Magyar Ifjúság, 1980. szeptember-december (24. évfolyam, 36-52. szám)

1980-09-26 / 39. szám

12 - ban, annak egészen súlyos kö­vetkezményei is lehetnek. Va­gy nézzük meg a bölcsődék, óvodák téli napjait: két-h­árom kis bun­dazsák lóg a fogason. Hát a töb­biek hol vannak? Betegek — hangzik a válasz —, lázasak, náthásak. Hány kieső munkaóra ez a szülőnek, hány év rette­gés a munkahelyen minden te­lefontól: „Engem hívnak, me­gint lázas a gyerek.” És mit le­het tenni? Az okos gyermekor­vos azt mondja:­­ „Kérem nem sokat, ezt az időt ki kell bek­­kelni, a gyerek majd szépen ki­növi.” Hát nem igazságtalanság, hogy az egész csecsemő- és kis­gyerekkort végigkíséri az orrfo­lyás, a fülfolyás, a torokfájás, az orrgarathurut, a tüdőgyulla­dás? Ha mindezt megússzuk és „csak” taknyos, lázas a gyerek, akkor is állandóan rettegünk a szövődményektől. És mindezek alapja, alattomos, sunyi okozó­ja a nátha. Dr. Miriszlay Ernő fül-orr-gé­­gész docens, kandidátus a Tűz­oltó utcai gyermekklinikán fo­gad. — Mint újságíró hivatalból, mint gyakorló szülő magánem­berként kérdezem, mi biztatót tud mondani a kisgyerekkori nát­ha gyógyításával vagy megelőzé­sével kapcsolatban? — Maga sem vállalta volna ezt a riportot, ha nem érezné a saját bőrén, mit jelent a nátha! — Lehet, hogy valóban nem érdekelt volna a téma. — Az emberek felnőnek és felejtenek. A nátha a legalatto­mosabb gyermekbetegségek egyi­ke. Túlzással mondhatnám, hogy a klinikánk azért van, hogy a nátha szövődményeiből kigyó­gyítsuk a gyerekeket. — Olyan nagy a szövődmé­nyek száma? — A gyerek otthon a család­ban ritkán fertőződik meg. Ko­ra reggel viszont beviszik a böl­csődébe vagy az óvodába. Egy­másra köhögnek, egymásra tüsz­­szögnek, a vírusok pedig egyik orrból átsétálnak a másikba. Néhány szülő nem­­törődve sem­mivel, lázasan is becsempészi a gyereket a közösségbe, így egész láncfertőzések jönnek össze. A városi szmog, a környezetszeny­­nyeződés kiválóan elősegíti a nátha iránti fogékonyságot. — Egy nátha! — mi az, gon­­ déret­, ez a nátha! Voltam én is, míg nem volt gye­rekem. — így van. Egy nátha — mi az! Csakhogy ez olyan, mint a bokszmeccs. Egyik ütésből épp hogy magához tért a partner, hang, jön a következő. Ezt már szédelegve bírja, a harmadik vagy a negyedik leteríti, így van ez a gyereknél is. Keservesen ki­lábal a náthájából, bemegy a többiek közé és másnap újra­fertőződik. Az egész szervezet legyengül az állandó betegség­től. Náluk a nátha még magas lázzal is járhat. A legyengülés hozza magával a szövődménye­ket. Nincs még kellő ellenállás: a váladék, durvábban: a takony eljut a fülbe, vagy nem ürül ki az orr, jön az arcüreg-, homlok­­üreg-gyulladás, hátracsorog a tü­dőbe, kész a tüdőgyulladás. Vagy lenyeli és gyomorhurutot kap. Széles arzenálját sorolhatom az „alábecsült” nátha következmé­nyeinek. — Mit tesznek a kis betege­kért? — Amit tudunk. Hosszú töp­rengés után Szmeskó János mér­nök társammal elkészítettük egy orrszívó prototípusát. Mert a gyó­gyításnál a legfontosabb, hogy a gyerek orrából a váladék kijöj­jön. Igen ám, de a kicsik­­nem tudnak még orrot fújni. Marad a váladé­kleszívás. — Csak nem maguk találták ki az „orrszívó-porszívót”? — Kicsit bizarrul hangzik az elnevezés, de a mi munkánk eredménye. Ugyanis a makacs váladékot egy ilyen nagyságren­dű motor képes kihúzni az orr­járatokból. Semmilyen károso­dással nem jár, egyszerű kis szerkezet, amit a porszívó gége­csövéhez kell illeszteni. A „nagy” benne, a folyamatosság. A hasz­nálatos orrszívók ugyanis szaka­szosan szívogatják a váladékot. Ez pedig folyamatosan tisztít. Mivel a „szabadalom” még min­dig a különböző fórumokat járja, berendeljük a gyerekeket, és itt kezeljük őket a klinikán. — Szeretnék egy ilyen szerke­zetet venni! — Sajnálom, nem gyártják, és hogy mikor lesz, nem is tudom. Annyit elmondhatok, hogy elő­zetes orvosi rutinvizsgálat azért kell majd hozzá, mert vérzé­keny gyereknek, vagy kiszáradt orrnyálkahártyájúnak nem tesz jót. De ilyen, az esetek elenyé­sző részében fordul elő. Teli va­gyunk hálálkodó levelekkel, magnószalagra mondott köszö­­netekkel. — Ön tehát igencsak sokat tesz ennek a makacs betegség­nek a közvetett gyógyításáért. „ — Nézze, én is voltam kisgye­rekes apa, én is átéltem ezeket, de én nem felejtettem el. Sokat gondolkoztam például azon, hogy a középfülgyulladás gyógyítását hogyan lehetne meggyorsítani? Megpróbáltuk leszívni a fülből a felgyülemlett váladékot, majd az ily módon megtisztított részbe antibiotikumot fecskendeztünk. Sokkal hamarabb és igen jó ha­tásfokkal gyógyítja a gyereke­ket. — Mit javasol a szülőknek, akinek nincs műszerapparátusa, csak egy adag józan esze? — A nátha jelentkezésekor szigorú karantént! Tessék a gye­reket elkülöníteni: gyakran szív­ni a váladékot és hatásos orr­­cseppekkel tisztítani az orrjára­tokat. Ha a gyerekorvos gyógy­szerelni akarja, akkor az orrvá­ladék laboratórium­i leleteiből tud a kórokozók ellen megfele­lő terápiát alkalmazni. Az egész náthaprobléma élő, eleven és szó szerint „fájdalmas”. Sokkal többet kellene foglalkoznunk vele. Eddig a riport. Nátha van, nát­ha lesz és nem tehetünk egye­bet, megpróbálunk vele élni. Mert nélküle egyelőre nem megy, Seszták Ágnes

Next