Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)

1982-05-07 / 19. szám

panoráma ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK HIT csináló „A fi ! ajánl ■ Wfl & ZACSVAY LÁSZLÓ yenkor, az évad vége fe­­l már a nyárra gondo­­lnk. Szentendrén játszom majd a Három a kislány­án, de többnyire pihenés­ül töltöm az időmet. Van iy kis nyaralónk Tésán k­ilencven kilométerre Bu­­apesttől. Kellemes hely, őrben hegyekkel, erdők­el. Kirándulni sokat já­­rnk, olykor még Cseh­­slovákiába is átrucca­­nnk, hisz csupán néhány­ilométer onnan l­egutóbb a Kőműves Ke­imen című rockballadát ittam a Pesti Színházban, armit is mondjanak a da­­rbról, a kritika fanyalgá­­si is kevéssé izgatnak, n­em igenis lekötött a ze­­nje, az összjátéka. Gyö­­yörű, idegtépő szépségű a­örtánc, a halált követő übögő, üvöltő zene R­égebbi élményem, de fel­­■tlenül ajánlom Az öltöz­­t­­ő című színművet, a Madách Színház vendégtá­­skát az Egyetemi Színpa­­on. Rólunk, színészekről :él ez a darab! Nap, mint az találkozunk hasonló­ak Árnyaltan és igen ék­­­kletesen ábrázolja Hau­­lann Péter az öltöztető ti­aráját, Mensáros László edig a nagy művész in­­sllektusát. A kettőjük pár­arca megrázó, drámai szi­­tációkat teremt, antasztikus teljesítmény serius Mariann előadó­ttje, Károlyi Gáspár Vi­­tályi bibliájából váloga­­ttt. Lenyűgöző! Két órán­­ egyedül a színpadon, ugyan lehet valakinek yen művészi ereje, fel­­igeképessége, ilyen agya s­ugárzik belőle az ész, az értelem, és elkápráztat a beszédkultúrája. Igen, így kell tiltakozni az ellen, ha egy színház nem foglalkoz­tatja kellően az embert. Nem kesereg a színész, ha­nem igyekszik kitalálni ön­magát. Neki sikerült! Az előadóesthez ajánlom Thomas Mann József és testvérei című trilógiáját. A könyv regényes formá­ban ugyanarról szól. S aki túljut az első leíró oldala­kon, biztos vagyok benne, hogy nem tudja letenni. Csodálatos ahogyan meg­mutatja, mi rejlik ben­nünk. Milyen emberi kis­­szerűségek lappanganak a hatalmas szenvedélyek és eszmék mögött. Jákob, Ra­chel, Putifarné és a töb­biek története mindenkit magával ragad. És egy kontraszt. A Puskás öcsi­ről szóló könyvet olvasom most. Az ötvenes évek ele­jén nem volt olyan focit szerető ember, aki ne is­merte volna, ne szerette volna őt — egyesületi szí­nekre való tekintet nélkül. A Mítosz és valóság című könyvből sok minden kide­rül. S aki semmit sem tu­dott Magyarországról, any­­nyit mindenképpen megtu­dott, hogy van egy világ­hírű focistánk: Puskás Fe­­­ renc­ (lukács) ELŐADÓEST Én nem mehetek el innen Veres Pétert idézi Szabó András egyetemi színpadi előadóestjének címe. A magyar hazaszeretet nagy versei közül, Janus Pannonius hazát dicsérő Laus Pannoniae-jétől kezdve, Balassi „Ó én édes hazám, te jó Magyarország” kezdetű búcsúzásától Illyés mai élő-éltette Nem volt elég verséiy, több estre szóló műsort állíthatnánk össze, több antológiára elégséges versanyagból. Mert a haza sorsa íróink közgondolkodásában mindig központi kérdés volt. Most e műsor az alcímében jelölt Ady Endrétől a fényes szellők nemzedékéig — vagyis az 1913-as Ady-vers kezdőhangjától: Az izgága Jézusok sza­badság-vágyakozásától Nagy László Az Országház kapujában érkeztéig (1946-os eszmélkedéséig) épül. A nemzetféltő gondok, Fábry Zoltán 1936-os tanulmányának részlete, „magyar vészharangjának” zúdulása József Attila fölszakadó Levegőt kiáltása, az egykegond máig sem időszerűtlen jelzése a fő­bb pillérei ennek az épületboltozatnak. A kezdeti bizonytalanságokat feledtette a második rész, mely­ben Szvorák Katalin népdalérneklése is alkalmaz­­kodóbb, illeszkedőbb volt tematikában, hangvétel­ben és előadásban az est koncepciójához. A címben vállalt Veres Péter-i „emésztő töprengés” sorsunkról, emberségről, hazánkról, magyarságról — avatja ezt a hangos önálló est gondolkodást közösségivé, ne­mes elkötelezettségéhez méltóvá. (Kelényi) Kígyós Sándor kiállítása Néhány héttel ezelőtt a Magyar Nem­zeti Galéria Műhely sorozatában mu­tatkozott be, április 26.—május 16. kö­zött pedig a dombóvári művelődési központban állítja ki műveit Kígyós Sándor szobrászművész. Az 1943-ban, Debrecenben született alkotó rendha­gyó utat járt be, volt zenész, népműve­lő, jelenleg pedig a szobrászat mellett a pécsi Janus Pannonius Tudományegye­temen esztétikát tanít. Korábbi művei­nek tanúsága szerint leginkább a már­vány megmunkálásának, bizonyos alap­formák és szituációk kialakításának le­hetőségei foglalkoztatják. Szobrainak tömege hol természeti formákat, hol mértani alakzatokat idéz, és olyan jel­legű emberi, művészi beavatkozásokat, amelyek valójában fém, vagy egyéb hajlítható, gyűrhető anyagok formálá­sára szolgálnak. Mintha filcdarab két végét hajlítanák egymásra, olyan köny­­nyen engedelmeskedik a nézőnek az egyik márványdarab, a másik pedig úgy deformálódott, mintha puha agyagból készült hasábot nyomna össze a tenyér. Az anyag, a felület tökéletes megmun­kálása valósággá teszi az illúziót, él­ménnyé az intellektus játékait, elfogad­hatóvá a gyakran felületes megoldások­kal hiteltelenített „határterület”-elmé­­letet. Ha már elméletről és határterületről van szó, érdemes megjegyezni, hogy Kígyós Sándor római tanulmányútján, Amerigo Tótnál elsajátította a viasz­­vesztéses fémöntés ősi módszerét s a kiállításokon a nem szakember számá­ra is izgalmas feljegyzésekkel doku­mentálva mutatja be az eljárás lé­nyegét. Az is érdekessé teszi a buda­pesti és a dombóvári kiállítást,­­hogy Kígyós Sándor 1975-ben készült ha­­rangszoborán mindkét bemutató meg­nyitóján­­ ütőkoncertet adott Fazekas László. P. sz. e. Kék a tenger Vagy nem is annyira kék? Hogy milyen színeket őriz meg emlékezetünk, az nem csupán az időjá­rástól függ, hanem az emlékezetet is. A tengeri utazás gyakran nem több státusszimbólumnál, s bizonyos értékrendszerbe illesztve nem is annyira kék az a kék. Egy ilyen különös értékrend kudarcá­ról szól Csörsz István Kék a tenger című játéka, amelyet a Thália Stúdióban mutattak be. Képünkön S. Tóth József és Geréb Attila. Kötelékrepü­lés címmel három alkotói cso­portosulás, a Móricz Zsig­­mond Kör, a Téglaipar szerkesztősége és a lapunk köré tömörülő MIAKÖ tagjainak műveiből rendez irodalmi estet és képzőmű­vészeti kiállítást a Buda­pest X., Porcelán utca 4. szám alatti Művelődési Ház. A kiállítást Somogyi János Munkácsy-díjas nyitja meg, a műsorban a Tűzpróba és az Ars című antológia szerzői szerepel­nek május 5-én 17.30-kor. Koncertkalauz Beamter—Martini quartett: május 10-én SOTE Dzsessz­­klub. Binder—Lőrinszky duó: má­jus 7-én Kertészeti Egyetem Dzsesszklubja. Bojtorján: május 11-én Veszprém: május 12-én Ta­tabánya (14.45 és 16 óra). Bratislava Express Band: május 9-én Budai Ifjúsági Park. Tornóczki—Schneeberger— Gadó gitártrió: május 10-én SOTE Dzsesszklub. Interfolk: május 9-én Klastrompuszta. Locomotiv GT: május 8-án Kertészeti Egyetem Klubja. Lobogó: május 9-én Budai Ifjúsági Park. Missió: május 9-én Budai Ifjúsági Park. Ninive: május 8-án tíz Vár-klub. P. Box: május 11-én Budai Ifjúsági Park. Prognózis: május 8-án Csepeli Ifjúsági Park. Rockwell: május 11-én Bu­dai Ifjúsági Park. Solaris: május 8-án Új Vár­klub. Tűzkerék: május 11-én Bu-T-f-í í'i cá­ri Park­

Next