Magyar Ifjúság, 1982. január-április (26. évfolyam, 1-18. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Nem játék! Van már bűvös kocka, Bábel torony, és még ki tudja, hányféle fejtörő játék. Most megjelent a varázsgömb is, az Elzett győri gyárának jóvoltából, a tatabányai Mikrolin Kisz pedig újfajta modul építővel lepte meg a kicsinyeket, és a szeretni szerető nagyobbakat. Akik aztán „kezelésbe” véve jó szüleiket, bizonyára hamarosan a hiánycikkek listájára helyeztetik az újdonságokat. Hacsak a gyártók föl nem készültek — a sikerre. caClvbdNYCN, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK panoráma MN ti? ÉRDI SÁNDOR Minden túlzás nélkül, valóban reggeltől estig megállás nélkül dolgozunk és dolgozom a Stúdió ’81 műsorán. Négyen vagyunk szerkesztő riporterek, én mint főszerkesztő az egész műsorpolitikánkért, minden egyes riportért külön is felelek. A néző azt hihei, mondjuk, egy színházi előzetes annyit jelenthet nálunk, hogy odamegyünk és kérdezünk. Korántsem így van. Elképzeljük a havi események kapcsán, mit adjunk a műsorban, de annak mindig a dupláját megcsináljuk. Nem sajnáljuk a fáradságot, szívesen megyünk „potyára” is, és csak ott döntjük el: valóban megéri -e, hogy a televízió is bemutassa ezt vagy azt az eseményt. Két januári színházi bemutatóra hívnám fel a figyelmet. A Radnóti Miklós Színpadon Gáspár Sándor rendezésében mutatják be Fejes Endre Az angyalarcú című színművét. Nagyon várom ezt az előadást. Fejes írói attitűdje közel áll hozzám; kitűnően ábrázolt alakjai, hideg tárgyilagossága, ahogyan pszichológiai biztonsággal bontja ki szereplőinek belső, gondolati érzelemvilágát. Sohasem szájba rág vagy kioktat, műveiben mindig ott a katarzis. Nála örökösen megverekszik a kegyetlenség és a jóság, a líra és az irónia. Mind a regényeiben, mind a színműveiben: a Rozsdatemetőben, a Vonó Ignácban, a Jó estét nyár, jó estét szerelemben és a Cserepes Margit házasságában. A mostani darabja szintén mai történet, egy fiatalember sorsán át mai keserveinket, fájdalmainkat mutatja meg. Felejthetetlen színházi élményem maradt az Én memóriám c. 1. Örkény István novelláiból Valló Péter állította színpadra. Most Valló örkény utolsó művét, a Forgatókönyvet rendezi. Hallatlanul kíváncsi vagyok arra, miként sikerül megoldania a mű sajátos kettősségét. A felszín egy cirkuszi játék, hipnotizálás. De mi történik velük, ha szembetalálkoznak valódi, egykori énükkel? Gábor Pál Kettévált menynyezet című új filmjét láthatjuk januártól a mozikban. Hasonló kérdéseket feszeget, mint az Angi Vera. Az ötvenes évek túlkapásait élhetjük át — szerencsére már csak filmen. És a Koncert című filmet is minden fiatalnak ajánlom. Nekem az Illés-együttes volt a csúcs. Szinte éjjel-nappal hallgattam őket. Itt, most megint együtt a nagy csapat, eredeti felállásban. S még egy megkapó verseskötetet is ajánlok. Weöres Sándor kézírásos könyve kétszáznegyven verset tartalmaz. Különleges könyv ez! A saját kézzel írott verseit rajzokkal illusztrálta. Varázslatos, meghökkentő a költő nyelvi játéka, szellemi frissesége pedig — irigylésre méltó. « (lukács) Dallal a békéért! Mivel is kezdődhetett volna? „Őrizd a békét” — énekelte a Voga—Turnovszky kettős vezetésével kétezer középiskolás. Azok, akik csak hírből, a történelemkönyvből tudják, mi a háború. És filmkockákról. Groteszk, darabosan mozgó katonákról, torz mosolyokról. Csak a békét ismerik. Tudják, mit jelent a csöndes éjszaka, a Balaton, az osztálykirándulás, így jöttek el, mind a kétezren. Eljöttek énekelni a vörös kakasról, a tizenhat tonnáról, hogy közben a színpad előtt fekvő nagy kék zászlóra kanyarítsák nevüket. Kétezren. Mert egy név, egy aláírás nem sokat ér. Még kétezer sem. De ahogy Székesfehérváron, ugyanúgy máshol is összegyűlik ez a kétezer aláírás. Minél több helyen. És bár egyedül senki sem válthatja meg a békét, tömegben, összefogva a több tízezer, százezer aláírásnak már van ereje. B. G. Sírkő Gyalog József esztergályosnak Előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül utolér szinte minden érdekes vagy jelentősebbnek tekinthető művet a rádiós feldolgozás „végzete". Kőbányai János szociografikus írása, a Sírkő Gyalog József esztergályosnak sem kerülte el ezt a sorsot. Dramatizált változat készült belőle, amelyet az Ifjúsági Rádiószínház tűzött műsorára Csajági János rendezésében. Az alapul szolgáló írás szenvedélyes, izgalmas, gondolatébresztővitairat volt a lelkiismeretlenség, az öncélként és rosszul alkalmazott antihumánus eljárásokban is megnyilvánuló vállalati érdeknek alárendelt ügyintézés ellen. Ugyanis Gyalog József balesete ügyében, ha a vállalat minimális részben is hibásnak bizonyul, akkor az elviheti a vezetők jutalmát, megfoszthatja a céget kitüntető címek elnyerésétől, és még társadalombiztosítási hátrányokat is okozhat. Igaz, ez még mindig nem olyan nagy összeg, hogy a gyakran félmilliós kötbérek mellett számítana. Csakhogy Gyalog özvegye ellen sikerrel lehet perelni minden fokon: könnyen el lehet ütni a kártérítéstől. Mert a vállalat presztízse így kívánja. Ezért nem a lehetséges jó, emberi megoldást választja a vállalat jogi osztálya, hanem a torz, erkölcstelen érdek nevében a jogi játékszabályokat betartva, az elvont szempontokat a gyakorlatba átültetve és a szembeötlő tényeket figyelmen kívül hagyva végzi célszerűsén és végeredményben felelősség nélküli munkáját. Ebbe a rendszerré összeállt körülménycsoportba csöppen bele dr. Csikó János, a pályakezdő jogász, aki a paragrafusok szellemében az igazság megismerésére is törekszik. Ezzel a szemlélettel kivívja felettesei rosszallását, és végül el kell távoznia — még ha önként mond is föl — a vállalattól. Sajnos, mindez a rövid darab háromnegyed órájába hiánytalanul nem fért el. A lényeget azonban nem érintette a zanzásítás. Ugyanúgy érzékelhetővé vált a tekintélyuralom, a gépies munka megannyi hibája. Kőbányai ebben az egyedi esetben pontosan meglátta az általánost. Hagyni kellett volna, hogy még ráérősebben, , alaposabban írhassa át művét rádióig. * (gyárfás) Micsoda buli... Jó bulit csapott a Hungária! Jobbat, mint amikor azt énekelte: Csavard föl a szőnyeget, még ma éjjel... » Akkoriban saját maga eszkábálta hangszóróval, évtizeddel fiatalabban énekelte. Nem ilyen tudatosan ,és céltudatosan. Csak. A jelenlegi Hungária — profi. Minden, ami természetesnek és fiatalosnak tűnik, keményen megkomponált tervre épült. Nem baj. Ha jó számokat tud írni, ha jó hangulatot és kedvet tud teremteni. Tánczos Gábor szerkesztőrendező úgy kalauzolt el lipótvárosi utcákba és presszókba, hogy sikerült elhitetnie: valaha így táncolták a rockit. És még fogják is nálunk. Elhitette, hogy visszafiatalodhatunk, lehet még jókedvünk, bő ruhánk, miniszoknyánk. A Hungária titka ugyanis nem elsősorban a hangulatteremtés. Azt tudnak a többiek is, mégsem vágyódik dalaikra táncot járni, nevetni és bolondozni senki. Az újjáfiatalodott együttes azt sugallja ifjú imádóinak, amit — uram bocsá’ — a magyar nóta a középkorúaknak. Hogy szép az élet, táncolni jó, énekelni jó. Nem kábított el a szombat esti buli. Fölrázott egy kicsit. Abban a miliőben, ahol minden együttes „akar” valami feltehetően lehangolót mondani magunkról, a világról, a Hungária nem akar semmit. „Csak” magát adja. És ez bármennyire is kevés, mégsem annyira üres, mint az ideológiákkal megtűzdelt semmi. Inkább Dolly lilásvörös szája. Fenyő ezüstfeketére festett haja szórakoztat, mint valami, amiről magunknak kell megfejteni, hogy micsoda. Jobb ma egy limbó-hintó, mint hol nap • (magyar) ! Szoborsebészet Gyógyítani, ápolni helyreállítani ... A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrászai újrafaragják középületeink megrongálódott szobrait. Hogy az élettartamuk megnőjön, süttői márványból, illetve mészkőből készülnek a pótlások.