Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-01-14 / 2. szám
II Psalmus és a Szimfónia Mindig megindít, ha magyar zeneszerző alkotását külföldiek tolmácsolásában hallom. Legyen az Bartók Concertója, Zenéje, vagy Kodály, Bárdos, Szokolay kórusai. Kettős öröm, ha az előadás lemezre is kerül, mert az élmény ily módon megsokszorozható. Így jártam most a Melodija—Hungaroton egyik új közös kiadványával, amelyen Kodály Zoltán két művét adja elő a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara és a Szvjesnyikov nevével fémjelzett Állami Orosz Énekkar Konsztantyin Ivanov vezényletével. A Psalmus sikersorozata 1926-ban indult el Zürichben, amikor a Magyar Zsoltár először szólalt meg határainkon túl. Kodály tulajdonképpen ezzel a művével nyert igazán csatát, nevét a Psalmus Hungaricus tette világhíressé. A hallatlan népszerűségnek köszönhető, hogy a drámai tenorszóló, a kórus melódiái azok fülében is ismerősen csengenek, akik elsősorban a kórusszerzőt látják Kodályban. Ami igaz, az igaz, a Psalmusban is főszereplő a kórus, s éppen Kodály különösen gazdag kifejezésmódja, fantáziadús zenei nyelve teszi grandiózussá. A lemez külön értéke Ilosfalvy Róbert csodálatosan szárnyaló tenorszólója. Simándy és Réti felejthetetlen tolmácsolása még ott cseng a fülünkben, de Ilosfalvy képes magára irányítani a figyelmet. Olyan drámaiságot sugároz, amely csak a legnagyobbakéval hasonlítható. Amint a borító szövege sejteni engedi, a lemez egy tizenkilenc évvel ezelőtti hangverseny felvétele, vagyis élő adás. Úgy érzem, olyan többlet, amelyet egyetlen stúdiómunka sem képes kiegyenlíteni. Érdemes tehát néha élő hangversenyeket egyenesben lemezre vinni, mert élményanyaguk felér a tapsoktól, tetszésnyilvánítástól hermetikusan elzárt lemezekével. A kórus mindvégig meggyőző, s ezt a néhol bicegő magyar szövegmondás sem csökkenti. Jó műsorválasztásra vall, hogy a lemezen még a Szimfóniát is hallhatjuk, ugyancsak igen színvonalas interpretálásában, hiszen ez a mű mintegy összefoglalja a szerző egész életművét. Öröm azért is, mert Kodály egyik utolsó nagyzenekari kompozíciója, s — méltatlanul — ritkábban szerepel a koncertprogramokban. (lindner) 4 TELEVÍZIÓ „...vadalmasa lennék” Rövid, de rendkívül fontos témával foglalkozó dokumentumfilmet láthattunk múlt szerda délután a televízióban. Arról a nagy vállalkozásról kaphattunk ugyanis tudósítást, amelynek keretében Kambodzsában, a Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács támogatásával, valamint a KISZ KB építésszervezési irodája építkezési irányításával új komplexum készült. A polpotista hatalom által meggyilkoltak árváinak és csonttá soványodott kis riadtjainak olyan árvaház épül, amely ezer férőhelyes és valóban korszerű módon elégíti ki az igényeket. A harminc épületből álló komplexumban lesz majd óvoda, tanterem, hálóterem, pedagóguslakás, tanműhely. Egyelőre még csak a helyiségek egy része épült fel, ezért „még csak” háromszáz gyerek él itt i s természetesen több tucatnyi kipróbált magyar szakember, s a jelentős létszámú kambodzsai „segédcsapat” dolgozik a kőműves és ácsmunkáikon. Neves filmrendezőnk beszélt egy találkozón arról, hogy a tévések olykor felellőtlenül bánnak a kamerával. Megbújnak itt meg ott, világítanak ide meg oda, nem törődve azoknak a további sorsával, akiket valahogy már megbélyegzett, felismerhetővé tett a kamera. Nos, a Rózsa György szerkesztette és vezette dokumentumfilmben éppen fordítva történt. A kitalálók meglehetősen visszafogottan beszéltek erről a kezdeményezésről, s a világ legtermészetesebb módján vallottak magyar orvosok, tudósok és ifjúmunkások a kintlétről. Elmesélték, hogy a gyerekek mindennap örömujjongásban törnek ki, ha meglátják a magyar építőket. Ha kell, csatárláncot alkotva segítenek. Vallomásaikba belevilágított egy-egy gyerek szorongó, mosolytalan kis arca, ahogy éhenhalt húgáról beszélt, vagy azt mondta el, hogyan halt meg anyja, apja. Lehetne szólni a fényképezés technikájáról, meg a riporter közreműködéséről, nem érdemes. Ez a film natúrságábanvolt érdekes. Úgy, ahogy egy krónika készül. Mondanivalójában döbbenetes. És ugyanakkor bizakodásra késztető volt ez a film, példát adott az önzetlenség, az összefogás, a barátság erejéről. (magyar) Népszerű hangszerek Mandel Róbert, a népszerű tekerőlantos nevét ezúttal szerkesztőként láttuk az Egyetemi Színpad színlapján. Népszerű hangszerek címmel, négy részes sorozatot állított össze, amelyben az olyan közismert hangszereket, mint a gitár, a cimbalom, a mandolin, a tekerőlant, a zongora és a nagybőgő, különleges oldalukról kívánja megismertetni a közönséggel. Az első koncerten klasszikus gitáron Tokos Zoltán játszik majd Bachot, Mozartot, Giulianit, Sort; a hangszer dzsesszbeli szerepét Schneberger Ferenc és László Attila mutatja be. Vas Zoltán és Bocskay István bluest, az Interlolk együttes countryt és bluegrasst gitározik. A hangversenyre január 18-án kerül sor a jogi kar aulájában. A sorozatra — melynek további részvevői lesznek többek között Ránki Dezső, Pege Aladár, Fábián Márta, Szakály Ágnes — bérletet is lehet váltani az Egyetemi Színpad pénztárában. ESEMÉNYEK, hírek, TUDÓSÍTÁSOK—l—Mai Átváltozások Ezzel a címmel rendezték meg a Könnyűipari Műszaki Főiskola Kiss Árpád Kollégiumában Bárány Zoltán fiatal fotóművész kiállítását, amely január 15-ig tekinthető meg. Képünkön a művész Metamorfózis I. című munkája. KÖNYV A jámbor Paloutyij apát keze vonása Győre Balázs első kötetének verseit (helyenként jól sikerült) kísérlet gyanánt vagy akár meditációs gyakorlatokként is olvashatjuk, noha gyakorta tűnnek töredékesnek, töredezettnek. Mondatai általában rövidek, egy nagyobb jelzéshalmaz tetszőlegesen felcserélhető részei, s mert néhhol az archaizálás sem áll távol tőle, egyes verseit emlékőgyakorlatoknak is tekinthetjük.. Előfordul, hogy kizárólag asszociációk sorozatából építi fel a verset. Ez utóbbira — minőségileg is — a legjobb példa Egykorú / utolér az uralkodóház című verse, mely a hibás számítógépszöveg, Bécs 1979 alcímet viseli. Költőnk a költészet hagyományos kelléktárát elvetvén igyekszik megteremteni a maga költői eszközeit, saját versfelépítményét. A következő — Szövegmagyarázat című versből idézett — sorait költői hitvallásának is tekinthetjük: „A vers: ébredés. A vers: morzsák kuporgatása. / A vers: rejtekhely. Háttere a csönd. / A költészet: hiány. Várakozás. / A vers: szavak hiánya. A szó pedig a vers bohóca. / Cikkcakk / és / mentegetőzés.” Győri erénye, hogy nem akar örökérvényű igazságokat az olvasó szájába rágni, hanem elgondolkoztatni, megértésre, beleélésre igyekszik késztetni. Néhol előfordul, hogy túlírja a verset (idézed az éjszakát), másutttúlzott nyomatékkal (ráadásul elsődleges értelemben) használ közhelyeket. Számomra nem egészen világos, mi a verseiben előforduló angol szavak, mondatok jelentősége, hisz (csak egy példát említve) a gaiety of flowers ugyanúgy helyettesíthető volna a gaieté des fleursrel vagy akár a virágok vidámságával is, a szövegkörnyezetet tekintve. Emiatt pedig valóban „bajlódik az avatatlan bűvészinas”, főként ha nincs a keze ügyében angol—magyar szótár. Kiemelkedő a nyitó vers, a Kő hull arc, A több: hallgatás, és a Filmtár: film a filmben. Az egyetlen vers felé című ciklus is tartalmaz ugyan néhány kitűnően tettenért pillanatot, belső történést, mégis azt bizonyítja, hogy az út „az egyetlen vers felé’^7- ahogy szokták volt mondani — hosszú és rögös. (Magvető, Új Termés) D. Gy.