Magyar Ifjúság, 1977. szeptember-december (21. évfolyam, 35-52. szám)
1977-12-02 / 48. szám
A LEGMAGASABB Tövében állva picinek, kiszolgáltatottnak érzi magát az ember. Pedig a hegyesen égbe nyúló tornyot barátságosan zömök, nyugodt, méltóságos vonalakban felfelé ívelő állvány borítja. Magyarország legmagasabb faállványa. A Pataki téren naponta átutazó több tízezer ember már fel sem pillant a Szent László templomra. Megszokott látvány számukra a kilencvenméteres gerendaháló. Sejtik, hogy mögötte emberek dolgoznak. Azt azonban, hogy pontosan mi történik a magasban, kevesen tudják. 1894-ben kezdték építeni a templomot. A második világháború alatt megsérült, ezért 1945 után javították. Tavaly novemberben pedig a Budapesti Műemléki Felügyelőség megbízására a Fővárosi 3. számú Építőipari Vállalat megkezdte felújítását. Az építésvezető Schaller Ferenc. A torony hatvan centit kidőlt a függőleges irányból és negyed fordulatot megcsavarodott saját tengelye körül. Nyolcvan méter magas, így azután alaposan megérzi az időjárás hatásait. Amikor a felújítás első tervei készültek, még csak alulról, egy távcső segítségével méregették, mennyi munka lesz. Amikor megépült az állvány és feljutottunk a toronyhoz, láttuk, lesz a duplája is! — Mennyibe került az állvány? — Tizenhatmillió forintba. — Megdöbbentően magas összeg. Olcsóbban nem lehetett? — A hagyományos cső- és keretes állványok gyengék ehhez. Azokat csak negyven-hatvan méterre lehet felhúzni, és nem bírták volna el a leszerelt kő díszítőelemek és egyéb tartozékok súlyát. No, és az sem mindegy, mennyire állja a széllökéseket, menynyire biztonságos. Az egész szerkezetet külön kellett tervezni. Felépíteni sem volt egyszerű. 1975 őszétől következő év júliusáig ácsolták. — A templom felújítása sem lehet rutinmunka. — így igaz. A színes tetőcserepeket, gerincdíszeket és néhány szobrot a Zsolnay gyártól rendeltünk meg. Annak idején is az ő mestereik kaptak megbízást elkészítésükre. A bádogos munkahellyel-közzel szobrászi ügyességet kíván. A Prosperitás Ktsz díszműbádogosai dolgoznak rajta. De akad munkája a díszműlakatosnak, az órásnak is. A hatalmas keresztet ugyanaz a díszműbádogos öntötte formába, aki negyvenöt után javította. A bácsi már nyolcvannégy éves, de eszébe sem jut, hogy szédülni is lehet a toronyban. Egyébként dolgoznak itt ácsok, kőfaragók, festők, tetőfedők, kőművesek. — Korábban is ilyen munkát végeztek? — Nem. Építették a lakóházakat, az irodaépületeket, mint bárki más a vállalatunknál. — És a magasságot hogyan szokták meg? — Nem panaszkodnak, hogy félnek. Igaz, odafönt elég hideg van, meg a szél is fúj, mégis biztonságosnak érzik a magas korlátú állványt. Mindnyájukat megvizsgálták, mielőtt elvállalták ezt munkát, és azóta is orvosi felügyelet alatt álnak. Míg más építkezéseken kétévenként, itt hathavonta ellenőrzik egészségi állapotukat. — És anyagilag? — Vastagabbak a borítékok, ahogyan mi hívjuk: a magassági pótlékkal. — Mikor lesz kész a templom? — Nehéz pontosan megválaszolni. Aprólékos,, időigényes ez a munka. Talán nyolc-tíz év múlva befejezzük a teljes külső felújítást. Úgyhogy még egy „kicsit” szükség lesz erre a faállványra. Völgyi Vera Fotó: Kaiser Ottó /