Magyar Ifjúság, 1980. január-április (24. évfolyam, 1-17. szám)
1980-03-07 / 10. szám
SPORT panoráma HÍREK, ESEMÉNYEK, TUDÓSÍTÁSOK FOCINYITÁNY Megkaptuk a labdát Sajtótájékoztató vezette be a labdarúgó-bajnokság tavaszi nyitányát A szövetség főtitkára kételyeiről beszélt, majd segítségért fordult hozzánk, a televízió, a rádió, a sajtó munkatársaihoz. Kérésének lényege az volt: próbáljunk odahatni, hogy ne legyenek „langyos” mérkőzések, igyekezzük élesztgetni a tüzet a csapatokban, a játékosokban. Aki csak kicsit is odafigyelt az elmúlt esztendőkben labdarúgósportunkra, bizony meghökkent mindezek hallatán.Hiszen korábban, amikor hasonlóképpen fennállt a „langyos”, „bundaszagú” mérkőzések veszélye, nem azt kérték tőlünk, hogy lépjünk fel ezek ellen, inkább igyekeztek elérni, hogy a sajtó csupán a kedélyek csitítására fordítsa erejét. Igaz, újabban az új szövetségi vezetések más hangot ütöttek meg, többsége — hogy úgy mondjuk — „jobban viszonyult a kritikához” elődeinél, a mostani segélykérés mégis meglepő. Eddig ugyanis csak az első, második, sokadik unalomba fulladt mérkőzés után tudtuk meg, hogy a szövetségnek — jórészt önhibáján kívül — nincs fegyvere a bajnokság rendjének megszilárdításához. Most viszont már jó előre felkészülhetünk erre s a rajt ellőtt még a „labdát” is megkaptuk. Ugyanezen a sajtótájékoztatón egyebek között megtudhattuk dr. Lakat Károly szövetségi kapitánytól, hogy egyik-másik egyesület olyan gyatrán felkészített labdarúgókat adott az olimpiai válogatottba, akik az alapozás során összesen nem futottak annyit, mint Rómában egyetlen nap alatt kellett volna , ha ezek után bírták volna. (Mellesleg ez alatt az egyetlen nap alatt, ha jól értettük, dr. Lakat is együtt futott a fiúkkal. Ha így volt, le a kalappal az ötvenkilencedik évébe lépett mester előtt, de mit emeljünk meg a játékosok, illetve az őket korábban felkészítő egyesületi edzőik előtt?!) A labda tehát pattog, de egyébként ugyanonnan passzolják ugyanoda, ahonnan és ahová az elmúlt évek alatt, a válogatottól a szakosztályokhoz és vissza. A szövetség főtitkára arra is magyarázatot próbált adni, hogy miért van megkötve a kezük, elmondta többek között, hogy az MLSZ a magyar labdarúgásra jutó anyagi összegek mindössze nyolc százaléka felett rendelkezik, ez pedig kevés ahhoz, hogy „hatalmát” érvényesíteni tudja, vagy legalábbis szankcióinak érvényt szerezzen. Az egyesületi edzők jutalmazásakor ugyan éreztetheti roszszallását, de odáig nem terjed a hatásköre, hogy, mondjuk, számon kérje egy egyesületi vezetés munkálkodását, vagy legalábbis ösztönözze a klubvezetőket, hogy ellenőrizzék játékosaik felkészítését, így azután az egyesületek — derül ki mindezekből is — a sokat, és módszerei miatt joggal szidott követelményrendszer megszűnte után gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. S ha nincs egyesületi vezető, aki kijár az edzésekre, akkor az edzők és a játékosok is azt teszik, amit pillanatnyilag a legjobbnak vagy éppen a legkényelmesebbnek vélnek ... Van, ahol futnak, van, ahol futkároznak, van, ahol edzenek, van, ahol edzegetnek. Ilyen körülmények között kell a közeljövőben tizenhét (!) különböző válogatott keretet összeállítani (kezdve az A, B és olimpiai válogatottól az NB II-es csapatok válogatottjáig, a legjobb diákegyesületig és így tovább); ezek után kell a sorsdöntő olimpiai selejtezőn pontot rabolnunk Csehszlovákiában, és mindenekelőtt ütőképes csapatot összehoznunk a VB-selejtezőre, miközben az ellenfelek egy részéről — például a románokról — már félelmetes hírek keringenek (no, meg jó eredmények igazolják, hogy előbbre tartanak a mieinknél). Megkaptuk tehát a labdát... (Nem mintha eddig elfutottunk volna előle.) Mit is kezdjünk ezek után vele? Megpróbáljuk oda rúgni, ahová kell. És persze ezzel is ugyanúgy próbálunk segíteni, mint eddig bármikor. Más kérdés: gólt a pálya széléről a legjobb akarattal sem szerezhetünk vele, ez a feladat másokra vár... (bocsák) 46 Heiden Norvégiában folytatja — Mit jelent ötszörös olimpiai bajnoknak lenni? — Semmi különös... — válaszolja a Lake Placid-i téli olimpia amerikai hőse, Eric Heiden. — Ha valami érdekes lennebenne, elmondanám. Ez csak egy kuriózum, főleg a sajtó számára. Tudják, mit csinálok az öt medállal ? Berakom a családi almáriumba. Talán, ha egyszer öreg leszek, eladom őket. Nem abból élek meg, hogy ötszörös bajnok vagyok... Az öt bajnoki cím megszerzésére persze csakis a férfi gyorskorcsolyázás nyújt lehetőséget, az is csak 1976 óta, amióta felvették az 1000 métert is a programba. Nos, végigtekintve a téli olimpiai „nagyok” névsorán, csak egyetlen sportoló ért el több elsőséget: Ligyija Szkoblikova, a Szovjetunió versenyzője, aki 1960-ban és 1964-ben összesen hatszor állt a dobogó tetején. Heiden 1958. június 14-én a Nagy Tavak körzetében levő Madisonban született (3,759 kg volt „kezdősúlya”). Apja, Jack Heiden kitűnő vívó, mamája, Nancy ügyes teniszező volt. Húga, Beth világbajnoki címet is szerzett, Lake Placedben pedig egy bronzra futotta erejéből — ugyancsak korcsolyázásban. Eric huszonnyolc éves edzőnője, Dianne Holum minden olimpiai döntőnél ott karizott a „leállósávban” (mint az szokás) és diktálta a részidőket Értenek, ő csak bólintott, mesebeli lovagok gúnyájára emlékeztető szerelésében, hol lassított, hol gyorsított. Minden riválisról volt térképünk, ismertük versenystáusukat, így ahhoz igazítottuk minden egyes döntő előtti estén a követendő taktikát. Az öt közül nehéz választani, de Eric mindjárt mondja is, hogy az ezer méter volt a legrázósabb, hiszen a norvég Oxholm, a világcsúcstartó szovjet Ljoskin és az olimpiai bajnok holland Kleine csakis erre a távra tartogatott. Az utolsó, az ötödik döntőn mégis világcsúccsal nyert Heiden! A 21 éves fenomén (185 centi magas, 85 kiló, combkerülete 75,5 centi!) a jövő havi heerenveni négytávú VB-ig három világcsúcs tulajdonosa: 1 13,60 perc ezren, 154,79 ezerötszázon, és 14.28,13 tíz kilométeren. És még két pontcsúcs: a sprint összetettben 150,255, a 4 távon 162,973... Egy szezonban 15—20 ezer km-t korcsolyázik, amellett kerékpározik és a jégkorongtól sem idegenkedik. Sok terve van. Mivel most a madisoni orvosi egyetemre jár, lehet, beáll profi hokisnak (ez az egyik elképzelése). Viszont az már biztos, hogy erre az évre áttelepül Norvégiába, az oslói egyetemen folytatja tanulmányait. A dolog hátterében persze egy kislány van: bizonyos Cecilia, akinek másik nevét nem volt hajlandó elárulni... Eric minden távon új olimpiai csúcsot hagyott maga mögött, egyszerűen fantasztikus, mennyit fejlődött az 1976-os téli olimpia óta. Ott csak két távon nevezték, 1500-on 9., ötezren pedig 19. volt. Rá egy évre viszont valami lenyűgöző dolgot kezdett el, amivel nem tudott lépést tartani egyetlen norvég, szovjet vagy holland gyorskoris sem. Junior világbajnok 1977-ben, 78-ban, felnőtt sprintvilágbajnok 1977-től 1980-ig (négyszer), a négy távon pedig 1977., 1978., 1979-ben. Most révedő tekintettel beszélnek róla az Újvilágban. Van miért. Az Egyesült Államok férfi gyorskorcsolyázói 1980-ig bezárólag 8 aranyérmet nyertek, ő hozzátett egy hét alatt ötöt. A hazai válogatott 97 pontot gyűjtött otthon, ehhez ő maga 35-tel járult hozzá. De még büszkébbek a 2700 lakosú New York állambeli Lake Placid lakosai. 1932-ben mind a négy távot „csillagos-sávos” kőris nyerte, ehhez csapott hozzá ötöt Eric.