Magyar Ifjúság, 1978. május-augusztus (22. évfolyam, 18-34. szám)

1978-07-14 / 28. szám

Papp Lászlót az egyetem elvégzése után „takarító­női” státusban csempész­ték be a budapesti I. sz. női klinikára. Eleinte nem akadt fonto­sabb mérnöki teendője. Vízvezetéket és csapokat szerelt, a kazánházba is bebújt megjavítani a hibá­kat. Ahogy sokasodtak a betegellátást korszerűsítő műszerek, a mérnök jelen­léte is indokolttá, sőt nél­külözhetetlenné vált. „ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT LEBEGNEK” Vajon hivatalosan is ren­deződött a műszaki szak­emberek státusa az egész­ségügyi intézményekben, vagy a helyzet változatlan? Dános Ottó, az Egészség­­ügyi Minisztérium beruhá­zási osztályának főmérnöke óvatosan fogalmaz: " Néhány éve rendelet írja elő önálló műszaki fő­osztályok, illetve osztályok létrehozását minden na­gyobb egészségügyi intéz­ménynél. Ezzel megkezdő­dött a szervezett műszaki vonal kiépítése, ami koránt­sem befejezett. Egyelőre csak a magasabb műszere­­zettségű helyeken lehet és érdemes műszaki diplomá­sokat alkalmazni. Katona Zoltán a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem műszaki főosztá­lyának főmérnöke. Hozzá­juk tartozik az I. sz. női klinika is. Meddig és mire terjed ki a jogkörük? — A rendelkezés úgy szól — közli ironikus mo­sollyal —, hogy az eszkö­zökkel mi gazdálkodunk. Arra nem vagyunk felha­talmazva, hogy mérnököket alkalmazzunk. A főmérnöki hely betöltésére van lehető­ség, de klinikai, illetve mű­szeres mérnöki státus vál­tozatlanul nincs. A műsza­kiak foglalkoztatása általá­ban megoldatlan és rende­zetlen. Az egyetem 25 klini­káján és 25 tudományos intézetében mindössze 30— 35 mérnök, fizikus, mate­matikus és kémikus dolgo­zik. Eb­ből központi állo­mányban kettő van, az egyik én vagyok. — A többi, ha jól értet­tem, ég és föld között le­beg? — Sajnos, sem a státu­suk, sem a feladataik nin­csenek tisztázva. Csak az a kétségtelen, hogy szükség van rájuk. MELYIK A MÁSIK? Az I. sz. női klinikán ket­ten várnak. Az orvos és a mérnök. Zavarban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy melyik a másik. Papp László annyira egy lett a környezetével,­hogy sokszor a kezdő orvosok is kollégá­nak nézik, a tanácsát ké­rik. Dr. Kiszel János adjunk­tus pedig a technika meg­szállottja. Csöppet sem cso­dálkozik, még élvezi is, hogy összecseréltem őket. — Egyszer — meséli ne­vetve —, sürgősen hívtak, hogy menjek már a szülő­szobára, mert mindjárt a mérnök vezeti le a szülést. Ha ez így folytatódik, las­san magunk sem tudjuk, hogy ki az orvos nálunk és ki a műszaki. Mutatja a berendezései­ket, hogy megértsem: a két foglalkozás szükségszerűen kiegészíti egymást. Műsze­részek mérik a szülőfájá­sok erősségét, a magzati szívműködést. A gyerek még meg sem születik, és máris beszereznek róla egy sereg információt. A szülő­ágyak mellett monitorok veszik és továbbítják a nyomás- és szívjeleket. Egy emelettel feljebb, a számí­tógépteremben felíródik a görbe, minden rezdülést lyukszalag rögzít. Ennél megbízhatóbb értesüléseket akkor sem kaphatna az or­vos, ha órákig nem moz­dulna el az ágy mellől. A berendezést kísérleti célok­ra kapták. Az országban egyedülálló, de még hiá­nyos. — Annyi pénzünk nincs, hogy mindent, ami s kell, megvásároljunk — magya­rázzák. — Ezért kísérlete­zünk. Így lett meg a szülé­szeten az első magzati szív­működés-vizsgáló. Az ágy mellett, nem az íróasztalon. Más, amikor a mérnök ott él az orvosok és az ápolók között. Látja, hogyan áll a kezükben a műszer, milyen eszköz könnyítene a mun­kájukon. Nekünk már négy szabadalmunk van. A fiók­ban. A legújabbra is alig találunk kivitelezőt. KIPRÓBÁLTÁK - BEVÁLT — Csak ebben a talál­mányban — mondja Papp László — kétévi, kétezer órányi munkám és 6-8 ezer forintom fekszik ... A találmány neve: bébi­­respirátor, magyarul csecse­mőlélegeztető készülék. Hárman vallhatják a ma­gukénak: dr. Kiszel János adjunktus, Papp László, valamint Nagy László „be­­járós”, vagyis külsős mér­nök. Az új készülék abban különbözik a koraszülött­osztályokon használatos lé­legeztető berendezésektől, hogy hordozható. Miért fontos ez? — A fővároson kívül mi látjuk el, a másik két bu­dapesti intézettel együtt, Komárom, Pest, Veszprém és Fejér megye veszélyez­tetett újszülöttjeit — Vilá­gosít fel Galántai Lászlóné főnővér. — A szállítás sok­szor 4-5 órába is beletelik, pedig a késedelem végzetes lehet. Leállhat a kisgyerek lélegzése vagy agyvérzést kaphat. Elpusztul vagy egész életére szellemi fo­gyatékos lesz. A hordozha­tó készülék lehetővé teszi, hogy a kisbabát útközben, a mentőautóban is ellás­sák. A szülészeten tavaly há­romezer gyereket segítettek a világra, a koraszülések aránya 12 százalékos volt. Országosan is hasonló a helyzet. A szomorú rekor­dot világviszonylatban is tartjuk. — Ezért határoztuk el, hogy kigondolunk valamit — érvelnek a feltalálók. — Két éve létrejöttek az úgy­nevezett perinatális cent­rumok, melyeknek elsődle­ges feladata a légzészavar­ban szenvedő újszülöttek, koraszülöttek ellátása. Gé­pi lélegeztetés korábban is volt, de nem felelt meg a korszerű követelmények­nek. Ezenkívül a nyugati készülékek rendkívül drá­gák. A miénk, így ahogy van, berakható a mentőko­csiba. Nagyon praktikus, sok mindent tud és 40 ezer forintból kihozható. Országosan mintegy 2500- 3000 koraszülés várható évente. Megnyugtatóbb le­vezetésükhöz legkevesebb 100 hordozható respirátor kellene. Egyelőre csak ez az egy van. NINCS GAZDÁJUK Hosszú lenne felsorolni, hány helyen kopogtattak, kilincseltek a találmányuk­kal. Végül egy „tárcaide­gen”, a nagymarosi Mű­szeripari Szövetkezet állt melléjük. Még az idén 10 darab készülék gyártását vállalata, jövőre pedig any­­nyit, amennyit rendelnek. A szerencse most véletle­nül a kezükre játszott, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a betegágyak mellett kigondolt ésszerű újítások legalább olyan gazdátla­nok, mint — kevés kivétel­lel — maguk a kórházi mérnökök. — A feltalálóknak az iparban sincs könnyű dol­guk — ad hangot vélemé­nyének Katona Zoltán. — Az egészségügyben talán egy fokkal még nehezebb a helyzetük. Az elfogadást megnehezíti, hogy kétféle­képpen kell megítélni az újítást: orvosilag és gyárt­mányként. Emiatt is elő­nyösebb, ha az orvosok a mérnökökkel együtt dolgoz­zák ki az ötletüket. Az új egészségügyi szabadalmak többsége már közös. A kli­nikákon születik meg a gondolat, itt alakul készü­lékké a sok ötlet: ez mind új vonás. Sajnos, az ipar meggyőzése manapság is nehéz. Elindult egy folyamat és mint minden, aminek nincs hagyománya, ez is tele van ellentmondással, feszültség­gel és kérdőjelekkel. — Az ötvenes években — utal az előzményekre Dó- Diplomás »takarítónő« Az új, saját tervezés készülék bármikor, könnye útnak indíthat­ ó.

Next