Magyar Ifjúság, 1978. május-augusztus (22. évfolyam, 18-34. szám)
1978-07-14 / 28. szám
Papp Lászlót az egyetem elvégzése után „takarítónői” státusban csempészték be a budapesti I. sz. női klinikára. Eleinte nem akadt fontosabb mérnöki teendője. Vízvezetéket és csapokat szerelt, a kazánházba is bebújt megjavítani a hibákat. Ahogy sokasodtak a betegellátást korszerűsítő műszerek, a mérnök jelenléte is indokolttá, sőt nélkülözhetetlenné vált. „ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT LEBEGNEK” Vajon hivatalosan is rendeződött a műszaki szakemberek státusa az egészségügyi intézményekben, vagy a helyzet változatlan? Dános Ottó, az Egészségügyi Minisztérium beruházási osztályának főmérnöke óvatosan fogalmaz: " Néhány éve rendelet írja elő önálló műszaki főosztályok, illetve osztályok létrehozását minden nagyobb egészségügyi intézménynél. Ezzel megkezdődött a szervezett műszaki vonal kiépítése, ami korántsem befejezett. Egyelőre csak a magasabb műszerezettségű helyeken lehet és érdemes műszaki diplomásokat alkalmazni. Katona Zoltán a Semmelweis Orvostudományi Egyetem műszaki főosztályának főmérnöke. Hozzájuk tartozik az I. sz. női klinika is. Meddig és mire terjed ki a jogkörük? — A rendelkezés úgy szól — közli ironikus mosollyal —, hogy az eszközökkel mi gazdálkodunk. Arra nem vagyunk felhatalmazva, hogy mérnököket alkalmazzunk. A főmérnöki hely betöltésére van lehetőség, de klinikai, illetve műszeres mérnöki státus változatlanul nincs. A műszakiak foglalkoztatása általában megoldatlan és rendezetlen. Az egyetem 25 klinikáján és 25 tudományos intézetében mindössze 30— 35 mérnök, fizikus, matematikus és kémikus dolgozik. Ebből központi állományban kettő van, az egyik én vagyok. — A többi, ha jól értettem, ég és föld között lebeg? — Sajnos, sem a státusuk, sem a feladataik nincsenek tisztázva. Csak az a kétségtelen, hogy szükség van rájuk. MELYIK A MÁSIK? Az I. sz. női klinikán ketten várnak. Az orvos és a mérnök. Zavarban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy melyik a másik. Papp László annyira egy lett a környezetével,hogy sokszor a kezdő orvosok is kollégának nézik, a tanácsát kérik. Dr. Kiszel János adjunktus pedig a technika megszállottja. Csöppet sem csodálkozik, még élvezi is, hogy összecseréltem őket. — Egyszer — meséli nevetve —, sürgősen hívtak, hogy menjek már a szülőszobára, mert mindjárt a mérnök vezeti le a szülést. Ha ez így folytatódik, lassan magunk sem tudjuk, hogy ki az orvos nálunk és ki a műszaki. Mutatja a berendezéseiket, hogy megértsem: a két foglalkozás szükségszerűen kiegészíti egymást. Műszerészek mérik a szülőfájások erősségét, a magzati szívműködést. A gyerek még meg sem születik, és máris beszereznek róla egy sereg információt. A szülőágyak mellett monitorok veszik és továbbítják a nyomás- és szívjeleket. Egy emelettel feljebb, a számítógépteremben felíródik a görbe, minden rezdülést lyukszalag rögzít. Ennél megbízhatóbb értesüléseket akkor sem kaphatna az orvos, ha órákig nem mozdulna el az ágy mellől. A berendezést kísérleti célokra kapták. Az országban egyedülálló, de még hiányos. — Annyi pénzünk nincs, hogy mindent, ami s kell, megvásároljunk — magyarázzák. — Ezért kísérletezünk. Így lett meg a szülészeten az első magzati szívműködés-vizsgáló. Az ágy mellett, nem az íróasztalon. Más, amikor a mérnök ott él az orvosok és az ápolók között. Látja, hogyan áll a kezükben a műszer, milyen eszköz könnyítene a munkájukon. Nekünk már négy szabadalmunk van. A fiókban. A legújabbra is alig találunk kivitelezőt. KIPRÓBÁLTÁK - BEVÁLT — Csak ebben a találmányban — mondja Papp László — kétévi, kétezer órányi munkám és 6-8 ezer forintom fekszik ... A találmány neve: bébirespirátor, magyarul csecsemőlélegeztető készülék. Hárman vallhatják a magukénak: dr. Kiszel János adjunktus, Papp László, valamint Nagy László „bejárós”, vagyis külsős mérnök. Az új készülék abban különbözik a koraszülöttosztályokon használatos lélegeztető berendezésektől, hogy hordozható. Miért fontos ez? — A fővároson kívül mi látjuk el, a másik két budapesti intézettel együtt, Komárom, Pest, Veszprém és Fejér megye veszélyeztetett újszülöttjeit — Világosít fel Galántai Lászlóné főnővér. — A szállítás sokszor 4-5 órába is beletelik, pedig a késedelem végzetes lehet. Leállhat a kisgyerek lélegzése vagy agyvérzést kaphat. Elpusztul vagy egész életére szellemi fogyatékos lesz. A hordozható készülék lehetővé teszi, hogy a kisbabát útközben, a mentőautóban is ellássák. A szülészeten tavaly háromezer gyereket segítettek a világra, a koraszülések aránya 12 százalékos volt. Országosan is hasonló a helyzet. A szomorú rekordot világviszonylatban is tartjuk. — Ezért határoztuk el, hogy kigondolunk valamit — érvelnek a feltalálók. — Két éve létrejöttek az úgynevezett perinatális centrumok, melyeknek elsődleges feladata a légzészavarban szenvedő újszülöttek, koraszülöttek ellátása. Gépi lélegeztetés korábban is volt, de nem felelt meg a korszerű követelményeknek. Ezenkívül a nyugati készülékek rendkívül drágák. A miénk, így ahogy van, berakható a mentőkocsiba. Nagyon praktikus, sok mindent tud és 40 ezer forintból kihozható. Országosan mintegy 2500- 3000 koraszülés várható évente. Megnyugtatóbb levezetésükhöz legkevesebb 100 hordozható respirátor kellene. Egyelőre csak ez az egy van. NINCS GAZDÁJUK Hosszú lenne felsorolni, hány helyen kopogtattak, kilincseltek a találmányukkal. Végül egy „tárcaidegen”, a nagymarosi Műszeripari Szövetkezet állt melléjük. Még az idén 10 darab készülék gyártását vállalata, jövőre pedig anynyit, amennyit rendelnek. A szerencse most véletlenül a kezükre játszott, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a betegágyak mellett kigondolt ésszerű újítások legalább olyan gazdátlanok, mint — kevés kivétellel — maguk a kórházi mérnökök. — A feltalálóknak az iparban sincs könnyű dolguk — ad hangot véleményének Katona Zoltán. — Az egészségügyben talán egy fokkal még nehezebb a helyzetük. Az elfogadást megnehezíti, hogy kétféleképpen kell megítélni az újítást: orvosilag és gyártmányként. Emiatt is előnyösebb, ha az orvosok a mérnökökkel együtt dolgozzák ki az ötletüket. Az új egészségügyi szabadalmak többsége már közös. A klinikákon születik meg a gondolat, itt alakul készülékké a sok ötlet: ez mind új vonás. Sajnos, az ipar meggyőzése manapság is nehéz. Elindult egy folyamat és mint minden, aminek nincs hagyománya, ez is tele van ellentmondással, feszültséggel és kérdőjelekkel. — Az ötvenes években — utal az előzményekre Dó- Diplomás »takarítónő« Az új, saját tervezés készülék bármikor, könnye útnak indíthat ó.