Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)

1983-05-06 / 18. szám

KIÁLLÍTÁS is térbe kilépve A Stúdió Galériában megrendezett kiállítások is bizonyíthatják, hogy fiatal képzőművészeink kö­zött mennyi az erős egyéniség, a tehetség. Ha még nem is a legelső vonalhoz, de mindenképpen kö­zéjük tartozik a Kecskeméten élő és alkotó Hege­dűs L. László, akinek néhány motívumot — vállfa, konzervdoboz, Caola szappan és keksz — variáló szitanyomatait, vegyes technikával készült lapjait és a harmadik dimenzióba is kilépő alkotásait láthattuk mostani tárlatán. Hegedűs műveinek két jellegzetessége van. Az egyik: a filmes látásmód, a fotó lehetőségeinek kihasználása. A másik, ezzel szoros kapcsolatban: az élet apróbb jelenségeinek, öszefüggéseinek asz­­szociációk­­végiggondolására késztető, bensőséges humorú, ironikus megjelenítése. Különösen az olyan jól sikerült alkotásokon figyelhető meg e két vonás „összejátszása”, mint a régi szépség­­verseny jelöltjeit elénk állító lap, vagy a Caola és keksz sorozat. De egy térbeli — nem a terem közepére tervezett munkájára gondolok — művé­ben látom leginkább összegződni a jelen pillanat­ban Hegedűs gondolatait. A már más lapjain is látott konzervdoboz-piramis darabjai itt fehérre festve és fölcímkézve (rajta: Kossuth Rádió, Bu­dapest — Pontos időjelzést adunk) állnak egy do­boz előterében. Mögéjük a művész egy sötétbarna, viharos hangulatú, bizonytalanságot sugárzó fotót applikált. A két egység hangulati ellentétessége, a kijelentés bizonyossága, fölényessége és a körül­ményeket jelentő fotó kuszaságot mutató képének feszültsége reprezentálja méltón Hegedűs újabb törekvéseit s a régiek szintézisét. Gyárfás Péter Horgászjubileum Negyvenéves a Magyar Országos Horgász Szö­vetség. E jubileum kap­csán a szövetség szám­ba vette az eddig meg­tett út tanulságait és az elért eredményeket. Legfőbb feladatuk to­vábbra is a horgásza­ti lehetőségek fejlesz­tése és javítása. Mint­hogy a horgászok ke­zelésében lévő vízterü­letek növelésére csak alig-alig van mód, cél­juk a meglévő vizek maximális kihasználá­sa. Az új halászati jog­szabályok alapján ké­szült Országos Horgász­rend alapvetően a hor­gászat sportjellegét domborítja ki. Tavaly mintegy 250 ezer hor­gászt tartottak nyilván. Az egy főre eső fogás az 1981-es 17,7 kilo­grammról 1982-­ben 18,3 kilóra nőtt. A horgász­­turizmus fejlesztése ér­dekében 1983-ban há­rom sűrűn látogatott vízterületen (Velencei­tó, Tisza II. tározó és a délegyházi tavak) kí­sérletképpen bevezették az öt alkalomra szóló napijegyet. A szövetség tagja a Nemzetközi Sporthorgász Szövetség­nek (C. I. P. S.), rend­szeresen részt vesz az ott folyó munkában, a szocialista országok horgász szövetségeivel évenként konzultál. Rendszeresek a közös versenyek is. A horgászcikk ellátás dinamikusan fejlődik. A hazai gyártás az egyre növekvő igénye­ket azonban csak rész­ben fedezi, a szükség­let kétszerese a mai kí­nálatnak. Az elmúlt években nagy erőfeszí­téseket tett a szövetség, hogy a központi, illetve a területi szervek által szervezett táborokban minél több fiatal ré­szesüljön oktatással egybekötött üdültetés­ben. 1983-ban már ezer fiatal táborozását tud­ják biztosítani. A hal­fogó versenysport tö­megbázisának kiszélesí­tése érdekében évente megrendezik az orszá­gos egyéni halfogóver­senyt. A válogatott csa­patok nemzetközi sze­replése rendkívül vál­tozó sikerű volt. Jelen­leg 360 egyesület vesz részt „A tiszta víz ren­dezett vízpart” mozga­lomban. Nagy figyelmet szentelnek a vízpartok rendjére. Figyelik az esetleges halpusztulá­sokat és elemzik annak okait — különös figye­lemmel a Balaton víz- és környezetvédelmére. Cs. J. Kiváncsiak vagyunk ... miért nem teljesült a Finomvegyszer Szövetke­zet azon ígérete (január 21-i interjúnk), mely sze­rint a propoliszos termé­keket már márciusban árusítani fogják a gyógy­szertárakban? Kérdéseink­re Szatmári Ede műszaki tanácsadó válaszolt. — Adott szavunkat az importanyagok szállításá­nak késése miatt nem tudtuk teljesíteni — mon­dotta. — Ugyanakkor a csomagolóanyagok sem álltak időben és megfele­lő színvonalon rendelke­zésünkre. — Milyen termékeket gyártanak? — A Propur-méz és a Propur-csepp kondíciója­vító, a mézet gyermekek is fogyaszthatják; a Pro­­pur-balzsamot ízületi és gyulladásos betegségekben szenvedőknek ajánljuk, a Propur-spray sebekre, fe­­kélyes és gyulladásos be­tegségekre, illetve égési sérülésekre használható. — Mennyibe kerülnek a készítmények? — Erre nem tudok vála­szolni, a kalkulációval még nem készültünk el. — Hol árusítják a propo­liszos termékeket? — Május kilencedikén három fitotéka nyílik a fővárosban, termékeinket kizárólag ott vehetik meg az érdeklődők. Az egyik üzlet Békásmegyeren, az Ezüsthegy u. 44. szám alatt, a másik a Tanács krt. 13—15. szám alatt, a harmadik pedig a Bos­­nyák u. 1/a. szám alatt áll majd a lakosság ren­delkezésére. Legkésőbb a negyedik negyedévben pe­dig, a Teleki tér 3. alatt, megnyílik a negyedik fi­totéka is. Kecskés Imre, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Köz­pontjának főkönyvelője mondta: — A propoliszos termé­kek gyógyszertári forgal­mazását az Egészségügyi Minisztérium nem enge­délyezte, ám mivel gyó­gyító szerről van szó, mégis minket illet a for­galmazás joga, amit mint a többi népi medicinát, a fi­­totékákban kívánunk árusítani. RÁDIÓ Jelen lenni A minap egymást köve­tően két helyszíni tudó­sítást is hallottam. Az egyiket az osztrák, a má­sikat a portugál választá­sokról. És ennek kapcsán ismét fölfedeztem — ki tudja hányadszor! — a Rádió egyik, s talán a legfontosabb előnyét, a gyorsaságot. Pontosabban, a gyorsaságnál is gyor­sabb egyidejűséget. Ez az a képessége ennek a mé­diának, amely fölébe emeli minden versenytár­sának. A világban történő eseményeknek a gondo­lat (rádióhullámok) se­bességével való továbbí­tása. A televízió képet ad. Még egy érzékszervünkre hat. Meg tudja mutatni, mit csinálnak a világ túlsó felén. Színeken, formákon legelhet a pillantás, soha hozzá nem férhető lát­ványt nyújt anélkül, hogy az élvezetben részesülő a kisujját is megmozdítaná. Az újság maradandóságá­­val megadja a visszalapo­zás élményét, az ismétlés gyarapodását, az­­ elmúlt események, jelenségek felidézésének lehetőségét. Ám, az azonnali informá­lásban a rádió egyszerűen verhetetlen. A két, időben egymáshoz oly közeli tudósítás azon­ban még azt is sugallta, hogy nem elég jelen lenni, beszámolni, tudósítani. Még valami kell: helyet­tünk kíváncsinak lenni. Vagyis azokra a kérdé­sekre választ találni, ame­lyet mi, itthon, ki nem mondva, talán végig sem gondolva feltennénk. Leg­alábbis így érezzük ak­kor, ha a tudósító, a ri­porter jól dolgozik. Igen,­­ ezt kérdezte, erről beszél, erre hívja föl a figyelmet, ilyen következtetésre jut a tények elemzése után. Hát persze. Mi sem tennénk másként, ha ott lennénk, ahol a dolgok történnek. Ilyen a Kolumbusz tojása. Ha nem táp ... —1 —! Édesanyám (RÉSZLETEK EGY MAGÁNLEVÉLBŐL) Drága Anyám! A csomagot nagy szégyenkezéssel bontottam ki. Hetvenkilenc évesen is összeszede­getsz egy kis meglepetésrevalót. Egy kis diót, egy kis mákot, egy kis tésztát. Precíz, sarkon kis vá­szonzacskókba bekötve. Alma, birsalmasajt a gyere­keknek. Nekem pedig két gyönyörű, hímzett stelá­­zsicsík. A felső varrásukon pici, rozsdálló rajzszög­­nyomokkal. Anyám, csak nem hagyatékolsz? Lassan osztva széj­jel magadat, készülve a hosszú útra? Ila kérhetlek, maradj még egy kicsit. Sok mindent el kellene mondanom neked, amit négyszemközt, nyaranta, míg van a békés szigeted ott falun, képtelen va­gyok megfogalmazni, pedig a szó a mesterségem, így több százezres nyilvánosság előtt könnyebben tudok vallani. Sokszor nem értettelek. Idegesített állandó magas hőfokú aggódásod. Hogy a leveleid teli voltak in­telmekkel. Hogy kínlódva vártál minden külföldi útról haza. Hogy örökké a törékeny egészségemen őrködtél. Hogy diplomázáskor is arra kértél, öltöz­zem illően. Dühített, ha türelemre, alázatra intettél. Sírva töltöttem otthon egy nyarat a főzőkanál mel­lett, mert nem engedtél a jelszavaknak, meg kellett tanulni főzni, összeszorított fogakkal döftem a tűt a kelmébe, amikor türelmesen újra és újra okítot­tál a stoppolás és a varrás ábécéjére. Ósdi vagy! Konzervatív! — vádoltalak, amikor elém tetted a füzetedet, amelybe húsz évre visszamenőleg apám szerény fizetése fillérre be volt könyvelve. Sajnál­talak, amikor arról beszéltél, hogy a férfit, a vá­lasztott társat tisztelni és becsülni kell. Fütyülök a tiszteletedre — gondoltam —, én a huszadik század emancipált nője vagyok. Bocsáss meg, anyám! Anya lettem magam is! Izgu­lok és remegek, ha a gyerek időre nem kerül haza. Reggelente ugrom a sállal, nehogy hideg érje a kis nyakát. Egyszer mentem el távol tőle két hétre, ke­serű volt az utazás. Boldog vagyok, hogy főzni tudok, és még örömömet is lelem benne. Tudok stoppolni, értek a varráshoz és vezetek háztartást — szinte tökéletesen kopíroz­­va téged. Pénztárkönyvem nincs anyám, bár belá­tom ebben is igazad van, de nekem talán nem kell minden fillért annyira megnéznem, mint neked kel­lett. A férfiak megbecsülése, pedig anyám lassan olyan erény lesz, amiről tanulmányokat fognak ír­ni. A huszadik század felszabadított leánya analfa­bétaként csalódások során tanulgatja, milyen a jó családi élet. Drága anyám! Én anyák napján mindig a legdrá­gább dísztáviratot szoktam neked küldeni. A tisz­telet mellett a feloldás reményében is, hogy meg­értsd mennyire csodálom immár felnőtt fejjel a te teljes életedet. Én ennek csa­k halvány lenyomata leszek. De leg­alább most, ilyen későn megpróbálok igyekezni, Te pedig szedd az orvosságaidat, olvasd kedvenc Veres Péteredet, és varrjál ki még néhány tucat mezőségi párnát. És írjál! Körülötted mindig olyan érdekes dolgok történnek. Én meg csak élek, amit most kü­lön megköszönök neked. Ági 5

Next