Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)
1980-05-02 / 18. szám
• N Is így vagytok ezzel? Nem hotrok elő az agyamból gyerekkori emlékeket. Minek? Muszáj mindig a múlttal ünnepelni? Mintha jelen nem is lenne? Mintha a mának nem volna értéke? Becsöngetek. Anyám nyit ajtót „Szia. Mi van?” — kérdi. Ledobom magam egy fotelba, rágyújtok — pedig hogy utálja, örökké morog érte — és azt felelem: „Semmi új!” Ő ettől megnyugszik. Mert tudja, ha baj van, ha zűrzavart csináltam, ha aggódok, ha nem sikerült valami, ha becsaptak, ha kijátszottak, ha rosszra futott, amit jól akartam, úgyis hozzá megyek először. Szóval, ha semmi új nincs, akkor minden a régi, minden jól van, mint legutóbb, mint két napja, mint egy hete. Néha csak rohanok a dolgom után, összeolvasztom a nappalokat az éjszakával, nem is tudom, hogy óra van a karomon és hosszú napokon át nem jelentkezem nála. Pedig ott van előttem a telefon, csak fel kellene tárcsázni a percek alatt memorizált számot. Azt a számot, amit ötven év múlva sem fogok elfelejteni. Már-már úgy vagyok, hogy a hat számjegyet fel is mondom a fejemben, már az idegeimben ott a mozdító szándék és akkor ... Szólnak hozzám, kérdeznek, indulni kell, rohanni, rohanni, rohanni... De hét vége előtt csörög a telefon az asztalomon: „Mi van veled? Elvesztél?” Mit mondjak? Hogy éjszaka, lefekvés előtt ott zakatolt a tüdőmben, már megint nem hívtalak, anyu... de késő van, rossz a környéken minden utcai telefon, még ezt be kell fejeznem, el kell olvasnom... majd holnap... Ti is így vagytok ezzel? A gyerek elszakad egyszer, mint a bolygóról kirepített tárgy. Kering kicsit a térben kimért pályáján, hogy aztán sokszoros erővel visszacsapódjék krátert fúrva maga körül. Krátert az emlékek törmelékeiből, az őszinteség morzsáiból, a vágyakozások hulladékaiból. Aztán megesik, hogy egy időre holdakká, tartósan keringő testekké leszünk. Csak „bip-bip” jeleinket küldjük levél vagy telefonhang, távirat vagy szóbeli üzenet alakjában: élünk, vagyunk, leszünk. És anya vár. Mert az anyák tudnak várni. Megtanítja őket rá az a kilenc hónap. Vajon milyen emléket hagy bennünk a kilenc hónap? Vagy mondjuk a töredéke, akkortól számítva, amikor már van agyunk? Nem tudom. Talán sose tudom meg. Hogy mit gondolt velem, hogy mit érzett velem, hogy mire vágyott velem, hogy mit gyűlölt velem, hogy mi bántotta velem, hogy minek örült velem? Nekem kellene rá emlékeznem, a magam emlékeivel, hogy igazán tudjam, mit jelent neki várni. Tegnap kiszaladt a számon egy káromkodás. Megszidott érte. A múltkor kiégettem az asztalterítőt. Pofont ígért miatta. A legutóbb kiabáltam a fiammal. Megvédte tőlem. Tegnap dühös voltam rá. De neki volt igaza. A múltkor felemeltem rá a hangomat Hátat fordított és kiment a konyhába. A legutóbb nem fogadtam neki szót Keservesen fizettem érte. Tegnap megdicsért. Boldog voltam. A múltkor hiányolta a soraimat a lapból. Szégyelltem magam. A legutóbb kedvenc ételemet főzte. Megettem, pedig már vacsoráztam. A holdakat a gravitáció tartja az anyabolygó körül. A legnagyobb gravitáció az anyai szeretet. Ti is így vagytok ezzel? Rege Sándor * KISZ-küldüttgyűlések Az április második fele a KISZ-küldöttgyűlések időszaka. Egymás után kapjuk a híreket az üzemektől, vállalatoktól, hogy lezajlottak az események, a fiatalok meghallgatták a vezetőség beszámolóját az akcióévben végzett munkáról, kitüntetéseket adtak át az arra érdemeseknek és megválasztották az új KISZ-bizottságot. Legutóbb a Lenin Kohászati Művekből és a Magyar Viscosagyárból jött meghívó. Ez utóbbi helyen még arról is tudósítottak, hogy a napirendi pontok közé felvették az alapszervezeti taggyűlések tapasztalatainak összegezését. CIMERSZEMINÁRIUM Boldog gyermekkorért -békés világban Ez a témája a CIMEA (Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága) európai regionális szemináriumának. A weilrodi (NSZK) rendezvény része annak a világméretű kampánynak, amelyet a CIMEA ez év januári párizsi elnökségi ülésének döntése indított el „Békés és biztonságos jövőt minden gyermeknek!” jelszóval. A CIMEA európai tagjain kívül számos, különböző filozófiai-vallási meggyőződésű szervezet küldi el képviselőit Weigródba. Az NSZKIfjú Úttörők, a CIMEA egyik, nyugatnémet tagja, a rendezvény házigazdája a nemzetközi szervezet képviselőit is vendégül látja. A párizsi elnökségi ülésen elindított kampány weilrodi láncszeme újabb lépés a Leszerelési Ifjúsági Világfórum (Helsinki, 1981. január) megvalósítása felé. A kétnapos (május 3—4.) szeminárium résztvevői, a demokratikus és haladó gyermek- és serdülőszervezetek, mindazok, akik felelősnek érzik magukat a jövő nemzedékéért, tevékeny védelmezői a békének és fontos szerepet játszanak a leszerelésért és az enyhülésért vívott harcban, hozzájárulva a gyermekek békés, baráti, szolidáris és kölcsönösen megértő szellemű neveléséhez. Szovjet ifjúsági delegáció Budapesten Az elmúlt héten hazánkban tartózkodott a KISZ KB meghívására a szovjet ifjúsági szervezetek bizottságának delegációja, amelyet Vlagyimir Akszjonov elnök vezetett. A delegációt fogadta Maróthy László, a KISZ KB első titkára. A megbeszélésen megvitatták az ifjúság szerepét a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért vívott harcban, és áttekintették a nemzetközi ifjúsági mozgalom soron következő feladatait. A küldöttség részt vett a DIVSZ-székházban rendezett rendkívüli irodaülésen is, ahol megemlékeztek V. I. Lenin születésének 110. évfordulójáról. Csepeli vállalás A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának varrógép és vasalógép üzemében elsősorban a KGST országai részére gyártanak konfekcióipari, gyorsvarró, gombfelvarró, reteszelő és vasalógépeket, valamint ezek különböző típusait. Két szocialista brigád, az Allende és a Gagarin kollektívája vállalta, hogy a Szovjetunióba küldendő gépeket — százhuszonkilenc varró- és hatszáz vasalógépet — november 7-ig átadják a megrendelőknek. Ez nem jelmezbál Ezek a kisfiúk valóban csecsemőbabát pólyáznak. Egyelőre. A Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskola leendő ápolói és egészségügyi asszisztensei között akad néhány fiútanuló is. Belőlük lesznek aztán a hozzáértő apukák. 3