Magyar Ifjúság, 1980. január-április (24. évfolyam, 1-17. szám)
1980-01-04 / 1. szám
Egy alváz - több felépítmény A Csepel Autógyárban két évvel ezelőtt kezdődött meg az új teherautó-gyártási program. A D—750-es típusú merevvázas teherautó azóta — a hazai ipar és mezőgazdaság igényeinek kielégítése mellett — exportra is kerül. Alvázára ugyanis különböző felépítmények szerelhetők, például műtrágyaszóró, betonkeverő, konténerszállító, üzemanyag-szállító. Kuba ünnepe Kuba nemzeti ünnepe, a forradalom 21. évfordulója alkalmából José A. Tabares, a Kubai Köztársaság nagykövete sajtótájékoztatót tartott a nagykövetség épületében. Elmondta, hogy hazájában 1979 a beszámolók éve volt, áttekintették és értékelték az elmúlt évek feladatait. A múlt esztendő néhány fontos eseménye reprezentálja, hogy az amerikai földrész egyetlen szocialista állama jelentős tényezője a világpolitikának. Bizonyítja ezt például az el nem kötelezett országok VI. csúcskonferenciája is, amelyet Havannában rendeztek meg, s így a mozgalom soros elnöke Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, állam- és kormányfő lett. A szigetország jelentős belpolitikai, gazdasági eredményeket is elért. A kubai—magyar kapcsolatokról szólva a nagykövet kiemelte, hogy egyre több gazdasági együttműködési megállapodás köti össze országainkat, gyakori a művészi és sportküldöttségek látogatása és szereplése, nőtt azoknak a kubai fiataloknak a száma, akik hazánkban tanulnak és szereznek diplomát. S bár a nagykövet nem említette, a magyar fiataloknak Kubáról az 1978-as Világifjúsági Találkozó is eszébe jut, amely néhányuknak nemcsak esemény, hanem maradandó élmény is volt. Maróthy László Csepelen Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára a főváros XXI. kerületébe látogatott. A kerületi pártbizottság székházában Véghelyi Andor, a pártbizottság első titkára, Csóre Károly, a kerületi tanács elnöke és Elek Miklós, a KISZ kerületi bizottságának titkára tájékoztatta a vendéget a kerület fejlődéséről, a gazdasági és várospolitikai feladatok végrehajtásáról, a KISZ kerületi szervezeteinek munkájáról. Maróthy László megtekintette a királymajori új iskolát, amelyet rekordidő: nyolc hónap alatt építettek fel, s rövidesen átadnak rendeltetésének. Délután a Csepeli Papírgyárban tájékozódott a gyár termeléséről, majd találkozott a kerületi üzemek szocialista brigádjainak vezetőivel, akikkel a gazdasági építőmunka, a szocialista munkaverseny időszerű kérdéseiről beszélgetett. Adatok öt másodpercenként A Magyar Villamosművek Tröszt Országos Villamos Teherelosztójában négyszázötven mérési helyről öt másodpercenként futnak be az adatok, s az országos hálózat jelzőlámpái fényesen mutatják, hol milyen az áramfogyasztás. Hazánk villamosenergia-rendszerének irányító központjában így zavartalan lehet az energiaszolgáltatás „megtervezése”, s lehetővé válik, hogy a hálózat egy-egy részét a legmegfelelőbb időben tehermentesítsék karbantartás vagy más munkák miatt. Céljaink a lehetőségek mérlegén Az ember a maga által évekre szabdalt időt különös módon ünnepeli. Óévet búcsúztat és újat köszönt. Szilveszter után nem csupán egy nappal lesz öregebb, hanem „egy egész esztendőt” hagy maga után. Az éveket az ember kiemeli az idő folyamatából. Az új esztendő — az idei, az 1980-as év — azonban nemcsak az egyes ember, hanem a magyar társadalom egésze szempontjából is a különös figyelem, a különös kiemeltség időszaka. Az az időintervallum, amikor — Óvári Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának az országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott szavaival élve — „a lehetőségek mérlegére tesszük céljainkat”, vagyis terveinket, álmainkat ismét hozzáigazítjuk az állandóan változó valósághoz. Tesszük ezt az ötödik ötéves terv utolsó évében, a hatodik ötéves terv előkészítése idején, olyan politikai, gazdasági és társadalmi körülmények között, amikor a munka minősége kívántatik meg mindenkitől. Képviselőink — kétnapos vita után — elfogadták a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, igent mondva arra a koncepcióra, amelynek „az a legfőbb célja, hogy tovább erősödjenek a népgazdaság egyensúlyát helyreállító, erősítő folyamatok, s közben megőrizzük lakosságunk már elért életszínvonalát”. Nem lesz könnyű e koncepció megvalósítása, nem lesz könnyű a kitűzött cél elérése. Kár lenne illúziókban ringatni magunkat. A világgazdaság tendenciái — köztük az árak arányai és a konjunktúra — aligha válnak számunkra kedvezőkké. A nemzetközi politikai élet új feszültségei — egyebek mellett az új közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítési terve — biztonságunk erősítésére is késztetnek. És mindezeken túl át kellene — át kell! — törni saját ténykedéseink, sőt szemléletünk megszokott korlátait. A kényelmes munkatempót éppúgy, mint a pazarlást, a „menynyiség” ésszerűtlen hajhászását, miközben a „minőség” elfelejtődik. Az új körülmények között újat kell adnunk. Tettekben és gondolkodásban egyaránt. Az országgyűlés decemberi ülésszakának kétnapos vitájában ez az újra törekvés volt a legerősebb szólam. Nemcsak a pénzügyminiszter expozéja szólt erről, hanem a képviselők többsége is. Az ülésteremben éppúgy, mint a Parlament folyosóin, ahol — Mikszáth óta tudjuk — külön kis országgyűlés zajlik, nemritkán heves vitákkal. Az is, aki élt a felszólalás jogával — és az is, aki nem —, a folyosókon újra elmondta (vagy csak egyszerűen elmondta) véleményét. Sőt a folyosókon a törvény végrehajtásának hogyanjáról is sok szó esett. Az ülésteremben kevesebb, amit joggal hiányolt zárszavában a pénzügyminiszter. A konklúzió azonban mindenhol azonos volt: az 1980-as év magyar polgárának húzni kell egyet a nadrágszíján, ha nem fog okosabban, takarékosabban, hatékonyabban dolgozni. Azaz valójában ez nem az egyes ember szándékán múlik, hanem az irányító és termelő szervezeteken, vagyis a szakminisztériumokon éppen úgy, mint a gyárakon, a termelőszövetkezeteken vagy a kutatóintézeteken. Azok a döntések — mindenekelőtt az új gazdasági szabályozó rendszer —, melyek a közelmúltban megszülettek, alkalmasak a korábbinál jobb, hatékonyabb gazdálkodás elősegítésére. Jól élni velük, hasznosan élni velük — valamennyiünk feladata. Ez az evidencia az üléstermi felszólalásokból éppúgy kiderült, mint a folyosói beszélgetésekből. Azóta már átléptük az új esztendő küszöbét. Eljött a tettek ideje. Eljött az az idő, amikor a végrehajtás következetességén áll vagy bukik az észszerűen kidolgozott koncepció sikere. Rózsa András 3