Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
resztül szeretnél haza üzenni, akkor azt most elmondhatod. Tiéd a mikrofon !” „Talán azt, hogy amikor eljöttem, édesapám azt mondta, ha nyerek, akkor mondjam meg, hogy ezt az aranyérmet neki nyertem. Most ezt mondanám el, hogy ezt az aranyérmet édesapámnak nyertem.” (Részlet Darnyi Tamás világbajnoki győzelme után adott tévényilatkozatából.) * * * „Az orvosok szinte semmit sem tudtak vele csinálni, ezért kezdtem el én foglalkozni a lányommal. És ha már ő tornázott, miért ne dolgozott volna Tamás is. Később egy orvos azt mondta, ha akkor nincs a kegyetlen torna, soha nem lett volna egészséges Tünde. Így viszont még sportolt is, sokszoros magyar bajnok. A szakemberek szerint tehetségesebb úszó volt, mint Tamás.” — Neki miért engedte meg, hogy abbahagyja? „Ő sem akart már igazán úszni, meg aztán ... szóval... a szakemberek elmagyarázták, hogy Magyarországon úgysem lehet a világ élvonalába tartozó női úszót nevelni. Akkor meg miért szenvedjen?” • * * A mama sokáig nem dolgozott, hogy a két gyerek sportolásának minden feltételét biztosítani tudja. Egy keresetből éltek négyen. „A legnehezebb az volt, hogy nagyon sokat ettek. Ez jelentette a legnagyobb költséget. Később, amikor már mind a ketten sorban nyerték a versenyeket és hozták a pontokat a Dózsának, kértem az egyesület vezetését, támogasson minket, mert egyszerűen nem fogjuk bírni a gyerekek etetését. Akkor nagy nehezen kaptunk nyolcszáz, majd később ezer forintot.” — Milyen volt a hangulat itthon, mielőtt Tamás elutazott? „Már hónapok óta iszonyú. Sokkal jobban hasonlítunk egy benzineshordóhoz, mint egy meghitt családhoz. Nagyon sokszor összevesztünk, hosszú időszakon keresztül nem is beszéltünk egymással.” „Egyszer megcsinálta, hogy nem jött haza ebédre. Én 59 évesen vagy tízszer megmelegítem neki az ételt, ő meg csak nem jön haza. Az apja várja, ez meg... Na végre megérkezik, kérdezem tőle, hol voltál, erre azt mondja, moziban. Azt hittem ott helyben kettéhasítom, de aztán csak annyi lett a dologból, hogy jó ideig nem beszéltünk egymással.” „Még az indulás előtt az utolsó percben is összeveszett az apjával.” „Hát persze, hogy összevesztünk ! Képzelje, azzal állt elő, hogy ő akarja vezetni a kocsit a repülőtérre. Az eszem megállt! És ha az utolsó percben történik valami? Addig ment a huzavona, ameddig végül akkora veszekedés kerekedett, hogy én ki se mentem a repülőtérre.” — Igaz, hogy nagyon sokszor megverte Tamást? Hogy bezárta, megbüntette, nem engedte olvasni, tévét nézni, zenét hallgatni? „Igen, ez mind igaz. Amikor úgy éreztem, szükség van rá, mindig nagyon keményen megbüntettem, ha kellett nagyon keményen fegyelmeztem. Még kisgyerek volt, Korányi Olgánál úszott és én, ha edzésen azt láttam, hogy nem dolgozik rendesen, kihívtam a vízből, be a WC-be és jól elvertem a fenekét. Utána rögtön sokkal jobban ment az úszás. Sokszor előfordult ilyen. Még akkor is, amikor már nagyobb volt. Kényszerítenem kellett az úszásra. Belvették a sporttagozatos gimnáziumba és ott nem sokat tanulnak a gyerekek. Egyetlen lehetősége maradt a továbbtanulásra, ha sikeres sportolóként protekcióval felveszik majd valamelyik egyetemre, ahol aztán behozhatja a lemaradását. Másrészt pedig láttam, hogy menynyire tehetséges, meg mondták is, hogy nagyon sok szép élménye lehet még a sportban. Miért engedtem volna, hogy kamaszkorában elkallódjék, csak azért, mert neki edzés helyett éppen moziba lett volna kedve menni. Biztos egyszerűbb lett volna pedig a gyereknek engedményeket tenni, elengedni mindenhova, ahova csak menni akart és közben a jó szülő szerepében tetszelegni, de ha abbahagyta volna, most az úszó-vb alatt tenne nekem szemrehányást, hogy miért engedtem. És higgye el, nekem is sokkal könnyebb lett volna. Nem öröm egy apának megverni, vagy megbüntetni a gyereket. De ha éppen erre van szükség, akkor nincs mit tenni ... ” — Mit gondol, jogában áll egy szülőnek valamire erőszakkal kényszeríteni a gyerekét? „Szerintem igen! De persze ezt mindenki csak maga döntheti el. Mindenesetre az én fiam most világbajnok és valószínűleg a legboldogabb ember a világon. És ha nem is felejtett el minden megpróbáltatást és minden szenvedést, azért biztosan máshogy látja, ami eddig az életében történt vele. És én is nagyon boldog vagyok, mert a fiamról tudom, hogy boldog ember. És egy kicsit azért is, mert ami történt, engem igazolt. És ez a világbajnoki győzelem bizonyítja, hogy megérte minden áldozat, amit Tamásért hoztunk, megérte minden lemondás, megérte, hogy nekem csak ez az egy nadrágom van, megérte, hogy éjszakákon át nem aludtam, mert azon rágódtam, hogy abbahagyja-e, vagy még egy pofonnal tovább segítsem. Megérte a sok szenvedés az anyjával, mert ő sokszor már azt mondta, hogy szadista vagyok és kínzom a gyereket, de megérte, mert most ő is ugyanolyan boldog, mint mi vagyunk és ugyanolyan büszke is. És az a nagyon sok szenvedés is megérte, amit a szemműtétei alatt átéltünk, és az a küzdelem is, amit azért folytattunk, hogy Tamás megint sportolhasson. Mert végül közjegyzőnél aláírattak hármunkkal egy papírt, hogy a saját felelősségünkre sportolhat Tamás. Úgyhogy most a saját felelősségünkre lett világbajnok. Egy ember volt ugyanis végig velünk, egyetlen ember öntött belénk hitet, egyetlen ember segített Tamásnak és nekünk átjutni a holtpontokon, egyetlen ember volt, aki bízott bennünk és akinek Tamás és mi is egész életünkön át hálásak lehetünk: Széchy Tamás.” * * * „A döntő utáni nap reggelén már nagyon korán felkeltem és elmentem a postára. Feladtam egy táviratot Kölnbe Heimann professzornak, aki Tamás szemét műtötte. Úgy éreztem, egy anya tartozik ennyivel annak az embernek, aki visszaadta a fiam látását és ezen keresztül az élete értelmét. A szöveg egy mondat volt: Köszönöm a világbajnoki győzelemhez nyújtott segítségét. Darnyi Tamás.” Moldován András akik túlélték, és akik... nem! A labdarúgó-válogatottak életében nagy „vízválasztó” a világbajnokság. Ha jól szerepelt a csapat, akkor is kipróbálnak utána néhány új játékost, hiszen messze még a következő Mundial, s a mostani hősökre már nem biztos hogy akkor is lehet számítani. Ha nem sikerül a célt elérni, vagy éppen ki sem jutott az együttes, akkor szinte bizonyosra vehető, hogy a játékosok jelentős része jó időre — lehet, hogy végleg — búcsút mondhat a címeres meznek. A magyar válogatott eddig 11 világbajnokságon indult, kilencszer a döntőben játszott, kétszer a selejtezőkön elbukott. Érdemes végigböngészni a világbajnokságon vagy selejtezőben lejátszott utolsó találkozó összeállítását és az azt követő mérkőzésen pályára lépett tizenegyet. 1934. május 31., Ausztria-Magyarország 2-1, vb-negyeddöntő: Szabó — Vágó, Sternberg — Palotás, Szűcs, Szalay — Markos, Avar, Sárosi, Toldi, Kemény. 1934. október 7., Magyarország-Ausztria 3-1, barátságos mérkőzés: Háda - Vágó, Sternberg - Szalay, Szűcs, Lázár — Tamássy, Cseh, Sárosi, Toldi, Titkos. Öt poszton változott az összeállítás. 1938. június 19., Olaszország-Magyarország 4-2, vb-döntő: Szabó - Polgár, Biró - Szalay, Szűcs, Lázár — Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos. 1938. december 7., Skócia—Magyarország 3-1, barátságos mérkőzés : Szabó - Korányi I, Biró - Polgár, Turay, Dudás - Titkos, Cseh, Sárosi, Toldi, Gyetvai. Ezúttal hat új ember került a csapatba, bár közülük hárman ott voltak a világbajnokságon, de a döntőn nem játszottak. 1954. július 4., NSZK—Magyarország 3-2, vb-döntő: Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Czibor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Tóth I. 1954. szeptember 19., Magyarország-Románia 5-1, barátságos mérkőzés: Grosics (Komáromi) - Buzánszky, Lóránt (Várhidi), Lantos - Bozsik, Kotász — Tóth II (Budai), Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Fenyvesi. A kezdőcsapathoz képest három változás, de a csereként pályára lépett három játékos sem szerepelt a berni finálén. 1958. június 17., Wales-Magyarország 2-1, vb-csoportmérkőzés: Grosics - Mátrai, Sipos, Sárosi - Bozsik, Kotász - Budai, Bencsics, Bundzsák, Tichy, Fenyvesi. 1958. szeptember 14., Lengyelország-Magyarország 1-3, barátságos mérkőzés: Bakó - Kárpáti, Sípos, Sárosi - Szojka, Berendi - Budai, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics. A változások száma: hat. 1962. június 10., Csehszlovákia—Magyarország 1-0, vb-negyeddöntő: Grosics - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Solymosi, Sípos - Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi. 1962. június 24., Ausztria—Magyarország 1-2, barátságos mérkőzés: Grosics — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Nagy I., Sipos — Sándor (Ihász), Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi. Csupán Solymosit váltotta fel Nagy. 1966. július 23., Szovjetunió-Magyarország 2-1, vb-negyeddöntő: Gerei — Káposzta, Mészöly, Mátrai, Szepesi - Nagy I., Sipos - Bene, Farkas, Albert, Rákosi. 1966. szeptember 7., Hollandia-Magyarország 2-2, Eb-selejtező: Szentmihályi - Káposzta, Mészöly, Sipos, Ihász - Varga, Rákosi - Molnár, Bene, Albert, Farkas. Négyen maradtak ki a szovjetek ellen szerepelt együttesből. 1969. december 3., Csehszlovákia-Magyarország 4-1, vb-selejtező: Szentmihályi - Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász - Halmosi, Göröcs (Kocsis L.) - Fazekas, Bene, Farkas (Puskás L.), Zámbó. 1970. április 12., Jugoszlávia-Magyarország 2-2, barátságos mérkőzés : Tamás — Vellai, Páncsics, Vidáts, Fejes - Halmosi, Somogyi — Pusztai, Fazekas, Bene, Dunai II. Mindössze Halmosi, Fazekas és Bene maradt hírmondónak a Marseille-ben leszerepelt csapatból. 1973. június 13., Magyarország-Svédország 3-3, vb-selejtező: Bicskei - Török, Kovács J., Vidáts, Szűcs - Juhász I., Bálint, Tóth A. — Bene, Kozma, Zámbó. 1973. szeptember 26., Jugoszlávia-Magyarország 1-1, barátságos mérkőzés: Mészáros - Fábián, Páncsics (Kovács J.), Horváth, Bálint - Juhász I., Kocsis L., Vidáts — Szőke, Bene, Zámbó. A cserét is beszámítva, hatan „élték túl" a kiesést. 1978. június 10., Franciaország-Magyarország 3-1, vb-csoportmérkőzés: Gujdár - Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori - Pusztai, Törőcsik, Nagy L. (Csapó). 1978. szeptember 20., Finnország—Magyarország 2-1, Eb-selejtező: Gujdár — Paróczai, Bálint, Kereki, Lukács — Kovács J. (Szokolai), Gyimesi, Tatár, Pintér - Kardos E., Tieber. Négyen maradtak az argentínai csapatból. 1982. június 22., Belgium-Magyarország 1-1, vb-csoportmérkőzés: Mészáros - Martos, Kerekes, Garaba, Varga - Müller (Sallai), Nyilasi, Pölöskei - Fazekas, Törőcsik, Kiss L. (Csongrádi). 1982. szeptember 22., Magyarország-Törökország 5-0, barátságos mérkőzés: Katzirz — Csonka, Kerekes, Garaba, Tóth J. (Péter) — Hannich, Póczik, Burcsa - Tulipán (Borostyán), Izsó (Kiss S.), Budavári, Kerekes és Garaba maradt csupán. A Norvégok elleni mérkőzés előtt nem árt felidézni a franciák ellen Mexikóban pályára lépett együttes összeállítását. 1986. június 9., Franciaország-Magyarország 3-0, vb-csoportmérkőzés: Disztl - Kardos - Sallai, Róth, Garaba, Varga - Dajka, Hannich (Nagy A.), Détári - Kovács K. (Bognár), Esterházy. I