Magyar Ifjúság, 1980. január-április (24. évfolyam, 1-17. szám)

1980-01-04 / 1. szám

Egy alváz - több felépítmény A Csepel Autógyárban két évvel ezelőtt kezdődött meg az új teherautó-gyártási program. A D—750-es típusú merevvázas teherautó azóta — a hazai ipar és mezőgazdaság igényeinek kielégítése mellett — ex­portra is kerül. Alvázára ugyanis különböző fel­építmények szerelhetők, például műtrágyaszóró, be­tonkeverő, konténerszállító, üzemanyag-szállító. Kuba ünnepe Kuba nemzeti ünnepe, a forradalom 21. évfordulója alkalmából José A. Taba­­res, a Kubai Köztársaság nagykövete sajtótájékozta­tót tartott a nagykövetség épületében. Elmondta, hogy hazájában 1979 a beszá­molók éve volt, áttekintet­ték és értékelték az elmúlt évek feladatait. A múlt esz­tendő néhány fontos esemé­nye reprezentálja, hogy az amerikai földrész egyetlen szocialista állama jelentős tényezője a világpolitiká­nak. Bizonyítja ezt például az el nem kötelezett orszá­gok VI. csúcskonferenciája is, amelyet Havannában rendeztek meg, s így a mozgalom soros elnöke Fi­del Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, ál­lam- és kormányfő lett. A szigetország jelentős belpo­litikai, gazdasági eredmé­nyeket is elért. A kubai—magyar kapcso­latokról szólva a nagykövet kiemelte, hogy egyre több gazdasági együttműködési megállapodás köti össze or­szágainkat, gyakori a mű­vészi és sportküldöttségek látogatása és szereplése, nőtt azoknak a kubai fia­taloknak a száma, akik ha­zánkban tanulnak és sze­reznek diplomát. S bár a nagykövet nem említette, a magyar fiataloknak Kubá­ról az 1978-as Világifjú­sági Találkozó is eszébe jut, amely néhányuknak nem­csak esemény, hanem ma­radandó élmény is volt. Maróthy László Csepelen Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára a főváros XXI. kerületébe látogatott. A kerületi párt­­bizottság székházában Vég­helyi Andor, a pártbizott­ság első titkára, Csóre Ká­roly, a kerületi tanács el­nöke és Elek Miklós, a KISZ kerületi bizottságá­nak titkára tájékoztatta a vendéget a kerület fejlődé­séről, a gazdasági és város­­politikai feladatok végre­hajtásáról, a KISZ kerületi szervezeteinek munkájá­ról. Maróthy­ László megtekin­tette a királymajori új is­kolát, amelyet rekordidő: nyolc hónap alatt építettek fel, s rövidesen átadnak rendeltetésének. Délután a Csepeli Papírgyárban tájé­kozódott a gyár termelésé­ről, majd találkozott a ke­rületi üzemek szocialista brigádjainak vezetőivel, akikkel a gazdasági építő­munka, a szocialista mun­kaverseny időszerű kérdé­seiről beszélgetett. Adatok öt másodpercenként A Magyar Villamosművek Tröszt Országos Villa­mos Teherelosztójában négyszázötven mérési hely­ről öt másodpercenként futnak be az adatok, s az országos hálózat jelzőlámpái fényesen mutatják, hol milyen az áramfogyasztás. Hazánk villamos­­energia-rendszerének irányító központjában így za­vartalan lehet az energiaszolgáltatás „megtervezé­se”, s lehetővé válik, hogy a hálózat egy-egy részét a legmegfelelőbb időben tehermentesítsék karban­tartás vagy más munkák miatt. Céljaink a lehetőségek mérlegén Az ember a maga által évekre szabdalt időt kü­lönös módon ünnepeli. Óévet búcsúztat és újat kö­szönt. Szilveszter után nem csupán egy nappal lesz öregebb, hanem „egy egész esztendőt” hagy maga után. Az éveket az ember kiemeli az idő folyamatából. Az új esztendő — az idei, az 1980-as év — azon­ban nemcsak az egyes ember, hanem a magyar társadalom egésze szempontjából is a különös fi­gyelem, a különös kiemeltség időszaka. Az az idő­­intervallum, amikor — Óvári Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának az ország­­gyűlés decemberi ülésszakán elhangzott szavaival élve — „a lehetőségek mérlegére tesszük céljain­kat”, vagyis terveinket, álmainkat ismét hozzáiga­zítjuk az állandóan változó valósághoz. Tesszük ezt az ötödik ötéves terv utolsó évében, a hatodik ötéves terv előkészítése idején, olyan politikai, gaz­dasági és társadalmi körülmények között, amikor a munka minősége kívántatik meg mindenkitől. Képviselőink — kétnapos vita után — elfogadták a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetésé­ről szóló törvényjavaslatot, igent mondva arra a koncepcióra, amelynek „az a legfőbb célja, hogy tovább erősödjenek a népgazdaság egyensúlyát helyreállító, erősítő folyamatok, s közben megőriz­zük lakosságunk már elért életszínvonalát”. Nem lesz könnyű e koncepció megvalósítása, nem lesz könnyű a kitűzött cél elérése. Kár lenne il­lúziókban ringatni magunkat. A világgazdaság ten­denciái — köztük az árak arányai és a konjunktú­ra — aligha válnak számunkra kedvezőkké. A nemzetközi politikai élet új feszültségei — egye­bek mellett az új közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítési terve — biztonságunk erősítésére is késztetnek. És mindezeken túl át kel­lene — át kell! — törni saját ténykedéseink, sőt szemléletünk megszokott korlátait. A kényelmes munkatempót éppúgy, mint a pazarlást, a „meny­­nyiség” ésszerűtlen hajhászását, miközben a „mi­nőség” elfelejtődik. Az új körülmények között újat kell adnunk. Tet­tekben és gondolkodásban egyaránt. Az országgyűlés decemberi ülésszakának kétnapos vitájában ez az újra törekvés volt a legerősebb szólam. Nemcsak a pénzügyminiszter expozéja szólt erről, hanem a képviselők többsége is. Az ülésteremben éppúgy, mint a Parlament folyosóin, ahol — Mikszáth óta tudjuk — külön kis ország­­gyűlés zajlik, nemritkán heves vitákkal. Az is, aki élt a felszólalás jogával — és az is, aki nem —, a folyosókon újra elmondta (vagy csak egyszerűen elmondta) véleményét. Sőt a folyosó­kon a törvény végrehajtásának hogyanjáról is sok szó esett. Az ülésteremben kevesebb, amit joggal hiányolt zárszavában a pénzügyminiszter. A konklúzió azonban mindenhol azonos volt: az 1980-as év magyar polgárának húzni kell egyet a­ nadrágszíján, ha­­ nem fog okosabban, takaréko­sabban, hatékonyabban dolgozni. Azaz valójában ez nem az egyes ember szándékán múlik, hanem az irányító és termelő szervezeteken, vagyis a szak­minisztériumokon éppen úgy, mint a gyárakon, a termelőszövetkezeteken vagy a kutatóintézeteken. Azok a döntések — mindenekelőtt az új gazdasági szabályozó rendszer —, melyek a közelmúltban megszülettek, alkalmasak a korábbinál jobb, haté­konyabb gazdálkodás elősegítésére. Jól élni velük, hasznosan élni velük — valamennyiünk feladata. Ez az evidencia az üléstermi felszólalásokból épp­úgy kiderült, mint a folyosói beszélgetésekből. Azóta már átléptük az új esztendő küszöbét. El­jött a tettek ideje. Eljött az az idő, amikor a vég­rehajtás következetességén áll vagy bukik az ész­szerűen kidolgozott koncepció sikere. Rózsa András 3

Next