Magyar Ifjúság, 1986. május-augusztus (30. évfolyam, 18-35. szám)
1986-08-29 / 35. szám
nek munkatársa az égetésre felügyel. — Műkedvelő fazekas vagyok, visszatérő vendégként — mondja. Immár a tizennegyedik alkalommal töltök el egy hónapot Zebegényben. Nagyon fogékony, kísérletező kedvű gyerekek jöttek össze, öröm velük dolgozni. Robusztus testalkatú, középkorú férfi ügyeskedik a formázóasztalnál. Hans Dempter Meisenből utazott Magyarországra. — Majdnem két évtizede korongozom a porcelángyárban. Hasznosan kívántam eltölteni a nyári szabadságomat, gondoltam, beiratkozom a szabadiskolába. Tanultam egyet s mást, de nem fukarkodtam ismereteim átadásával sem. Madonnaarcú lány lapozgat az ókori kínai edényeket szemléltető könyvben. — Két évvel ezelőtt már jártam Zebegényben a tűzzománcosoknál — mondja Zoltai Bea, a Budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója. — Visszaemlékezve: az ott folyó munka valahogy érdekesebbnek, eredményesebbnek tűnt. Mert három napomba került, mire felraktam egy ógörög vázát. Ennek ellenére szeretném kipróbálni, mire vagyok képes, miihez van tehetségem igazán. Nem kizárt, hogy legközelebb másik szakra jelentkezem.* Az általános iskola tantermeiben kaptak helyet a tűzzománcosok, a szobrászok, a kerámia- és a fém restaurátorok, a sokszorosító grafikusok, valamint a murális festőosztály tagjai. A sokszorosító grafikusok harmincnyolc fős csoportjával az egykori Szőnyi-tanítvány, Kórusz József festőművész foglalkozik. Nyurga fiú faragja a kemény bükkfadúcot, Császár Gábor Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanul. — Kedvtelésem a rajz, szeretem a részletdús munkákat. Asztalos ismerősömmel csináltattam magamnak dúcokat, hogy legyen mivel dolgoznom. Kórusz mester megtanított a napjainkra szinte feledésbe merült itáliai eredetű mezzotintóra is. Ez egyfajta hidegtűs eljárás. A rézlemez felületét az ún. himbavassal, azaz egy finoman csipkézett szerszámmal himbáló, billegő mozdulatokkal egyenletesre felborzoljuk, majd a kép negatívja „kiszedéssel” és „visszanyomással”, aprólékos, nagy türelmet, figyelmet igénylő munkával alakul ki. A szobrászosztályban az egészen kezdők mellett nagyobb gyakorlattal rendelkezők is dolgoznak. A kezdők, az alapfogalmak tisztázása után, a forma és az azt befogadó tér viszonyának megértését segítő játékokat végeznek. A haladók fejet és figurát mintáznak, gipszet öntenek, terrakottát égetnek. Körszakállas, erőtől duzzadó izomzatú, kiegyensúlyozott mozdulatokkal dolgozó férfi simogat egy parányi macskafigurát. — A vázszerkezet elkészült, még csak ezután következik a neheze — mondja Szalay Gábor építészmérnök. Stuttgartban él négyéves korától. A Magyarok Világszövetségének tájékoztató füzetéből értesült az önképzési lehetőségről. — Úgy tudtam, kőfaragással is foglalkozhatom, ám sajnos az idén nincs erre mód. Iskolákat, kórházakat, gyárakat, középületeket tervezek és építtetek. Azt hiszem, ez a kis művészkedés jó hatással lesz mindennapi munkámra is. A tűzzománcosztályban a hallgatók a zománcműfajjal kapcsolatos alapvető történeti, technikai és esztétikai ismereteket sajátítják el. Mosolygós, beszédes arcú kislány ügyködik az elektromos kemence előtt. Ügyesen behelyez egy lemezt az izzó samott-téglák közé, majd asztalához ül és piciny vonásokat karcol a rézlemezre felvitt festékrétegbe. Részletgazdag táj bontakozik ki a tenyérnyi lapocskán. — Tavaly Zesbegénybe kirándultunk tanítóképzős évfolyamtársaimmal — kezdi Dvorszky Eszter. —Benéztünk, megtetszett az itt zajló munka. Feliratkoztunk az irodában, hogy számítsanak ránk az idén. Szabadidőmben sokat rajzolok tussal, verseket, történeteketillusztrálok. Műhelyvezetőnk Szendrei Gyuláné a Budapesti Pattogós utcai Általános Iskola rajztanára, a jó hírű „Tűzvirág” tűzzománc szakkör vezetője odaadóan segít bennünket. Vele együtt vallom, hogy megfelelő rajztudás és fantázia híján a tűzzománc nem ér semmit, pusztán technikai bravúr. A gyönyörű színű mázak, fényes felületek könnyen csábítják a dilettánsokat a giccskészítés irányába. A főiskola elvégzése után továbbtanulok, hogy magasabb szintre emeljem rajzbeli képzettségemet. A restaurátori pálya iránt érdeklődőknek szolgál előkészítő tanfolyamul a kerámia- és fémrestauráló szekció. Római kori töredékes kerámiaedények, ásatásokon előkerült fémtárgyak tisztítása, kiegészítése, konzerválása adja itt a programot. A gyakorlati feladatokat elméleti alapozás kíséri. Római lakóház fémszögei pezsegnek az elektrolizáló üvegkádban. Rajz Helga, az Állami Pénzverde fiatal ötvöse figyelmesen vizsgálgatja a tisztuló vasdarabokat. — A mai munkám — mutat a kádra. — Tegnap egy török kard elszíneződött markolatát és pengéjét hoztam rendbe. Tanárunk, Franta Dezső restaurátor számos, újjászületésre váró tárgyat hozott magával a Szentendrei Múzeumból. Egy XV. századból való díszes tőr és a római koriból megmaradt néhány vasillesztőelem vár még rám. Szeretnék idővel ebben a hiányszakmában dolgozni. Egy filigrán lány bronzkori mészbetétes tál darabjait illesztgeti össze. — Örömmel tölt el a régi használati eszközök megóvása, jóleső érzés, hogy nagy értékeket bíznak rám — magyarázza Benkő Csilla, leendő történelem—rajz szakos tanárképző főiskolai hallgató. — Meg is rémültem a minap, amikor kishíján a betonpadlóra ejtettem egy háromezer éves vázát. A murális festőosztály és a művészettörténeti csoport tagjai délutánra befejezték munkájukat, szétszéledtek a faluban. Dániel Kornél festőművésztől, a szabadiskola igazgatójától kaptunk betekintést e két új szak munkájába. — Jets György festőművész murális osztálya a látás fejlesztését tűzte ki célul. Növendékei jártasságot szerezhetnek a szerkezet és forma alakításában, megismerhetik a színek viszonylatait. Technikailag a munka az akvarelltől a falfestésig terjed. Külföldön, legkivált Olaszországban divatját éli a secco valamint a sgrafitto. A tehetősebb polgárok lakásának egyik-másik falára óriási méretű képeket festenek. Zebegény azt ígéri, hogy bármely művészetkedvelőt képessé teszi arra, hogy otthonát sajátkezűleg kifesse a teljes falfelületet betöltő freskóval, seccóval.* A művészet elmélete és gyakorlata című kísérleti szekcióra elég kevesen érkeztek, pedig a tanterv készítői dr. Hahn Ferenc és Golovits Lajos népművelőket, művészeti kérdésekkel foglalkozó fiatal szakembereket szeretnének osztályukban látni. Művelődési központokban, tanácsoknál, intézményeknél sok az olyan munkatárs (szakelőadó, közművelődési felügyelő, szakkörvezető stb.), akiknek művelődési, művészeti ügyekben döntési joguk van. Meglehetősen hasznos lehetne tehát számukra, hogy betekintsenek a művészeti korszakokba, az alkotócsoportokat végigjárva megismerkedjenek a különféle technikákkal, tapasztalatokat gyűjtsenek a művész-tanárok korrektúráiból, valamint gyakorlati ismereteket szerezzenek a művészeti szakigazgatás mechanizmusáról.* Árnyas fák alatt ülök Dániel Kornéllal. A lépcsőzetesre faragott domboldalon padsorok, előtte színpad, nagyméretű vetítővászonnal. Esténként itt tartják a meghívott előadóművészek, zenekarok, kórusok, színészek, írók, rendezők előadásait és a vetítéseket. — 1967 augusztusában nyílt meg a Szőnyi István-emlékmúzeum, akkor neveztek ki igazgatónak — mondja Dániel Kornél. — Furcsa érzés volt belépni az üres helyiségekbe, kicsit illetéktelennek éreztem magamat a nagy mester házában. Elhatároztam: nem lesz ez halott hely! Hincz Gyula festőművész és Somogyi József szobrászművész támogatásával 1968 tavaszán megszerveztük az első nyári szabadiskolát. A részvételi díjakból visszamaradt pénzből megalapítottuk a Szőnyi-múzeum baráti körét. Társadalmi munkával és a megyei tanács segítségével folyamatos fejlődésnek indult a nyári tábor, elkészült a csatornázás, vizet, áramot vezettünk, felépültek a táborozók faházai. Anyagiak tekintetében manapság már teljesen önellátók vagyunk. Különböző iskolai rendezvényeknek, szimpozionoknak és továbbképző tanfolyamoknak adunk helyet minden év április közepétől október 15-éig. Ezek adják bevételeinket. — Iskolánk munkájába bárki előképzettség nélkül bekapcsolódhat. A részvételi díj két hétre 800 forint, szállással, étkezéssel együtt pedig 2200. Az idén 360 jelentkezőből 300-at vettünk fel. Hírünk a határainkon túlra is eljutott: jöttek az NDK-ból, azNSZK-ból, Csehszlovákiából, Ausztriából, Írországból és Kanadából is. Mivel csak 128 ágyunk van, sokan a Duna-parton és magánházak kertjeiben sátoroznak. — Hangsúlyozni szeretném, nem vagyunk művészképző, bár a tehetségesebbek nyilván „kiugorhatnak”. Kitűnő tanulási, gyakorlási lehetőség ez a szakmán belülieknek és kívülieknek egyaránt. Elsőrendű célunk a vizuális kultúra fejlesztése; a műalkotások élvezetéhez, megértéséhez segítjük hozzá a fiatalokat. Lomathy Tamás 38 KULTURÁLIS MELLÉKLET