Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)
1983-07-22 / 29. szám
■■■I■■H KIÁLLÍTÁS Urai grafika jellegénél fogva a grafika különösen kedvez a lírai hangvételnek és mondanivalónak. Viszonylag kis felülete, finom térbeli tlhatároltsága az intimitás lehetőségét kínálja fel; egyszerű, ámde változatos technikái pedig megjelenítéshez, sűrített önkifejezéshez nyújtanak alkalmas eszközöket. Mégis, a mai magyar grafikában a líraiság inkább csak mint ábrázolási, megjelenítési mód van előtérben; a művek témaválasztása, a bennük kifejezett érzelmeket tápláló cselekmények már egy másfajta — szociálisabb — érzékenységről tanúskodnak. Kritikusan érzékelt és kritikusan feldolgozott valóságelemek, tárgyilagosan átgondolt életrészletek jelennekmeg, „lírában elbeszélve”. Talán a társadalmi éleslátás fokozódó igényéből következik az is, hogy az Óbuda Galéria sorozatának „lírai grafika” című tárlata szemléletileg nem egységes. Ez azonban ebben az esetben korántsem hátránya, inkább előnye a bemutatónak. Banga Ferenc híven a hetvenes évek közepén beérett „tüskés stílusához” groteszkbe átemelt tárgyiassággal operál. Gúnyoros, fanyar lapjai egy életút fázisainak karikatúrái. Vele ellentétben Dienes Gábor, Kárpáti Tamás és Nagy Gábor a l’art pour l’art világában kísérletezik; lenge érzelmeket, apró nüanszokat és nem túlságosan súlyos morális ítéleteket fogalmaznak meg — bravúros, rajztudással. A főleg figurákat rajzoló Kárpáti Tamás jellemek kitűnő ismerője és ábrázolója; munkáinak érdekessége, hogy a mondandót nem a cselekménybe, hanem a formába sűrítve érzékelteti. Finom vonalakkal írja tovább sajátos legendáriumának eseménydús fejezeteit a fejünk fölött egy másik világba tekintő Kovács Tamás, a vonzó és izgató hangulatok, meseszerű nosztalgiák kitartó krónikása. Földi Péter munkáiban meg-megcsillan a gyerekrajzi előképek tisztasága; Sulyok Gabriellánál az illusztrátori szakszerűség és fegyelem, Lendvai Antal tünékeny figuráiban a tiszta érzelmesség dominál. Az erősen egyéni vonásokon túl azonban a fiatal kiállítók munkáinak közös vonása a mívesség, a formai igényesség, az igyekezet rajzkészségük mai határainak kitapogatására (és helyenként: fitogtatására). Ami azt hiszem, ez esetben bocsánatos bűn, sőt indokolt is, hiszen nagyfokú szubjektivitása miatt a lírai grafika kétségkívül alkalmas terep némi magamutogatásra is. (Képünkért Kovács Tamás grafikája.) A. J. TELEVÍZIÓ Teleráma Bekukkantani a kulisszák mögé, közvetíteni az eszem-iszomokat és belterjes poénkodásokat nem könnyű. Még Vitray Tamásnak sem az. A Teleráma, a televíziós háttért bemutató, érdekes sorozat egy-egy produkciója azonban mégsem fullad magánakcióba, sőt. Inkább unalmas rétegműsorrá szelídül. A Veszprémi Tévétalálkozó telerámás változata is könnyen cikornyás fesztiváltudósítássá változott volna, ha a műsor készítője nem szerénykedik és nem manipulál egy kicsit többet a szokásosnál. Ami érthető , hisz televízió a televízióról sem lehet könnyebb helyzetben mint az újságtudósító, aki a maga módján persze ugyancsak végigszerénykedik és végigmanipulált, ahogyan éppen érzelmileg a dobozzal áll. Vitray ugyanis mindent belevett és mindent mégis kihagyott a Telerámából, ami a találkozó savát-borsát adta, és amitől az egész mindig egy kicsit botrányos és nagyon elnagyolt. Hírt adott különtermekről és vetítések utáni terülj asztalkámról, megvillogtatta Szinetár Miklós mosolyát és Nemeskürty István barátságos arcát, de a kelleténél egy csöppet sem időzött mondatoknál és gesztusoknál. Feladatául azt tűzte ki, hogy beszámoljon erről meg arról, megmutassa a teli szobákat és a főtitkárt, Szabó Gertrúdot, hogy visszahúzódhasson és felsóhajthasson: na, ez is megvolt. Mégis, ebben a Telerámában, is titok lappangott. A kamera bár közvetített minden díjazottat, Csenterics Ágnest és Felvidéki Juditot, mégiscsak egynél időzött el sokat. Akit ő is szeret. És akiért ő is odavolt. Benedek Miklóst nemcsak faggatta Vitray, de a következő műsorából egy kis részletet is belevágott a Telerámába, pedig a színész maga nem kapott se herendi vázát, se balatoni szobrot. E készít- mények egyikét műsorának nem kevésbé tehetséges rendezője, Molnár György kapta, akinek van már belőle. És lesz még belőle — bár jó volna márkitalálni valami elmésebb aján,dékot. (magyar) Élni, élni jó ...ha nincs a szívedben golyó! — énekli Voga János és Turnovszky Tamás western-paródiájában, mely hallható az új dalosok nemrég megjelent nagylemezén is. Nevük azonban még nem túl ismert. Mindketten pedagógusok. A szakállas, 31 éves János testnevelés—biológia, a 29 esztendős Tamás történelem—ének szakos. Bevallásaik szerint pályájuk születésüktől kezdve meredeken ível lefelé. Voga János szerelme a torna volt, ha rajta múlik, kijuthatott volna a válogatottal a müncheni olimpiára. Rajta múlott. Tamás 14 éves korában Székesfehérvár legjobb zongoristája volt, a rádió egy fesztiválról egyenesben közvetítette játékát. De a további tanulás elmaradt. 1973-ban játszottak először együtt, a katonaságnál. A közös főiskolai évek alatt volt idő az örömzenélésre. Voga János 1976-ban még egyedül indult a Fiatal Dalosok Találkozóján, de ’78-ban és ’79- ben már együtt szerepeltek, s fölényesen nyerték a versenyt. Tavalyelőtt ők képviselték a műfajt hazánkból a híres berlini Rota Lieder fesztiválon. Rendszeresen lépnek fel a fővárosi egyetemi klubokban, a vidéki ifjúsági napokon. Ironikus, gúnyos dalszövegeik mindig célba találnak. Akik megállják, hogy nevetés nélkül hallgassák végig műsorukat,- díjat érdemelnek. Akik viszont a dalaikon egy percig sem gondolkodnak el, nem érdemelnek jutalmat. A Fiatal Művészek Találkozójára új, meglepő programmal készülnek. Fiatal Művészek Találkozója A plakátok már hetekkel ezelőtt az utcára kerültek, a Magyar Ifjúság is többször beszámolt arról, hogy július 22—24-én rendezik meg aFiatal Művészek Találkozóját Budapesten.A színhely: a Budapest Sportcsarnok, a Körcsarnok és a Népstadion kertje, a részvevők, szinte az összes művészeti ág képviselői — képzőművészek, előadóművészek, filmesek, iparművészek, ifjú népművészek, hivatásosak és amatőrök, országos szervezetek és vidéki stúdióik tagjai. A háromnapos program legkiemelkedőbb eseményének a Győri Balett új, Izzó planéták című bemutatója ígérkezik, de minden bizonnyal sok érdeklődőt vonzanak a Rockszínház előadásai, a KISZ-ösztöndíjas tánccsoportok, népzenei együttesek bemutatói, a különböző könnyűzenei koncertek is. A tárgyalkotó művészetek képviselői különböző akciókat, kiállításokat, művészeti vásárt rendeznek, a Fiatal Iparművészek Stúdiója a fiatal, gyermekekkel érkező szülőkre gondolva, gyermekjátszót rendez be. Címszavakban is nehéz lenne felsorolni a gazdag kínálatot és felesleges is, hiszen a találkozó műsorfüzete részletesen feltünteti, hol, mit, mikor tekinthetnek meg az érdeklődők. Azt azonban feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy hazánkban első alkalommal rendeznek ilyen nagyszabású találkozót a fiatal művészek számára, ezért e találkozó két szempontból is igen fontos állomása lehet a művészet és a közönség kapcsolatának alakulásában: egyrészt közelebb hozza egymáshoz az egyes művészeti ágak képviselőit,másrészt mintegy teljes képet rajzol az érdeklődők előtt a fiatalok helyzetéről, törekvéseiről. Közös eredményekről, tervekről, gondokról számolhat be. 5