Magyar Ifjúság, 1977. szeptember-december (21. évfolyam, 35-52. szám)

1977-09-02 / 35. szám

„Legyen a mi barátságunk olyan tartós, akár a nemes kirovi acél” IFJÚSÁGI BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS A KIROV-GYÁRBAN Amikor elindultunk a Ki­­rov-gyárba barátsági nagy­gyűlésre, tudtuk: nagy múl­tú, történelmi nevezetessé­gű üzemet látogatunk meg. Aligha akad a világon olyan történelemkönyv, amely ne tenne legalább elítést a Putyilov-gyárról, forradalmi orosz munka­­szervezkedésének fel­váráról — ez volt régen Virov-gyár neve 1801-től édve egészen 1934-ig. A ..fal­at idézik a gyár falai is, melyekbe beépítették a Putyilov-gyár téglakeríté­sének maradványait. Mö­göttük korszerű irodaház magasodik. De ez csak a főbejárat felőli látvány, mert a kapun belépve nem gyárba, hanem inkább ki­sebb fajta ipari városkába jut az ember. TÖRTÉNELEM FILMEN ÉS TABLÓKON Vendéglátóink, az üzemi Komszomol-szervezet fia­taljai először a gyár életé­ről készült riportfilmet ve­títették le, majd a mú­zeumba invitáltak. A Putyilov-gyár munká­sai első sztrájkharcaikat már 1809-ben vívták a 15 órás munkanap csökkenté­séért. Élenjáró forradalmi tevékenységüket az 1905-ös polgári forradalomban, majd az 1917-es februári és végül a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban bontakoztatták ki. A Putyi­lov-gyár munkásai közül kerültek ki a Téli Palotát megostromló első vörösgár­dista egységek. A polgárhá­ború idején a gyár húszezer munkása harcolt fegyverrel a kezében a proletárhata­lomért, mialatt a munka­pad mellett maradt társak fegyvert és gépeket gyár­tottak a Vörös Hadsereg számára. Itt szervezték meg 1915-ben az első illegális ifjúsági bolsevik kört. A filmtekercsek megőriz­tek egy döbbenetes kockát, amely a gyár huszonöt év­vel későbbi életét idézi. Az operatőr hatalmas csarnok — nagy pályaudvarnak vél­né az ember — tetején pásztáz. A felvétel a blo­kád idején készült. A tető­­szerkezetet jóformán teljes egészében elvitték a bom­bák, csak a széleken meg­kapaszkodott vastag hóré­teg utal a nagy hidegre. A képmező nagyobbik részét a tetőn át látszó ég foglal­ja el. Aztán a felfelé irá­nyított kamera gyors for­dulattal vízszintesre vált. A képen munkások látsza­nak, harckocsikat szerelnek össze a romok között seré­nyen — a szabad ég alatt. A Nagy Honvédő Háború idején — nagyrészt már a forradalom óta felnöveke­dett generáció tagjai — a Kirov-gyári munkások is­mét megmutatták, hogy méltóak a Putyilov-gyári hagyományokra. Munkás­századaik egyenesen a munkapad mellől indultak az igencsak közel húzódó frontra, mialatt hátrama­radt társaik a teljes lét­számnak megfelelő régi ter­melési szintet tartották. A múzeum tablói őrzik a gyár nagy alakjainak emlé­két. Az egyik üzemben, kö­téllel elkerítve, ragyogó tisztán, eredeti helyen áll az az esztergapad, amelyen 1896-tól 20 éven keresztül Mihail Ivanovics Kalinyin dolgozott. A hátsó teremben, azok­nál a vitrineknél, amelyek a gyár legújabbkori törté­netét demonstrálják, a kró­nikás a saját lapjának, a Magyar Ifjúság egyik pél­dányának címoldalára lesz figyelmes. A négy évvel ez­előtt kiadott lapszámban arról a két magyar fiatal­emberről készítettünk port­rét, akik rekordteljesít­ményt értek el a Kirov­­gyár K—700-as óriástrakto­rával. A SZALAGON EGYSZERRE 32 MAMMUTTRAKTOR Azóta a gyárban kifej­lesztették és gyártják a K—701-es típust, amelynek főbb jellemzői között meg­említendő, hogy 300 lóerős, a régivel szemben hidrau­likákkal szerelték fel, s ke­rekei embermagasságúak. A magyar vendégeket M. V. Maskin, az összeszerelő üzem vezetője kalauzolta végig a 250 méter hosszú szerelőszalag mentén, ame­lyen egyidejűleg 32 ilyen mammuttraktort szerelnek össze, és amelyről 25 per­cenként gördül le egy-egy teljesen kész K—701-es. — Tekintsünk el a mű­szaki jellemzőktől — kér­tem M. V. Maskint — és foglalja össze, miben látja e világhírű traktor legna­gyobb erényét. — Ezek az óriásgépek a mezőgazdasági munkában forradalmat indítottak el — válaszolta gondolkodási szünet nélkül az üzemve­zető. — Nemcsak azzal, hogy megkönnyítik a mun­kát a földeken, hanem az­zal is, hogy működtetésük, karbantartásuk, rendszeres üzemben tartásuk magas fokú technikai felkészültsé­get igényel. Ehhez pedig tanulni, fejlődni kell. Bár a Kirov-gyár méltán büszke e termékére, más gyártmányai is nevezetessé váltak. Az itt hengerelt acél kiváló minősége mesz­­sze földön híres. A tavalyi termelésből hazánkba is exportáltak. A néhány nap­pal ezelőtt oly nagy tettet végrehajtó Arktyika atom­jégtörő turbogenerátorai is itt készültek. BARÁTSÁGI ACÉLÖNTÉS Ezután a teljesen auto­matizált meleghengerdét látogattuk meg. A hatal­mas öntőcsarnokban került sor a plavka druzsbára, vagyis a barátsági acélön­tésre. Az alkalomra megalakí­tott öntőbrigád, melynek két tagja magyar volt, a küldöttek jelenlétében vé­gezte el az acélcsapolást. Az acélgyártás honába csak al­kalmilag ellátogató riporter számára — s bizonyára ilyen a küldöttek többsége is — mindig megigéző a vö­rösen izzó vasfolyam lát­ványa. De különösen az volt itt, a nemcsak az izzó fém­től átforrósodott hangula­tú délelőttön. Ezután a küldöttek a gyár központi épülete előt­ti Lenin-szobor elé vonul­tak nagygyűlésre. A Kirov-gyár több ezer , munkásának jelenlétében Alekszandr Fomin, a Kom­­szomol Kirov-gyári bizott­ságának első titkára nyitot­ta meg a gyűlést, majd I. Prokofjev, az üzem munká­sa, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának tagja üd­vözölte a gyár munkásai nevében a II. Szovjet—Ma­gyar Ifjúsági Barátság Fesztivál részvevőit. Az idősebb munkásember ez­után meghatott szavakkal megajándékozta Esik Bélát, a Lenin Kohászati Művek és Kenyinger Ferencet, az MVG Vörös Csillag Gép­gyár öntőjét, a barátsági II. Szovjet-Magyar Ifjúsági Barátság Fesztivál napjai .

Next