Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)

1976-12-17 / 51. szám

Nemere Istvántrtak­ Tavaly tavasszal egy napon meglepő hírt közöltek velem: a Robbers-Galaktika lakói sakkjátszmára hívták ki a Föld lakóit. A do­log némi magyarázatra szorul... Vagy 100 évvel ezelőtt Galaxisunk akkori lakói egy kutatóűrhajót küldtek abba az irányba. Ez automata szerkezet volt, de — idegen civili­zációkkal történő találkozás esetére — sok olyan tárgyat is elhelyeztek benne, melyek a földi emberek mindennapjáról, életéről, szo­kásairól adtak volna információkat. Többek közt egy háromdimenziós sakkszakkönyvet is magával vitt ez az űrhajó ... Úgy látszik, ez értelmes lények kezébe ke­rült. Mivel közben felfedeztük a rá­­dió-szuperhullámokat is, létrejöhetett a kap­csolat a „Robbers-emberkék” és a Föld kö­zött. Hogy miért fordultak a Föld vezetői hoz­zám ...? Mert akkor már évek óta én voltam a Naprendszer sakkbajnoka. Hát igen, igyek­szik az ember. A nagyfejűek persze a kezemet szorongat­ták, fotóztak minden oldalról, tömjéneztek. Persze, amint megtudtam, miről van szó, én is felfújtam magam: „No, most majd megmu­tatjuk nekik...!” A nyelvünket is megtanulhatták azok oda­át, mert az üzeneteik elég érthetőek voltak. „Készen vagyunk, ti a világos figurákkal harcoltok” — rádiózták. „Harcoltok...?” — gondolkoztam el egy pillanatra. Én inkább a „játszotok” kifejezést használtam volna. Akkor már mindenki rólam beszélt meg amazokról. A Világszövetség palotájában ha­talmas sakktáblát állítottak fel, a tévékame­rák sem hiányoztak. Mikor minden készen volt, ünnepélyesen megtettem a kezdő lépést. Királygyaloggal persze. Utána mindenki el­mehetett haza, hiszen lépésemről a Robbers­­emberkék csak négy nap múlva szereztek tu­domást, mire a rádióadók szuperhullámai odaértek. Akkor ők álltak neki gondolkodni, és leadták a válaszlépést, azt megint csak négy nap múlva kaptam kézhez. Eleinte próbálkoztam apróbb trükkökkel, például „matt négy lépésből” meg ilyesmik. De rá kellett jönnöm, hogy amazok odaát jól megtanulták a leckét, nem hagyták magu­kat ... Itthon persze folytak a találgatások. Milye­nek lehetnek a Robbers-Galaktika lakói? Egyikük játszik-e vagy többen...? Olyan is akadt, aki állította: „robbersék” biztosan egy komputer segítségével játszanak ellenünk. Nekem meg minduntalan jó tanácsokat adtak, telefonon, levélben, rádión. Mindenki sakk­bajnoknak képzelte magát. A városokban, klubokban, parkokban, de még a Holdon meg a Marson is csupa sakkszakértő üldögélt, fe­jüket kezeik közé temetve. A táblákon min­denütt a Nagy Játszma állása ... Nekem rendkívüli szabadságot adtak, külön lakosztályt a Világszövetség palotájában, éj­jel-nappal kívánságaimat lesték. Orvosok őrizték az egészségemet, testőrök a lépései­met. Mindennap sajtófogadások, konzultá­ciók, nyilatkozatok. Két hónappal később már nyakig benne voltunk a partiban. „Robbersék” kemény el­lenfélnek bizonyultak. Minden támadásomat visszaverték, aztán ők jöttek előre. Néha egé­szen beleizzadtam, míg valamilyen jó lépést kigondoltam. De álltam a sarat. Akkoriban kezdődött az is, hogy a lépések kódjelei után „magánszövegeket” is küldöz­gettünk egymásnak. Például egy tagadhatat­lanul jó lépésük után „Robbersék” még ide­­táviratozták: „Na ...?” Persze én sem marad­tam adósuk. Egy bástyájuk levétele után én is „átszóltam”: „Na, most kapaszkodjatok ...!” A dolog ilyen kedélyes volt, egészen a kö­vetkező tavaszig. Akkor már egyre rosszabbul álltam , illetve álltunk, mi, a Föld. Rob­bersék hétről hétre növelték előnyüket; a fi­guráim úgy fogytak, mintha járvány pusz­tított volna közöttük. Egy napon jött az üzenet: levették utolsó előtti tisztemet és még ezeket a szavakat ve­títette ki ernyőjére a vevőkészülék: „Elbú­csúzhattok a Marstól...” Azt hittük, a készülékben van a hiba. A technikusok neki is estek, de nem találtak semmit. Az üzenetet csak másnap értettük meg: a Marsról kétségbeesett jelentés érke­zett. Az ottani földi kolóniákat ismeretlen, láthatatlan lények foglalták el, aztán meg­szűnt minden összeköttetés a Marssal. Sakkoztunk tovább. Két hét múlva elvesz­tettem az utolsó tisztemet is. Rá egy napra a láthatatlan lények elfoglalták a Vénust. Akkor már senki sem kételkedett, hogy mi­re is megy ki a játék. Fantasztikus félreértés történt — a Robbers-Galaktika lakói ko­molyan vették az intergalaktikus sakkjátsz­mát ...! A szakkönyvben szereplő „küzde­lem” szót, a „játszma tétje” és hasonló kife­jezéseket ők igazi harcnak, háborúnak értel­mezték. Valódi tétben játszottak... Most már értettük, miért közölték az elején: „ ... ti a vi­lágos figurákkal harcoltok ...” A következő napokban tényleg szükség is lett testőreimre, sokan akadtak hirtelen, akik le akartak számolni velem, a „hazaárulóval”. A palota legfelső emeletén bujkáltam. Ilyen körülmények közt nem is csoda, ha­nem sok­kal később elvesztettem a partit. Robbersék sarokba szorították magára maradt királyomat és bekövetkezett az a helyzet, amikor biztos mattot kellett kapnom. A válasz hamar megérkezett; Robbersék ekkor már a Holdat is elfoglalták, onnan rá­dióztak ... A palotában már csak magam vol­tam. Mindenki elmenekült, amerre látott. A képernyőn megjelent Robbersék utolsó üzenete: „Matt”. Ugyanakkor megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül, ott voltak mellettem, láthatatlanul. Valaki megvereget­te a vállamat... Ennek már fél éve. Azóta is itt ülök a sakk­tábla mellett. A Földet elfoglalták, az embe­rek nekik dolgoznak. Ők szállítják el a ki­termelt érceket, ők használják fel az ener­giát. De a sakkpartiknak nincs vége. Játszom to­vábbra is. Robbersék megbecsülnek. Minde­nem megvan, amire csak szükségem lehet. Tudom, a Föld lakói árulónak tartanak, aki eladta a Naprendszert, miattam kerültek rab­­igába. De ... ő — akivel játszom — a Robbersek veze­tője. Nagyon rendes fickó. Megmondta: ha megnyerek egy mérkőzést, visszaadják ne­künk Ausztráliát. Ha aztán ismét megnyerek egyet — Afrikát is. Minden győzelmemért egy földrészt, majd a Földet, végül netán még a Vénust, a Marsot is ... Még egyszer sem nyertem. De kitartóan játszom tovább. Szabó Árpád rajza 1. Bakos-Szenes I.: NEKEM TE MONDHATOD A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA (Zsóri Kati) 2. Illés-Kántor: NÉZZ RÁM, ITT VAGYOK (Illés-együttes) 3. Gallai-Köves: SZÁLLJ FEL MAGASRA (Piramis együttes) 4. Pásztor-Hatvani: VÁNDORÉNEK 5. Wolf-Szenes I.: TÉGED TŐLEM MÁR NEM VEHETNEK EL (Korda György) 6. Frenreisz: RONGYLÁBKIRÁLY (Skorpió együttes) 7. Fáy-Bradányi: HOGYHA ELHAGYSZ 8. Novai­ Miklós: NÁD ZÚG A SZÉLBEN (Zalatnay Sarolta és a Tinik) 9. Presser: NEKED ÍROM A DALT (Locomotiv GT együttes) 10. Victor-Bradányi: AZ EMBEREK ÉS ÉN (Kócbabák és a Neoton együttes) (Kovács Kati) (Sasvári Annamária) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A „voksokat" tetszés szerint három helyre küldhetik be. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, 1800 Budapest, a Rádió Közönségszolgálata, 1051 Budapest, Október 6. utca 9., a Magyar Ifjúság szerkesztősége, 1085 Budapest, Somogyi Béla utca 6- A borítékra kérjük, Írják rá: SLÁGERLISTA: 26

Next