Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)

1983-07-22 / 29. szám

■■■I■■H KIÁLLÍTÁS Urai grafika jellegénél fogva a grafi­ka különösen kedvez a lírai hangvételnek és mondanivalónak. Viszony­lag kis felülete, finom térbeli t­lhatároltsága az intimitás lehetőségét kí­nálja fel; egyszerű, ámde változatos technikái pedig megjelenítéshez, sűrített önkifejezéshez nyújtanak alkalmas eszközöket. Mégis, a m­ai magyar gra­fikában a líraiság inkább csak mint ábrázolási, meg­jelenítési mód van előtér­ben; a művek témaválasz­tása, a bennük kifejezett érzelmeket tápláló cselek­mények már egy másfaj­ta — szociálisabb — ér­zékenységről tanúskodnak. Kritikusan érzékelt és kri­tikusan feldolgozott való­ságelemek, tárgyilagosan átgondolt életrészletek je­lennek­­meg, „lírában el­beszélve”. Talán a társadalmi éleslá­tás fokozódó igényéből kö­vetkezik az is, hogy az Óbuda Galéria sorozatá­nak „lírai grafika” című tárlata szemléletileg nem egységes. Ez azonban eb­ben az esetben korántsem hátránya, inkább előnye a bemutatónak.­­ Banga Ferenc híven a het­venes évek közepén be­érett „tüskés stílusához” groteszkbe átemelt tár­­gyiassággal operál. Gúnyo­­ros, fanyar lapjai egy élet­út fázisainak karikatúrái. Vele ellentétben Dienes Gábor, Kárpáti Tamás és Nagy Gábor a l’art pour l’art világában kísérlete­zik; lenge érzelmeket, ap­ró nüanszokat és nem túl­ságosan súlyos morális ítéleteket­­ fogalmaznak meg — bravúros, rajztu­dással. A főleg figurákat rajzoló Kárpáti Tamás jellemek kitűnő ismerője és ábrázolója; munkáinak érdekessége, hogy a mon­dandót nem a cselekmény­be, hanem a formába sű­rítve érzékelteti. Finom vonalakkal írja tovább sa­játos legendáriumának ese­ménydús fejezeteit a fe­jünk fölött egy másik vi­lágba tekintő Kovács Ta­más, a vonzó és izgató hangulatok, meseszerű nosztalgiák kitartó króni­kása. Földi Péter munkái­ban meg-megcsillan a gye­rekrajzi előképek tisztasá­ga; Sulyok Gabriellánál az illusztrátori szakszerűség és fegyelem, Lendvai An­tal tünékeny figuráiban a tiszta érzelmesség domi­nál. Az erősen egyéni vonáso­kon túl azonban a fiatal kiállítók munkáinak kö­zös vonása a mívesség, a formai igényesség, az igyekezet rajzkészségük mai határainak kitapoga­­tására (és helyenként: fi­­togtatására). Ami azt hi­szem, ez esetben bocsána­tos bűn, sőt indokolt is, hi­szen nagyfokú szubjektivi­tása miatt a lírai grafika kétségkívül alkalmas te­rep némi magamutogatás­ra is. (Képünkért Kovács Tamás grafikája.) A. J. TELEVÍZIÓ Teleráma Bekukkantani a kulisszák mögé, köz­vetíteni az eszem-iszomokat és belter­jes poénkodásokat nem könnyű. Még Vitray Tamásnak sem az. A Teleráma, a televíziós háttért bemutató, érdekes sorozat egy-egy produkciója azonban mégsem fullad magánakcióba, sőt. In­kább unalmas rétegműsorrá szelídül. A Veszprémi Tévétalálkozó telerámás változata is könnyen cikornyás feszti­váltudósítássá változott volna, ha a műsor készítője nem szerénykedik és nem manipulál egy kicsit többet a szokásosnál. Ami érthető , hisz tele­vízió a televízióról sem lehet könnyebb helyzetben mint az újságtudósító, aki a maga módján persze ugyancsak vé­gigszerénykedik és végigmanipulál­t, ahogyan éppen érzelmileg a dobozzal áll. Vitray ugyanis mindent belevett és mindent mégis kihagyott a Telerámá­­ból, ami a találkozó savát-borsát ad­ta, és amitől az egész mindig egy ki­csit botrányos és nagyon elnagyolt. Hírt adott különter­mekről és vetíté­sek utáni terülj asztalkámról, megvil­logtatta Szinetár Miklós mosolyát és Nemeskürty István barátságos arcát, de a kelleténél egy csöppet sem idő­zött mondatoknál és gesztusoknál. Fel­adatául azt tűzte ki, hogy beszámol­jon erről meg arról, megmutassa a teli szobákat és a főtitkárt, Szabó Gertrúdot, hogy visszahúzódhasson és felsóhajthasson: na, ez is megvolt. Mégis, ebben a Telerámában, is titok lappangott. A kamera bár közvetített minden díjazottat, Csenterics Ágnest és Felvidéki Juditot, mégiscsak egy­nél időzött el sokat. Akit ő is szeret. És akiért ő is odavolt. Benedek Miklóst nemcsak faggatta Vitray, de a következő műsorából egy kis részletet is belevágott a Telerámába, pedig a színész maga nem kapott se herendi vázát, se balatoni szobrot. E készít-­­ mények egyikét műsorának nem ke­vésbé tehetséges rendezője, Molnár György kapta, akinek van már belőle. És lesz még belőle — bár jó volna már­­kitalálni valami elmésebb aján­,­dékot. (magyar) Élni, élni jó ...ha nincs a szívedben golyó! — énekli Voga János és Turnovszky Tamás western-paródiájá­­ban, mely hallható az új dalosok nemrég megje­lent nagylemezén is. Nevük azonban még nem túl ismert. Mindketten pedagógusok. A szakállas, 31 éves János testnevelés—biológia, a 29 esztendős Tamás történelem—ének szakos. Bevallásaik szerint pályájuk születésüktől kezdve meredeken ível le­felé. Voga János szerelme a torna volt, ha rajta múlik, kijuthatott volna a válogatottal a müncheni olimpiára. Rajta múlott. Tamás 14 éves korában Székesfehérvár legjobb zongoristája volt, a rádió egy fesztiválról egyenesben közvetítette játékát. De a további tanulás elmaradt. 1973-ban játszottak először együtt, a katonaságnál. A közös főiskolai évek alatt volt idő az örömze­nélésre. Voga János 1976-ba­n még egyedül indult a Fiatal Dalosok Találkozóján, de ’78-ban és ’79- ben már együtt szerepeltek, s fölényesen nyerték a versenyt. Tavalyelőtt ők képviselték a műfajt hazánkból a híres berlini Rota Lieder fesztiválon. Rendszeresen lépnek fel a fővárosi egyetemi klu­bokban, a vidéki ifjúsági napokon. Ironikus, gúnyos dalszövegeik mindig célba talál­nak. Akik megállják, hogy nevetés nélkül hallgas­­sák végig műsorukat,­- díjat érdemelnek. Akik vi­szont a dalaikon egy percig sem gondolkodnak el, nem érdemelnek jutalmat. A Fiatal Művészek Találkozójára új, meglepő programmal készülnek. Fiatal Művészek Találkozója A plakátok már hetekkel ezelőtt az utcára kerül­tek, a Magyar Ifjúság is többször beszámolt arról, hogy július 22—24-én rendezik meg a­­Fiatal Mű­vészek Találkozóját Budapesten.­­A színhely: a Budapest Sportcsarnok, a Körcsarnok és a Nép­stadion kertje, a részvevők, szinte az összes mű­vészeti ág képviselői — képzőművészek, előadómű­vészek, filmesek, iparművészek, ifjú népművészek, hivatásosak és amatőrök, országos szervezetek és vidéki stúdióik tagjai. A háromnapos program legkiemelkedőbb esemé­nyének a Győri Balett új, Izzó planéták című be­mutatója ígérkezik, de minden bizonnyal sok ér­deklődőt vonzanak a Rockszínház előadásai, a KISZ-ösztöndíjas tánccsoportok, népzenei együtte­sek bemutatói, a különböző könnyűzenei koncertek is. A tárgyalkotó művészetek képviselői különböző akciókat, kiállításokat, művészeti vásárt rendez­nek, a Fiatal Iparművészek Stúdiója a fiatal, gyermekekkel érkező szülőkre gondolva, gyermek­játszót rendez be. Címszavakban is nehéz lenne felsorolni a gazdag kínálatot é­s felesleges is, hiszen a találkozó műsorfüzete részletesen feltün­teti, hol, mit, mikor tekinthetnek meg az érdek­lődők. Azt azonban feltétlenül érdemes megemlí­teni, hogy hazánkban első alkalommal rendeznek ilyen nagyszabású találkozót a fiatal művészek számára, ezért e találkozó két szempontból is igen fontos állomása lehet a művészet és a közönség kapcsolatának alakulásában: egyrészt közelebb hozza egymáshoz az egyes művészeti ágak képvi­selőit,­­másrészt mintegy teljes képet rajzol az ér­deklődők előtt a fiatalok helyzetéről, törekvései­ről. Közös eredményekről, tervekről, gondokról számolhat be. 5

Next