Magyar Ifjúság, 1979. szeptember-december (23. évfolyam, 36-52. szám)
1979-09-07 / 36. szám
Felújítják a debreceni Csokonai Színházat Felújítják a debreceni Csokonai Színház műemlék épületeit. A mór-bizánci stílusú színház 1865- ben készült el Skalnitzky Antal tervei alapján. Az erősen elavult és megrongálódott épület teljes felújítását előreláthatóan 1981. december 1-ig befejezik. EXPRESS Őszi kedvezmények Iskoláknak ajánljuk szeptember—októberre Balatonföldváron, Killián-telepen, Verőcemaroson! A kedvezmény csak a vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök éjszakára vonatkozik, szezonban és szezonon kívül egyaránt. A szálláskedvezmények az alábbiak: Balatonföldvár, Killián-telep, Verőcemaros (faház): 3 éjszakai szállás rendelésekor 33 százalék, 2 éjszakánál 20 százalék. Balatonföldvár (kőépület) és Verőcemaros (motel): két vagy több éjszakai szállás rendelésekor 20 százalék. Üdülőtelepeink őszi nyitvatartása: Verőcemaros (telefon: 17): Szállodai, motel: október 30-ig. Kétágyas szoba: 180 Ft, faházak: szeptember 30-ig, 30 Ft/fő., Balatonföldvár (telefon: 40-313): Nyitvatartás: október 15-ig; szezonon kívüli időszak: IX. 15—30. Négyágyas faházak: 30 Ft/fő. C II kategóriás szálloda: kétágyas szoba 115 Ft, három ágyas 132 Ft, négyágyas 149 Ft. Killián-telep (telefon: 45-511). Nyitvatartás: szeptember 30-ig; szezonon kívüli időszak: IX. 15-től. Kétágyas nyaralóház 70 Ft, négyágyas 30 Ft/fő. Valamennyi üdülőhelyen a szállásdíjakon felül 3 Ft üdülőhelyi díj fizetése kötelező. Jelentkezés, tájékoztatás az üdülőtelepeken és az Express irodáiban. * Csigabiga Néhány oktalan, ám rendkívül hasznos állatról és a gondolkodó emberekről szeretnék most írni. Itt-ott szóba kerülnek majd az erdő és a mező vadon burjánzó virágai is. A csigával kezdeném. Gyermekkorom játszótársával, az ártatlan kis csigabigával, a tapogató szarvú, házába be-bebúvó állatkával. Parányi csápjait előrenyújtva, meg vissza-visszahúzva cipeli mészpalotáját nagy nyári esők után. Csak le kell hajolni érte és hárommillió dollárt ad nekünk. Folytatnám a méhecskével, ezzel a szorgosan zümmögő életszerkentyűvel, a fullánkkarddal védekezővel, a virágról virágra szállóval. Virágport gyűjt számunkra és mézet készít. A méz útra kel és utazik szerte a nagyvilágba. „Kemény valutát” kapunk érte, szokták mondani. Nem is keveset. * A minap a szomszédunkba tapsifüles került. — Ekkora fülei vannak! — mutatja Évike a négyesztendősök ámulatával. — Fehér a szőre és piros a szeme. Bizony ám! A nyulacska riadtan bújik, legszívesebben apró gombóccá húzná össze magát, hogy ne lehessen észrevenni. Ez a nyuszi - ellentétben sok tízezer társával - nem kerülketrecekkel zsúfolt hatalmas teherautókra. A társai — általában — igen. Amikor elindulnak messze vezető útjukra, már így nevezzük őket: fontos exportcikk. És „exportcikké” válik a liba, meg a mája, a pulyka, a magát felfúvó, egykori díszmadár. És „exportcikké” változik át a seprűvé kötött cirok, a kosárrá font vessző, a kanállá faragott fa ... A felsorolás nem teljes. Az apróságokat nehéz hiány nélkül öszszeírni. * Apróságok? Általában arra vagyunk hajlamosak, hogy csupa „nagy” dologban gondolkozzunk. Szívesebben dicsekszünk sok milliárdos beruházásokkal, mint fillérekből kihozható — apró voltukban is jelentős — ésszerűsítésekkel. Szívesebben mutogatunk ismerősnek, ismeretlennek csillogó-villogó gyárpalotát, mint célszerű, kényelmes, ám kevésbé mutatós munkahelyeket. Gyakrabban bűvöl el bennünket a sokszor üres „nagyság” igézete, mint a hasznos kicsiny ügyeké. Jobban kedveljük a „nagy volumenű" jelzőt, mint a „sok kicsi sokra megy” évezredes igazságát. Sajnos, gyakran - mondhatnám túl gyakran — játsszuk el a „Fenn az ernyő, nincsen kas” című játékunkat. Pedig ... ' * ...A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának a számvetéséhez készült jelentésben olvastam: „A szövetkezeti export a népgazdaságnak számottevő devizabevételt biztosít, nemegyszer kis tételű, egyébként viszonylag periférikus, kis eszközigényű és alacsony importtartalmú mezőgazdasági cikkek, ipari termékek exportcélokra való mozgósítása útján.” Bevallom, a szöveg ékes magyarsága nem nyűgözött le különösebben. A kacifántos mondatba kényszerített szavak mögötti tartalom viszont annál inkább. Hiszen az közöltetett velem, hogy az ÁFÉSZ- ek által istápolt különféle szakcsoportok, illetve az ipari tevékenységet is folytató ÁFÉSZ-ek sok-sok „kicsi" árut juttatnak el külföldre. És ... ... A csigabiga, hogy legyen és eladható legyen — nem tart igényt importot emésztő beruházásra. (Bár időnként nem ártana egy kis esőt importálni, de eső — egyelőre sem rubelért, sem dollárért nem kapható.) Egyébként a méhecske sem kér importot a mézért. Átlalában a fakanál sem. * Még egy vallomással tartozom. A SZÖVOSZ elnökének konzultációjában elhangzott egy mondat: „Sok olyan morzsa lehullik az ipari struktúra átalakításával, melyekért nekünk le kell nyúlni." Ez nagyon tetszett. A morzsákért lehajolni, a morzsákat öszszeszedni, a morzsákat hasznosítani tűnhet nevetségesnek, megalázónak, piti ügynek. De a látszat csak a legritkábban tükrözi torzulásmentesen a lényeget. A morzsák értékesek. Egyetlen nemzetgazdaság sem hagyhatja veszendőbe menni őket, ha észszerűen gondolkodik és gazdálkodik. A termelés- és termékszerkezet okos átalakításával sok olyan termék gyártásáról kell lemondaniuk a nagyüzemeknek, melyek előállítása számukra - a nagyüzemi méretek miatt - enyhén szólva gazdaságtalan. De ami náluk az, az még gazdaságossá válhat a kis- és középüzemekben. Különösen, ha jól használják fel a munkaerőt és az eszközöket. * Eljátszottam a gondolattal. Mi lenne, ha ... ... ha a nagyüzemek kiszórt „morzsái" egyszerűen eltűnnének. Mi lenne, ha ... ... ha senki sem hajolna le értük. Mi lenne, ha ... ... ha máról holnapra itt állnánk ezernyi apró jelentéktelen, ám hiányukban nagyon is fontossá váló tárgyacska nélkül? Látom. Barangolnánk üzletről üzletre, egyre jobban vörösödő fejjel, egyre súlyosabb szitkokat fogalmazva, egyre ingerültebben. Ez nem jó dolog. Az pedig még kevésbé, ha százezrek munkája akadozik, félbemarad a „jelentéktelen”, a morzsatárgyak miatt. * 280 ÁFÉSZ 250 szakmában 8 milliárd forintnál is nagyobb értékben folytat ipari tevékenységet. 2558 szakcsoport — 205 ezer taggal — 3,6 milliárd forintnyi terméket értékesített 1978-ban. És a csigabigákat ezek az adatok nem tartalmazzák. Valóban „apróságokról” lenne szó? * Valakitől azt hallottam, hogy a gyógynövény-forradalom napjait éljük. Igaz is. Ha lehet ipari vagy információs forradalom, miért ne jelenthetne „forradalmat" a bojtorján, a kamilla vagy a hársfa édesillatú virága? Éppúgy „exportcikké” fonnyadhatnak - vagy nemesedhetnek? —, mint a csigabiga, a nyúl vagy a fakanál. Értékek. Bűn rájuk mondani, hogy „apróságok”. ígértem, hogy néhány oktalan, ám rendkívül hasznos állaton, az erdők, mezők vadvirágain kívül szó lesz gondolkodó emberekről is. Tulajdonképpen már eddig is róluk beszéltem. Azokról, akik észrevették „apró” kincseinket, akik hajlandók lehajolni a morzsákért, akik valóban tisztelik a „kicsinység" értékeit is. A fogyasztási szövetkezetek törekvéseiben ez az egyik legrokonszenvesebb vonás. Hadd utazzon Párizsba a csigabiga, New Yorkba a fakanál és Melbourne-be a kamillatea (a helységnevekért nem vállalok felelősséget!). Nincs bennem irigykedés. Különösen ha nekem is jut akácméz, a boltokban pedig nem tárja szét karját az eladó: „Sajnos, uram, nem gyártják. Hiánycikk." Rózsa András 5