét megnyerek egyet — Afrikát is. Minden győzelmemért egy földrészt, majd a Földet, végül netán még a Vénust, a Marsot is ... Még egyszer sem nyertem. De kitartóan játszom tovább. Szabó Árpád rajza 1. Bakos-Szenes I.: NEKEM TE MONDHATOD A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA (Zsóri Kati) 2. Illés-Kántor: NÉZZ RÁM, ITT VAGYOK (Illés-együttes) 3. Gallai-Köves: SZÁLLJ FEL MAGASRA (Piramis együttes) 4. Pásztor-Hatvani: VÁNDORÉNEK 5. Wolf-Szenes I.: TÉGED TŐLEM MÁR NEM VEHETNEK EL (Korda György) 6. Frenreisz: RONGYLÁBKIRÁLY (Skorpió együttes) 7. Fáy-Bradányi: HOGYHA ELHAGYSZ 8. Novai Miklós: NÁD ZÚG A SZÉLBEN (Zalatnay Sarolta és a Tinik) 9. Presser: NEKED ÍROM A DALT (Locomotiv GT együttes) 10. Victor-Bradányi: AZ EMBEREK ÉS ÉN (Kócbabák és a Neoton együttes) (Kovács Kati) (Sasvári Annamária) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A „voksokat" tetszés szerint három helyre küldhetik be. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, 1800 Budapest, a Rádió Közönségszolgálata, 1051 Budapest, Október 6. utca 9., a Magyar Ifjúság szerkesztősége, 1085 Budapest, Somogyi Béla utca 6- A borítékra kérjük, Írják rá: SLÁGERLISTA: 26