Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)
1983-05-06 / 18. szám
KIÁLLÍTÁS is térbe kilépve A Stúdió Galériában megrendezett kiállítások is bizonyíthatják, hogy fiatal képzőművészeink között mennyi az erős egyéniség, a tehetség. Ha még nem is a legelső vonalhoz, de mindenképpen közéjük tartozik a Kecskeméten élő és alkotó Hegedűs L. László, akinek néhány motívumot — vállfa, konzervdoboz, Caola szappan és keksz — variáló szitanyomatait, vegyes technikával készült lapjait és a harmadik dimenzióba is kilépő alkotásait láthattuk mostani tárlatán. Hegedűs műveinek két jellegzetessége van. Az egyik: a filmes látásmód, a fotó lehetőségeinek kihasználása. A másik, ezzel szoros kapcsolatban: az élet apróbb jelenségeinek, öszefüggéseinek aszszociációkvégiggondolására késztető, bensőséges humorú, ironikus megjelenítése. Különösen az olyan jól sikerült alkotásokon figyelhető meg e két vonás „összejátszása”, mint a régi szépségverseny jelöltjeit elénk állító lap, vagy a Caola és keksz sorozat. De egy térbeli — nem a terem közepére tervezett munkájára gondolok — művében látom leginkább összegződni a jelen pillanatban Hegedűs gondolatait. A már más lapjain is látott konzervdoboz-piramis darabjai itt fehérre festve és fölcímkézve (rajta: Kossuth Rádió, Budapest — Pontos időjelzést adunk) állnak egy doboz előterében. Mögéjük a művész egy sötétbarna, viharos hangulatú, bizonytalanságot sugárzó fotót applikált. A két egység hangulati ellentétessége, a kijelentés bizonyossága, fölényessége és a körülményeket jelentő fotó kuszaságot mutató képének feszültsége reprezentálja méltón Hegedűs újabb törekvéseit s a régiek szintézisét. Gyárfás Péter Horgászjubileum Negyvenéves a Magyar Országos Horgász Szövetség. E jubileum kapcsán a szövetség számba vette az eddig megtett út tanulságait és az elért eredményeket. Legfőbb feladatuk továbbra is a horgászati lehetőségek fejlesztése és javítása. Minthogy a horgászok kezelésében lévő vízterületek növelésére csak alig-alig van mód, céljuk a meglévő vizek maximális kihasználása. Az új halászati jogszabályok alapján készült Országos Horgászrend alapvetően a horgászat sportjellegét domborítja ki. Tavaly mintegy 250 ezer horgászt tartottak nyilván. Az egy főre eső fogás az 1981-es 17,7 kilogrammról 1982-ben 18,3 kilóra nőtt. A horgászturizmus fejlesztése érdekében 1983-ban három sűrűn látogatott vízterületen (Velenceitó, Tisza II. tározó és a délegyházi tavak) kísérletképpen bevezették az öt alkalomra szóló napijegyet. A szövetség tagja a Nemzetközi Sporthorgász Szövetségnek (C. I. P. S.), rendszeresen részt vesz az ott folyó munkában, a szocialista országok horgász szövetségeivel évenként konzultál. Rendszeresek a közös versenyek is. A horgászcikk ellátás dinamikusan fejlődik. A hazai gyártás az egyre növekvő igényeket azonban csak részben fedezi, a szükséglet kétszerese a mai kínálatnak. Az elmúlt években nagy erőfeszítéseket tett a szövetség, hogy a központi, illetve a területi szervek által szervezett táborokban minél több fiatal részesüljön oktatással egybekötött üdültetésben. 1983-ban már ezer fiatal táborozását tudják biztosítani. A halfogó versenysport tömegbázisának kiszélesítése érdekében évente megrendezik az országos egyéni halfogóversenyt. A válogatott csapatok nemzetközi szereplése rendkívül változó sikerű volt. Jelenleg 360 egyesület vesz részt „A tiszta víz rendezett vízpart” mozgalomban. Nagy figyelmet szentelnek a vízpartok rendjére. Figyelik az esetleges halpusztulásokat és elemzik annak okait — különös figyelemmel a Balaton víz- és környezetvédelmére. Cs. J. Kiváncsiak vagyunk ... miért nem teljesült a Finomvegyszer Szövetkezet azon ígérete (január 21-i interjúnk), mely szerint a propoliszos termékeket már márciusban árusítani fogják a gyógyszertárakban? Kérdéseinkre Szatmári Ede műszaki tanácsadó válaszolt. — Adott szavunkat az importanyagok szállításának késése miatt nem tudtuk teljesíteni — mondotta. — Ugyanakkor a csomagolóanyagok sem álltak időben és megfelelő színvonalon rendelkezésünkre. — Milyen termékeket gyártanak? — A Propur-méz és a Propur-csepp kondíciójavító, a mézet gyermekek is fogyaszthatják; a Propur-balzsamot ízületi és gyulladásos betegségekben szenvedőknek ajánljuk, a Propur-spray sebekre, fekélyes és gyulladásos betegségekre, illetve égési sérülésekre használható. — Mennyibe kerülnek a készítmények? — Erre nem tudok válaszolni, a kalkulációval még nem készültünk el. — Hol árusítják a propoliszos termékeket? — Május kilencedikén három fitotéka nyílik a fővárosban, termékeinket kizárólag ott vehetik meg az érdeklődők. Az egyik üzlet Békásmegyeren, az Ezüsthegy u. 44. szám alatt, a másik a Tanács krt. 13—15. szám alatt, a harmadik pedig a Bosnyák u. 1/a. szám alatt áll majd a lakosság rendelkezésére. Legkésőbb a negyedik negyedévben pedig, a Teleki tér 3. alatt, megnyílik a negyedik fitotéka is. Kecskés Imre, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjának főkönyvelője mondta: — A propoliszos termékek gyógyszertári forgalmazását az Egészségügyi Minisztérium nem engedélyezte, ám mivel gyógyító szerről van szó, mégis minket illet a forgalmazás joga, amit mint a többi népi medicinát, a fitotékákban kívánunk árusítani. RÁDIÓ Jelen lenni A minap egymást követően két helyszíni tudósítást is hallottam. Az egyiket az osztrák, a másikat a portugál választásokról. És ennek kapcsán ismét fölfedeztem — ki tudja hányadszor! — a Rádió egyik, s talán a legfontosabb előnyét, a gyorsaságot. Pontosabban, a gyorsaságnál is gyorsabb egyidejűséget. Ez az a képessége ennek a médiának, amely fölébe emeli minden versenytársának. A világban történő eseményeknek a gondolat (rádióhullámok) sebességével való továbbítása. A televízió képet ad. Még egy érzékszervünkre hat. Meg tudja mutatni, mit csinálnak a világ túlsó felén. Színeken, formákon legelhet a pillantás, soha hozzá nem férhető látványt nyújt anélkül, hogy az élvezetben részesülő a kisujját is megmozdítaná. Az újság maradandóságával megadja a visszalapozás élményét, az ismétlés gyarapodását, az elmúlt események, jelenségek felidézésének lehetőségét. Ám, az azonnali informálásban a rádió egyszerűen verhetetlen. A két, időben egymáshoz oly közeli tudósítás azonban még azt is sugallta, hogy nem elég jelen lenni, beszámolni, tudósítani. Még valami kell: helyettünk kíváncsinak lenni. Vagyis azokra a kérdésekre választ találni, amelyet mi, itthon, ki nem mondva, talán végig sem gondolva feltennénk. Legalábbis így érezzük akkor, ha a tudósító, a riporter jól dolgozik. Igen, ezt kérdezte, erről beszél, erre hívja föl a figyelmet, ilyen következtetésre jut a tények elemzése után. Hát persze. Mi sem tennénk másként, ha ott lennénk, ahol a dolgok történnek. Ilyen a Kolumbusz tojása. Ha nem táp ... —1 —! Édesanyám (RÉSZLETEK EGY MAGÁNLEVÉLBŐL) Drága Anyám! A csomagot nagy szégyenkezéssel bontottam ki. Hetvenkilenc évesen is összeszedegetsz egy kis meglepetésrevalót. Egy kis diót, egy kis mákot, egy kis tésztát. Precíz, sarkon kis vászonzacskókba bekötve. Alma, birsalmasajt a gyerekeknek. Nekem pedig két gyönyörű, hímzett stelázsicsík. A felső varrásukon pici, rozsdálló rajzszögnyomokkal. Anyám, csak nem hagyatékolsz? Lassan osztva széjjel magadat, készülve a hosszú útra? Ila kérhetlek, maradj még egy kicsit. Sok mindent el kellene mondanom neked, amit négyszemközt, nyaranta, míg van a békés szigeted ott falun, képtelen vagyok megfogalmazni, pedig a szó a mesterségem, így több százezres nyilvánosság előtt könnyebben tudok vallani. Sokszor nem értettelek. Idegesített állandó magas hőfokú aggódásod. Hogy a leveleid teli voltak intelmekkel. Hogy kínlódva vártál minden külföldi útról haza. Hogy örökké a törékeny egészségemen őrködtél. Hogy diplomázáskor is arra kértél, öltözzem illően. Dühített, ha türelemre, alázatra intettél. Sírva töltöttem otthon egy nyarat a főzőkanál mellett, mert nem engedtél a jelszavaknak, meg kellett tanulni főzni, összeszorított fogakkal döftem a tűt a kelmébe, amikor türelmesen újra és újra okítottál a stoppolás és a varrás ábécéjére. Ósdi vagy! Konzervatív! — vádoltalak, amikor elém tetted a füzetedet, amelybe húsz évre visszamenőleg apám szerény fizetése fillérre be volt könyvelve. Sajnáltalak, amikor arról beszéltél, hogy a férfit, a választott társat tisztelni és becsülni kell. Fütyülök a tiszteletedre — gondoltam —, én a huszadik század emancipált nője vagyok. Bocsáss meg, anyám! Anya lettem magam is! Izgulok és remegek, ha a gyerek időre nem kerül haza. Reggelente ugrom a sállal, nehogy hideg érje a kis nyakát. Egyszer mentem el távol tőle két hétre, keserű volt az utazás. Boldog vagyok, hogy főzni tudok, és még örömömet is lelem benne. Tudok stoppolni, értek a varráshoz és vezetek háztartást — szinte tökéletesen kopírozva téged. Pénztárkönyvem nincs anyám, bár belátom ebben is igazad van, de nekem talán nem kell minden fillért annyira megnéznem, mint neked kellett. A férfiak megbecsülése, pedig anyám lassan olyan erény lesz, amiről tanulmányokat fognak írni. A huszadik század felszabadított leánya analfabétaként csalódások során tanulgatja, milyen a jó családi élet. Drága anyám! Én anyák napján mindig a legdrágább dísztáviratot szoktam neked küldeni. A tisztelet mellett a feloldás reményében is, hogy megértsd mennyire csodálom immár felnőtt fejjel a te teljes életedet. Én ennek csak halvány lenyomata leszek. De legalább most, ilyen későn megpróbálok igyekezni, Te pedig szedd az orvosságaidat, olvasd kedvenc Veres Péteredet, és varrjál ki még néhány tucat mezőségi párnát. És írjál! Körülötted mindig olyan érdekes dolgok történnek. Én meg csak élek, amit most külön megköszönök neked. Ági 5