Magyar Ifjúság, 1980. szeptember-december (24. évfolyam, 36-52. szám)
1980-09-19 / 38. szám
Tanácstagok tábora Hogyan kell egy falugyűlést megszervezni! Melyek a tanácstag jogai, kötelességei? Milyen szerepet töltenek be a tanácsok hazánk államhatalmi-államigazgatási rendszerében? Sok minden más, hasznos tudnivaló mellett kerültek terítékre ezek a kérdések a múlt héten Csopakon, a Veszprém, megyei KISZ-bizottság vezetőképző táborában. Ezúttal az újonnan megválasztott ifjú tanácstagokat látták vendégül. Az „okosítóid” mellett a fiatalok nyílt légkörű fórumon találkozhattak a megye vezetőivel is. Az egyhetes felkészítés jó „tréning” volt, a felelősségteljes küldetés teljesítéséhez. Példaadó kezdeményezés! Görcipő A Duna Cipőgyár az év első felében mintegy ötvenezer pár görkorcsolyacipőt exportál. Hogy ne csak a „kintieknek” legyen menő görcipőjük, ígérik, hogy néhány hónap múlva nálunk is az üzletekbe kerül. Várjuk! Szemetünk temetője Rákospalotán épül Budapest legnagyobb szemétégetője, több mint kétmilliárd forintért. A kiemelt nagyberuházáson már a technológiai szereléseket végzik a csehszlovák szakemberek. Az égetőmű teljes ,,menetben” ezerkétszáz tonna napi hulladék elégetése mellett hatszázezer kilowatt villamos energiát és hatvan tonna gőzt ad majd a budapesti fűtőhálózatba. Ú jugoszláv ifjúsági szövetség küldöttsége hazánkban Látogatást tett hazánkban a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség konferenciájának dr. Vaszil Tuprovszki elnök vezette delegációja. A küldöttség megbeszélést folytatott Maróthy Lászlóval, az MSZMP PB tagjával, a KISZ KB első titkárával. Eszmecserét folytattak a nemzetközi, különösen az európai ifjúsági mozgalom aktuális kérdéseiről, a magyar és a jugoszláv ifjúsági szövetség együttműködésének fejlesztéséről. Búvárszivattyúk, kalákában Az Egyesült Mezőgép felsőzsolcai gyáregységében készülnek ezek a szerkentyűk, amelyek a tisztavíz-ellátás nélkülözhetetlen eszközei. A cég a napokban kötött szerződést egy nyugatnémet és egy olasz partnerrel, ők is beszállnak a szivattyúgyártásba. A licencvásárlás nemcsak több, de korszerűbb szolgáltatást is ígér. Olvasótábor Billatárón Kazincbarcikán negyedik esztendeje él az olvasótábori mozgalom. Az idén a BVK s a Radnóti Miklós Művelődési Ház patronálásával Billatárón rendezték meg a kazincbarcikai gyerekek olvasótáborát. A szervezők kilencszáz gyermek közül választottákki tudományos módszerekkel a táborozásban részt vett ötvenhárom 12—14 éves csemetét, akik fiatal művészek segítségével ismerkedtek az animációs filmkészítéssel, szövéssel, korongozással, a bőr iparművészeti és képzőművészeti felhasználásával, citerakészítéssel és a hangszer használatával, irodalomelméleti, szociológiai alapismeretekkel, agyagplasztikák készítésével, újságszerkesztéssel, csillagászattal, biológiával. Úgy tűnik, ez évben mód nyílik hathatósabb, hosszú távú, talán a következő táborozásig folyamatosan ismétlődő találkozásra, együttgondolkodásra a nyári munkában részt vett gyerekekkel. Ifjúsági világkonferencia Mexikóban A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség delegációja is részt vett szeptember 13. és 16. között a mexikói Oaxtepecben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok új típusú rendszerének kérdésével foglalkozó ifjúsági világkonferencián. Ernesto Attone Fernandez, a DIVSZ elnöke elutazása előtt elmondta: " A DÍVSZ és három mexikói tagszervezete álltal röviddel az ENSZ-közgyűlés XI. rendkívüli ülésszakának befejezése után megrendezésre kerülő fórumon a haladó fiataloknak a világgazdasággal kapcsolatos feladatairól lesz szó. Az igazságosabb nemzetközi gazdasági kapcsolatok megteremtéséért vívott harc elválaszthatatlan a DÍVSZ legfőbb céljától a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemtől. A DÍVSZ már eddig is több hasonló témájú konferencia és szeminárium szervezője vagy társszervezője volt, s tevékenyen részt vett az ENSZ ilyen irányú erőfeszi tűseiben is. Nyílt levél... ... egy szőke fiatalemberhez, akit feltehetően Sándornak hívnak és Szigethalmon, az elmúlt vasárnap két gyermeket mentett ki a Dunából. Majd távozott. Neve, lakcíme hátrahagyása nélkül. Keresem ezt a fiatalembert. Nem azért, amiért a nagymama és nyilván a szülők is az Esti Hírlap hasábjain. Tudniillik, hogy amennyire az ilyesmit szavakban kifejezni egyáltalán lehet, köszönetet mondjak a nagyszerű cselekedetért. Nem. Ez nem dolgom. Bár nem tagadom, szívesen szorítanék kezet vele, s néznék a szemébe. Mert csakugyan irigylésre méltó, felemelő érzés lehet életet menteni. A legtöbbet adni valakinek, amit csak lehet. És csak úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az 1980-as években, amikor Földünk számtalan pontján, olyan csekély értékű az emberi élet. Amikor az arzenálok dugig vannak a pusztítás leghatékonyabb és legrafináltabb eszközeivel. Akkor jön egy fiatalember, s beugrik az alattomos vízbe, csak úgy ruhás, tál, habozás, fémtőlgatás nélkül és saját élete kockáztatásával másik kettőt ment meg. Ismeretleneket Nem parancsra vagy kényszerből. Nem közönség előtt. Nem várja meg, amíg ünnepelni összegyűlik a nagyérdemű. Angolosan távozik, mielőtt még tapsra verődnének a tenyerek. Megtette, amit kellett, a többi néma csend. Ha egyáltalán különbséget lehetne és érdemes volna tenni az önfeláldozás és a szerénység között, én ebben az esetben az utóbbira jobban felkapom a fejem. Mert valahogy szokatlan. Merőben újszerű. Valami különlegesen értékes tulajdonságot feltételez: azt ugyanis, hogy nem mindenki értékrendszerében van feltétlenül ok-okozati összefüggés a tett és az érte járó elismerés azonnali kaszírozása között. Hogy nem a vivát és a görögtűz, az azonnali honorárium a mozgatórugója az emberi cselekedetnek. Meglehet, Sándor — nevezzük most már így — soha nem fedi fel magát. Úgy gondolja, az ügy befejeződött azzal, hogy a gyerekek élnek, egészségesek, nagyobb baj nem történt. A sikeres mentés élménye és boldogsága megfelelő fizetség. Kár a dologra több szót vesztegetni. Így kell legyen, hisz ha másként gondolkodik, maga vitte volna haza a vízből kimentett apróságokat. S azóta is már számtalanszor felfedhette volna magát Sütkérezett volna az egyébként nagyon is megérdemelt dicsőségben. Egy szavam nem lenne. Sokkal kisebb produkcióik, szerényebb teljesítmények is kaptak már reflektorfényt. Sándor méltán, állhatna a dobogó legfelső fokára. De lehet, hogy nem akar. Lehet, hogy nem szokott a közszerepléshez. Nem tud elfogulatlanul viselkedni a nagy nyilvánosság előtt. Csak életet menteni tud. Minden előfordulhat. Ennek ellenére vagy éppen ezért, nagyon szeretnék Sándorral kezet szorítani. S még valamit szeretnék: ott bajba kerülni, ahol ő a közelben van... —r —r 3