Magyar Ifjúság, 1977. szeptember-december (21. évfolyam, 35-52. szám)
1977-12-30 / 52. szám
Ő is tud bugizni A pop nehéz szakma. Csak a mindennapos gyakorlás, a gyakran lélek- és idegölő koncertezések kereszttüzében juthat el valaki a siker kapujába. Persze egykét sláger, sokat játszott nóta is csak rövid ideig biztosíthatja a népszerűséget, főleg ha közben — ami pedig természetes — bekövetkezik valamilyen sikertelen szereplés. Ilyenkor aztán pillanatokon belül bezárulnak az addig nyitott ajtók, leáll az olajozott gépezet, nehéz újra megindulni, visszatalálni a régi kerékvágásba. Ez a helyzet jutott osztályrészül — szerencsére csak rövid ideig — Vincze Viktóriának a Metronóm ’77 után. — Én a Metronóm ’77 előtt a „langyos vízben” úszkáltam néhány sikerrel a hátam mögött. Nagyon eszméltető volt a fesztivál. Úgy gondolom, hogy ebből mindenképpen tanulnom kell. — Több külföldi fesztiválon — Castlebarban, Tokióban — versenyeztél sikerrel, hoztál el díjakat. Ezekről mégis kevesebbet hallottunk. — Sajnos a rossz általában hamarabb elterjed. Állandóan bizonyítani kell, hogy az egyszeri kevésbé emlékezetest elmossa-elfelejtesse a siker. — Most inkább maradjunk a sikernél. A közelmúltban jelent meg első kislemezed, a Parole. A továbbiakban mire számíthatunk? — Mielőtt válaszolnék a kérdésedre, szeretnék beszélni a Paroláról, amelyet Lukács Sándorral együtt készítettem el. Pályámon fontos állomás ez a lemez. Nemcsak mert az első, hanem mert a zene mellé a magyar szöveget — első kísérletem e műfajban — magam írtam. A második kislemezem A oldala már készen van. Ezen ismét egy világsláger lesz hallható, a Baccara együttes népszerű dala, az Igen uram, én tudok bugizni. A második oldalra egy nem olyan ismert, de kitűnő dalt énekelek az Evita című musicalből. A címe: Ne sírj értem, Argentína. Ennek a számnak szövegét G. Dénes György, míg a Baccaráét én írtam. Ugyancsak kislemezen jelenik majd meg a Syrius együttes hangszerelésében és kíséretével két Gábor S. Pál-szerzemény, a Nézd, milyen szép a világ és A szerelem olyan, mint a nyíló tearózsa. — Ennyi kislemez után joggal várhatjuk az albumot? — A nagylemezről éppen most folynak a megbeszélések. Annyi bizonyos, hogy igényes zenével akarom meglepni a hallgatókat, de a slágereket sem fogom elhanyagolni. Keresem a megfelelő embereket, akikkel szívesen dolgoznék együtt. — Egyszóval keresel egy csapatot. Ez alkalom arra, hogy megtudjam a véleményedet a zenészek együttmunkálkodásáról. — Ezt föltétlenül egészséges dolognak tartom. A zenekarok mostanáig eléggé egymás ellen dolgoztak. Ezzel a közös nyitással megnyílt a lehetősége annak, hogy mindenki tanulhasson a másiktól és így tudjanak újat nyújtani. Az azóta született számok bizonyítják, menynyire érdemes ezt a kezdeményezést folytatni. — Sokat jársz külföldön, díjakat is hoztál. Sikered van tehát. Milyen programjaid voltak a közelmúltban és milyen turnékra készülsz? — Néhány héttel ezelőtt jöttem haza Varsóból, ahol nagyszabású koncerten vettem részt Czeslaw Niemen, Anna Jantar és más neves előadók társaságában. A jövő év első felében ismét ellátogatok Lengyelországba, egy hónapig a Syrius együttessel. Ugyanennyi időt töltünk majd el Csehszlovákiában is. Nyugaton, az NSZK-ban pedig kislemezem jelent meg. A popzenei szólisták azon dossziéjában, amelynek borítóján a K. betű díszeleg, békésen megfér egymás mellett Koncz Zsuzsa, Korda György, Katona Klári, Kovács Kati és Karda Beáta. A családneveik véletlenségéből ez a legvaskosabb cikkgyűjtemény, ami a magyar szólistákat illeti. A dekoratív címlapok tekintetében nincs panaszra oka Karda Beátának, ami azonban a hozzájuk kapcsolódó interjúkat, riportokat illeti... Isnyt — Hadd folytassam: én ... azok tartalma lényegesen vékonyabb, mint pályatársaimé. Könnyedén mondhatnám azt, hogy egyenes összefüggésben van a pályán eltöltött évekkel, de inkább nem keresek kibúvót: eddig egyszerűen kevesebb bizonyítási alkalmam adódott. És ez nem akar panasz lenni, mert nemcsak a dossziéban, hanem az életben, a színpadon is békésen megférünk egymással az előbb felsoroltakkal. Ahány név, annyi előadói stílus, annyi különböző hangszín — azt hiszem, kiegészítjük egymást a palettán, nem pedig egymás ellenére élünk. Ami pedig a dekorativitásban rejlő célzást illeti, egy előadó külső adottságai lehetnek fontosak a néző-hallgató számára, de magának az előadónak csak másodlagosak — feltéve, ha az illető nem magamutogató. Már csak azért sem lehetünk kiállítási „tárgyak”, mert előadói életünk egyik legjelentősebb „mezején”, a rádióban, lemezen senki sem lát, csak hall bennünket. — A televízió, a nyomtatott sajtó ehhez a hallgatáshoz létrehozhatja a tél5- és képzelettársítást? — Ez lehetséges, de a lényegről hadd példázódjam egy stílusban tőlem távol álló előadóval. Janis Joplin csaknem kimondottan csúnya nő volt, mégis milliók rajongtak érte, atmoszférát teremtett, szívet adott... — Rendben van, hogy állunk akkor a szívbéli kérdésekkel? — Anélkül, hogy megtagadnám bármelyik korábbi sikeres vagy kevésbé sikeres felvételemet, itt őszinte vallomásra kényszerülök. Kevés szívbéli, fajsúlyos dal jutott nekem. Lehet, hogy a szerzők is inkább a szőke kislányt látták bennem — amikor a pályát kezdtem valóban kicsi, tizenéves voltam —, s így születtek a könnyedebb, ritmikus dalocskák, ám ha ezek kevésbé igényes vidámsága helyett korán, még előadói érettség nélkül, nehéz, veretes bluesokat erőltettem volna magamra, azt hiszem, akkor váltam volna hiteltelenné. Egyszerűen amit ma elénekelhetek, nem biztos, hogy megtehettem volna öt-hat évvel ezelőtt. A gyakorlat segíthet a jó arányérzék kialakításához. — A legutóbbi hírek nemzetközi sikerről tudósítottak. — Nagy Tibor—Galácz Lajos Vén rádió című szerzeményével az írországi Castlebarban egy nemzetközi fesztiválon harmadik helyezést, valamint a zsűri és a közönség előadói különdíját sikerült elnyernem. Nagy, Tibor pedig ezen a versenyen megkapta a legjobb kontinentális zeneszerző díját. — Következményei? — Azóta megjártam a rostocki televíziót, ahol egy igen népszerű karácsonyi show-műsorbann léptem fel, kaptam egy belgiumi televíziós meghívást Liége-be, s megérkezett az az ajánlat, hogy ezt a dalt, Bradányi Iván angol szövegével, még az idén Írországban és Angliában forgalmazzák. Természetesen a dal magyar rádiófelvétele is hallható lesz nemsokára. — Fényt adj nekem és Repülj még címmel két újabb dal készült el a közelmúltban Karda Beátával, karácsonyra önálló kislemezként. Hogy ne az előadónak kelljen minősítenie, hadd mondjam el: különösen a Repülj még Callai Péter—Som Lajos szerzemény valami olyan fajsúlyú dal, ami ugyanezen szerzőpárostól a Szállj fel magasra című Piramis-sikerhez hasonló. — őszintén örülök ennek a minősítésnek, már csak azért is, mert ebben a dalban látom pillanatnyilag azt a zenei világot, amit teljesen szívem szerint követhetőnek érzek. És nem kincstári optimizmus, amikor azt mondom: hiszem, hogy a közönség is ezt fogja visszaigazolni. Egyetlen dal, tudom, még egy énekes életében sem hozott végleges fordulatot, sikert vagy megállapodottságot, de néhány hasonló kompozíció birtokában nemcsak repülni tudnék még, hanem vállalni minden kockázatot ezen a számomra mindennél szebb pályán ... Végh Miklós I/ III