Magyar Ifjúság, 1986. május-augusztus (30. évfolyam, 18-35. szám)

1986-05-02 / 18. szám

panoráma KONGRESSZUSOK: PRÁGA, SZÓFIA, BERLIN 1 Az előrelépés stratégiai Kongresszusi tavaszt ho­zott az idei esztendő az európai szocialista orszá­gok többségében. A minap befejeződött berlini párt­értekezlet volt a negyedik a sorban, s most már a LEMP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek legmagasabb fórumát előzi meg az eddigi ülése­ket is jellemző fokozott várakozás. Az alaphangot az SZKP XXVII. kongresszusa adta meg a télután, illetve­ már az ezt megelőző kampány Moszkva felé fordította a világ figyelmét, minden korábbit meghaladó nyílt, kritikus hangnemével. Vá­rakozással tekintettek ezért a legtöbben a viszonylag gyorsan, az SZKP összejö­vetele után,megtartott prá­gai, szófiai és berlini párt­fórumok munkájára, kutat­ván azok összefüggéseit. Még az eseményeket bizo­nyos szkepticizmussal szem­lélő nyugati sajtó is arról cikkezett, hogy „Kelet- Európában beindult egy folyamat”, s csupán annak mélységét vonta kétségbe. Persze, ha jobban odafi­gyeltek volna a cikkírók, nem beszéltek volna hirte­len „fordulatról”, ugyanis inkább arról lehet szó, hogy a pártértekezleteken elhangzott vélemények mintegy az adott pártok érettségi bizonyítványát je­lentették, az újításra, a fejlődésre való készségüket igazolták. Kijelentette nemrég ezzel kapcsolatban Gustáv Husák, a CSKP fő­titkára: „az ellenséges pro­paganda azt a pletykát ter­jeszti, hogy Csehszlovákiá­ban félnek a gazdasági re­formoktól”. Talán e kéte­lyekre felelt a prágai ta­nácskozás, s a felelet a gya­korlatban a fejlődés meg­gyorsításának a programját jelenti. Növelni kívánják a vállalatok gazdálkodási fe­lelősségét, bővíteni az önfi­nanszírozást és a hatékony munkához fűződő anyagi érdekeltséget. Emelték a követelményeket pártta­gokkal és párton kívüliek­kel szemben, jobb eredmé­nyek elérésére ösztönözvén a dolgozókat. Megcáfolták Csehszlová­kiában azokat az itt-ott el­hangzó állításokat, ame­lyek szerint csupán a moszkvai sugallatnak kö­szönhető a mostani kong­resszus alkotó szelleme. Kétségtelen persze, az SZKP legmagasabb szintű fórumának a légköre, az ott hozott döntések min­denképpen kihatnak a test­vérpártok munkájára is. Az új hangnemet azonban már jóval a pártértekezlet előtt szorgalmazta a CSKP. A pozsonyi sajtó közölte Vladimir Trvalának, a Szlovák KP központi bi­zottsági osztályvezetőjének írását a pártélet és a dol­gozók munkamoráljáról. Jóval a március végi fó­rum előtt történt mindez, s akkor sokan felfigyeltek a cikk bátor hangnemére, amely ez esetben a közelgő értekezlet szellemét vetítet­te a lakosság elé. Nagyobb aktivitásról beszélt a szer­ző, kijelentvén: „nem tűr­hetjük, hogy megszé­düljünk a sikerektől”. Tivala a kihasználatlan le­hetőségek kiaknázását sür­gette már ekkor, bírálta a fogyatékosságokat és az egy helyben topogást, amely néhol előfordul. A rutin­szerűséggel, a kényelem­­szeretettel, a merev bürok­ráciával való leszámolást kérte a dolgozóktól, s hogy mindenképpen a szocialista erkölcs tiszteletben tartá­sával valósítsák meg e lé­nyeges célkitűzéseket. Nos, a dokumentumok szerint a prágai kongresz­­szus jóváhagyta ezt az irányvonalat, magas köve­telményeket állítván egy­ben a párttagok és az egész társadalom elé. Igaz, már az előzetes járási konferenciákon, amelyek összegezték­ az alapszerve­zetekben folytatott vitát, érezhető volt a légkör fel­­élénkülése, s az, hogy mi­lyen mértékben emelkedtek a CSKP által támasztott követelmények. Megnöve­kedett a politikai elkötele­zettség a gazdasági felada­tok megoldásával kapcso­latban, jellemzővé vált a bírálat és a nyílt vitaszel­lem. Az óvatos változások ered­ménye talán, hogy nem sokkal az országos értekez­let után, a minap nyilvá­nosságra hozták a CSKP Központi Bizottsága elnök­ségének 1983-as keltezésű levelét a szocialista erkölcs és a fegyelem erősítéséről, amelyet annak idején csak a párt csatornáin keresztül terjesztettek. A vezetés most a nyilvános közlés mellett döntött, mert „a tisztességes munka és a szocialista normák szerinti magatartás az ország min­den dolgozójával és állam­polgárával szemben köve­telmény”. Eltökélt szándé­ka a CSKP-nak — ahogy a jelek mutatják —, hogy felveszi a harcot az olyan káros társadalmi jelensé­gek ellen, mint a formaliz­mus, a korrupció, a bürok­rácia és a protekció. Abból indulhattak ki a központi bizottságban, hogy a márciusi határoza­tok a megvalósítás kezde­téhez érkeztek, s most — a májusra kitűzött általános választások előtt — a szo­cialista demokrácia kiszé­lesítése mellett nagy fi­gyelmet kell fordítani a törvényesség megszilárdítá­sára is. Időrendben a Bolgár Kom­munista Párt kongresszu­sa következett április ele­jén, az az értekezlet, amely előtt a nyugati sajtó „biz­tos” forrásokra hivatkozva „tudta”, milyen változások várhatók a BKP-ban. Nos, a „jósok” ezúttal elszá­mították magukat, ugyanis a legmagasabb fórumon egyhangúlag megerősítet­ték az eddigi irányvonalat, jóváhagyván azt, s bizal­mat szavaztak a pártveze­tőségnek. Persze nem új­donság Szófiában a meg­újulás jelszava sem, amit itt elsősorban a gazdasági életre vonatkoztatnak. Ter­mészetesen nem gyökeres átalakulásról van szó, hi­szen a bolgár iparban és mezőgazdaságban már rég­óta új szelek fújnak, in­kább az eddigi tapasztala­tok alkotó módon való fel­­használásáról, új technoló­giák kikísérletezéséről. Nem kis feladatot vállaltak, ami­kor januárban átszervezték a kormányt, számos mi­nisztériumot megszüntet­tek, s létrehozták a Gazda­sági Tanácsot. Megfelelően készültek Szó­fiában az eseményre, jóval az értekezlet előtt megvita­tásra kibocsátották a BKP téziseit, amelyek összefog­lalták a jövőbeni teendő­ket. Kikérték tehát az emberek véleményét a fel­adatokról, akik — ahogy az Ikonomicseszki Zsivat című lap a kongresszus fe­lé közeledve írta — „a ter­vezet szavakkal ki sem fe­jezhető hatása alatt éltek, dolgoztak”. Sikeresnek ne­vezhetjük a bolgár kom­munisták összejövetelét nyílt hangneme miatt is, hiszen a felszólalók az új szellemnek megfelelően nem takargatták az esetle­ges hiányosságokat sem, az eredmények megemlítése mellett. A minőségre helyezték a hangsúlyt az elfogadott do­kumentumban, mind gazdaságra, mind társadalmi életre vonatko­zóan. Többen szóltak a ve­zetői munka felelősségére a kritikára és az önkrit­kára való képesség növelé­sét sürgetvén az irányig posztokon dolgozóktól. Fur­csa, de a bolgár főváro utcáin járva szint már március elején értz­hető volt a „kongresszus láz”. Nem csupán a Szófi különböző pontjain kifüg­lesztett transzparense miatt, amelyek jelszavaito­kat az SZKP és a BK konferenciáinak a várhat összefüggéseire mutatta rá, hanem olyasmi is a ké­szülődést jelezte, mint­­ újságos bódék előtti, megszokottnál hosszabb so­rok. Jobban odafigye most a lakosság, mint ko­rábban — hangsúlyozza Bulgáriában —, hiszen­­köz­vetlenebbül vitatták meg mindenkit érintő kérdése­ket a régebbinél. A tudományos-műszaki for­radalom fogalma hangzó el a legtöbbször, s ehhe mint azt a kongresszust kiemelték, kialakult­­ „tért hódít az új gazdasá­gi, politikai és ideológi légkör”. Rangos vendége volt a SZKP főtitkára személyi­ben a Német Szociális Egységpárt legmagasab fórumának. A minap le­fejeződött tanácskozás­­rá: nem véletlen a megkülön­böztetett figyelem, hiszi egy stabil, gazdaságát és politikájában erős ND az európai biztonság sok­ kövét jelentheti. Miha Gorbacsovnak a kongres­­szus idején elhangzott v­lágpolitikai jelentőségű j­vaslatai mellett talán k­vésbé volt feltűnő, amik a felszólalók az NDK bi­tos gazdasági fejlődés emlegették. Sokan észt vették a világban, itt k­vesebbnek tűnt a bel­kritika, több az óvatos d­cséret, ám ez mindenké­pen összefügg az ország, dolgozók elmúlt esztendő­­ben elért teljesítményért a hiányosságokat ped Berlinben is szóvá tette Az előző ötéves terv ere­ményei alapot adtak ahho hogy a következő idősza­ban valósan elérjék a lét jövedelem húsz százalék növelését, tovább emelj­e a szociális juttatások szí­vonalát és hosszan tar­tá­s és éljenzés köszönte­te az ismét főtitkárrá v­lasztott Erich Honeckert. Berlinben befejeződött kongresszusi tavasz és felvonása. Eredményese nevezik Prágában, Szófi­ban és Berlinben a tanác­sozásokat, hiszen azok,­i nem hoztak is „gyöker fordulatot” — mint azt a mely nyugati megfigyel talán megjósolták — mi­denképpen józanul értéki fék a közelmúltat, s reá san mérték fel az elköve­kező öt esztendő fejlődi lehetőségeit. Riteca Miklós

Next