Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)

1984-01-20 / 3. szám

Az Országos Béketanács kezdeményezésére, a Magyar Szoli­daritási Bizottság és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével a vállalt határidőre, a Kambodzsai Népköz­­társaság megalakulásának ötödik évfordulójára, befejeződött az ezerfős Kambodzsai­ Magyar Barátság Gyermekváros építke­zése. Az ünnepélyes átadáson magyar küldöttség vett részt: Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára, az Orszá­gos Béketanács Elnökségének tagja, Tolnai László, az Országos Béketanács alelnöke és Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára. „Ezt a határidőnaplót múzeumba kellene vinni” — hallottam egyszer Phnom Penhben, a Kam­bodzsai—Magyar Barátság Gyermekváros „főhadiszál­lásán”. A határidőnaplóban ilyen bejegyzések olvasha­tók: „Nyolc hordó gázolaj Ho Si Minh-városból” ... „2 ZIL-t a kikötőbe”... „8 embert cementrakodás­hoz” ... „Telex az Inter­­lightnek” ... „Land Rovert javíttatni” ... „Minisztertől kölcsöncement”... És az óév utolsó napjához egy beírás: „Átadás január 11-én”. Szervezési okokból a kambodzsaiak kérésére az ünnepélyes átadást ja­nuár 13-ra, pénteki napra halasztották — de a gyer­mekváros már december közepére elkészült, a ma­gyar szakemberek fele már karácsony előtt hazauta­zott. Csak a bútorok össze­szerelése, a berendezés, a tereprendezés maradt az utolsó hetekre. Tehát idő­ben elkészültek, a határ­időket pontosan betartot­ták — és amire ezek a so­rok megjelennek, a kam­bodzsai gyerekek már bir­tokba vették a fővárostól mintegy 30 kilométerre épült gyermekvárost... Hatalmas kondérokban főzik a rizst, amelyre pra­­cok is kerül (apró halak­ból agyagedényben sózott fűszeres ízesítő), és csirke­hús, meg gyümölcs is jut a tányérokba az új ebéd­lőben. A szobákban taka­ros ágyak, neonvilágítás, a tantermekben magyar is­kolapadok, tábla és kated­ra. A tanműhelyekben is megkezdődik hamarosan az oktatás: a négy magyar szakoktató a közeljövőben utazik Phnom Penhbe, hogy segítse a kambodzsai gye­rekeket a szakma elsajátí­tásában. Magyar orvos gondoskodik majd a gyer­mekváros ezer lakójának egészségéről, s persze a kö­zeli falvakból is várja majd a kis kórház a gyó­gyulásra szorulókat. A gyermekváros építésén másfél éven át összesen két tucatnyi magyar dolgo­zott a KISZ Építésszerve­zési Irodájának irányítá­sával. Közülük hárman így nyilatkoztak: — Két évvel ezelőtt a kezembe nyomtak egy kö­­teg dokumentációt, hogy reggelre írjak róla véle­ményt: mit tehetünk a kambodzsai gyermekváros felépítéséért — emlékezik Vissza Szűcs László, az építkezés fő irányítója, a KISZ Építésszervezési Iro­dájának vezetője. -— Négy­fős irodánkra­­hárult a fel­adat, hogy 100 millió fo­rintból elkészüljön. A tá­volság érzékeltetésére elé­­ g Magyar gyermekváros Kambodzsában gendő egy szám: csupán a tengeri szállításra 30 mil­lió forintot költöttünk! 22 hektáron 14 ezer négyzet­­méter alapterületű helyisé­get építettünk. Talán nem is gondoltuk,­­milyen fel­adatot vállalunk —­ és most jóleső érzés, hogy a lelkes magyar szakmunkás­­gárda, nem a szokásos ki­küldetési díjért, hanem szerényebb juttatásért ma­radéktalanul teljesítette vállalását. Mindenki a ma­ximumot nyújtotta, nem kellett főnökösködni, mind­annyian túltettek eddigi teljesítményeiken. Mi pe­dig ehhez igyekeztünk olyan otthont teremteni Phnom Penhben, a White szálló ötödik emeletén berende­zett szálláshelyen, ahol a fogkrémtől és a magyaros ételektől a képmagnóig mindennel ellátok őket. Ehhez járult a kambodzsai fiatalok, munkások segítő­készsége és szorgalma. Örülök, hogy ott lehetek az ünnepélyes átadáson, amikor a főbejáratnál fel­húzzák majd az árbocra a kambodzsai és a magyar, zászlót! — A trópusi éghajlathoz illő hűtött tetőt kellett ter­veznünk — emlékezik Ju­hász László, az Iroda he­lyettes vezetője, aki a Kambodzsában. — A mi­lékhelyiséget is az ott a körülményekhez kellett­­ választanunk. A szakokt­­ás négy alapszakmába folyik majd: a szabás-va­rást 30 lábhajtós varrógép­pel, a fémipari megmun­kálást, egyszerű kézi szó számokkal oktatjuk, aká csak a faipari szakmát , hiszen ha a szakembert „kirepülnek” a gyermekvá­rosból, a legtöbb falült nincs villanyáram, minden kézi erővel kell csinált Mezőgazdasági, nevény­ápolási és állattenyésztő oktatás is lesz, de a trai­torral is megismerkedne majd a kambodzsai fiata­lok, és szakmunkáskéi léphetnek ki a gyermekvá­rosból. — Amikor decemberbe elbúcsúztattak Phno,­ Penhben a hozzám legkö­zelebb álló kambodzsaiak a búcsúvacsorán felétéve­nítettük élményeink. Persze, a sok kamakó kö­zül nem volt könnyű a te­rített asztalhoz férő nyo­mat kiválasztani — hisze az árvák közül legaláb hetvenen neveztek „p­­putynak”, vagyis apjuk­nak. .. — emlékezik vis­­sza az ott töltött tizenhó hónapra Fonyó Géza méi nők, a „kapitány”, az Édes Zoltánnal szervezt vezette a helyszínen e építkezést. — Emlékezzün arra, amikor a folyóme­derbe süppedt ZIL teher­autónkat vietnami katoná húzták ki egy zsákmányú amerikai tankkal... A utóbbi hónapokban ma mint valami menetrend­szerű busz, úgy közleked­tünk Phnom Penh és Kompong Kantuotban le­vő gyermekváros között, persze sok kambodzsi stoppos jött velünk, olyko még sárga kámzsás bor is akadt utasaink között. Vajon találkozom-e m­é Belzebubbal, a dobos Tyünkszekuval, Sok Hor­nal, meg a többiekkel? Is nem felejtjük el őket i­s a „szamakit” — ez a sz­khmer nyelven szolidar­tást, barátságot jelent! Sebes Tibor A Kambodzsai Magyar Barátság Gyermekváros egy része­­ madártávlatból, a víztorony tetejéről Már az építkezés közben több gyerek költözött a gyermekvárosba, s ők vállalták a kert gondozását Amikor­­ reggel hétkor - megérkeztek a magyar szakemberek, a kambodzsai munkások nagy része már munkába állt, vagy a főbejárat előtt várták az eligazítást (A szerző felvételei) .

Next