Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)

1988-05-27 / 22. szám

— Ez­­már nemcsak a szervezetemet, hanem az idegeimet is megviselte. Rádöbbentem, hogy többet nem versenyezhetek, ti­zenhárom évi kemény munkának sohasem élvez­hetem a gyümölcsét. Nemcsak a sportolói kar­rierem tört ketté, az élet­célomról is le kellett mon­danom. Jogász szerettem volna lenni, de az orvosok azt javasolták, hogy ne erőltessem a tanulást. Azt mondták, legjobban te­szem, ha nem csinálok semmit. — Meddig érezte a be­tegsége utóhatásait? — Maii napig is érzem. Gyakran ingadozik a vér­nyomásom. Hol magas, máskor pedig alacsony. Amikor visszavonult, csaknem minden számban ő tartotta a felnőtt és if­júsági csúcsokat. — Ha vissza lehetne fordítani az idő kerekeit, újra az úszást választaná?­— Nem hiszem. Ma már annyira az orvosok és a gyógyszerek lettek a főszereplők, hogy ilyen körülmények között nem vállalnám a versenyzést. — Az 1972-es olimpiáig még tisztességesen mentek a dolgok. Utána már fur­csa dolgok történtek. Elő­fordult, hogy egy őszi ver­senyen a NDK-s verseny­zőt­­megvertem, ugyanő tavasszal világcsúcsot úszott. Keményen dolgoz­tam én is, de csak három másodpercet fejlődtem, ő pedig tizenhármat. Ilyen csoda nem létezik az úszásban ... Ezek után természetesen megkérdezi magától az ember, hogy érdemes-e ilyen körülmé­nyek között tovább eről­ködnie. Gabi nem szakított az úszósporttal, 1982-ben edző lett. — Pedig sohasem ké­szültem edzőnek. Kapóra jött a Váci Vízművek ajánlata, hogy foglalkoz­zam az utánpótlás-nevelés­sel. Tetszett a feladat, fő­foglalkozású edző lettem, a szakmai munkát teljesen önállóan, saját elképzelé­seim szerint végezhettem. Amikor elkezdtem a mun­kát, húsz gyerekkel dol­goztam. A létszám állan­dóan nőtt, 1987-re már 125-en voltunk. — Mit sikerült elérnie? — Pest megyéiben a leg­jobb szakosztály lettünk. A felnőtt országos bajnok­ságon is döntős lett két versenyzőm. — Milyen edzőnek tart­ja magát? — Ami a szakmai részt illeti, képzett edzőnek, hi­szen időközben megszerez­tem a legmagasabb képe­sítést, a szakedzőit. Ugyan­akkor képtelen­ vagyok kemény kézzel irányítani a tanítványaimat. Nálam ismeretlen fogalom a po­fon, az ordítás, mely ma­napság jellemzi az uszo­dák környékét. Kicsit saj­nálom a gyerekeket, pedig csak az tud eredményt el­érni, aki könyörtelen, aki mentes minden érzelgős­ségtől. — Mit szeretne edzőként elérni a sportágban? — Nem is tudom ... Egy biztos, tisztességesen akarom csinálni a mun­kámat, mindig a gyerekek érdekében. Nekem az igazi sikerélményt az adja, ami­kor egy félős, hisztis kis­gyereket megtanítok úszni, majd látom, hogy milyen ügyes, stramm kis fickó lesz belőle. — Nem tör olyan babé­rokra, mint egykori mes­tere, Széchy Tamás ? — Széchy Tamás babér, sah­a hiába is akarnék tör­ni, ő a maga nemében utánozhatatlan. Párszor felkerestem, hogy szakmai kérdésekben tanácsot kér­jek tőle, de a módszerei­ben nem tudom követni. Hiányzik belőlem a szigo­rúság, a menedzselési készség, így biztos, hogy sohasem leszek nagy edző. Jó pár dologgal egyéb­ként sem értek egyet. Amikor TF-gyakorlaton kint voltunk a KSI-edzé­­sen, meglepve tapasztal­tam, hogy már reggel hat­kor elkezdik a gyerekek a felkészülést. Szerdán és szombaton, szintén reggel hatkor, játék volt a prog­ramjukban. Ez agyrém. Egy gyereknek aludni is kell, kinek van kedve reg­gel hatkor játszani? Azt mondták, hogy ezek a gyerekek még nem kapnak komoly terhelést. Elnéztem a delfin korosztályosok edzését, akik olyan erős munkát végeztek, hogy szemem-szám elállt a cso­dálkozástól. A gyerekek arcáról lerítt, hogy ez ma­ga a gyötrelem részükre. — Úgy tudom, egy idő­ben vízilabdázott... — Kacérkodtam a gon­dolattal, hogy vízipólós­ként folytatom a sporto­lást. Ott voltam a női ví­­zilabdázás bölcsőjénél, együtt edzettem a mai menőkkel. Élveztem a já­tékot, nem is voltam ügyetlen. Aztán egy bor­zasztó egészségtelen riva­lizálás kezdődött a lá­nyok között. A végső lö­kést, hogy abbahagyjam a pólózást, az adta meg, amikor Schäffer Zsuzsa úgy rajtolt, hogy alaposan hasba rúgott, mintha leg­alábbis az élete függött volna attól, hogy ő érje el előbb a labdát. Akkor azt mondtam, köszönöm, én játszani szeretek, nem har­colni. S az csak egy edzés volt... — Hogyan alakult a magánélete? — 1984-ben férjhez men­tem Zubornyák Zoltánhoz, aki akkor a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. Ma a Miskolci Nemzeti Színház tagja, hősszerel­mes, romantikus szerepek sora áll mögötte. — Hogyan kerül össze egy úszónő és egy színész? — 1972. szeptember else­jén ismerkedtünk meg. Ötödik osztálytól kezdve egy tanterembe jártunk, mindketten a zenei­ általá­nos iskola tanulói voltunk. — Magának nincsenek színészi ambíciói? — A férjem szerint ki­tűnően énekelek. Azt ter­vezi, hogy egyszer az ön­álló műsorában duettet énekelünk. — Vállalná? — Ha Zoli úgy érzi, hogy partneréül fogad a színpadon is, akkor szíve­sen. — Mi van Verrasztó Zo­lival? — érdeklődöm a világbajnok fivér után. — A katonai kórházban dolgozik mint orvos, ő is házasember, Gyúró Móni­kát, az úszónőt vette fele­ségül. Nem esett még szó a család legifjabb tagjáról, Barbaráról, aki 1987 nya­rán látta meg a napvilá­got. — Úgy tervezzük, hogy jövőre leköltözünk Mis­kolcra, valószínűleg ott vállalok úszóedzői állást. — Ha egyszer Barbara is úszóversenyző akar len­ni? — Lebeszélném. Tanul­jon meg úszni, de ne ver­senyezzen. Kemény György A szerta fotót A mozgásszegény életmód csak növeli a huszadik század „vívmányainak" - stresszhatások, a természetes anyagokat egyre inkább nélkülöző táplálkozás - esélyét, hogy károsan befolyásolják az egészséget. Az egészséges életmódot folytató ember védettebb. Mi szeretnénk önnek valami újat és vonzót nyújtani: „Budapesti úszónap az egészségért” június 4-én Az úszónap fővédnöke: Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter Az úszónap rendezői: Budapesti Ifjúsági és Sporthivatal KISZ Budapesti Bizottsága Ha ellátogat a szabadidős nap bármelyik helyszínére, egészen biztosan megtalálja azt a programot, mely kellemes elfoglaltságot nyújt önnek ismerősei, barátai, családtagjai társaságában! Számítunk aktív részvételére az úszónap helyszínein: - a margitszigeti Nemzeti Sportuszodában (9-19 óráig) - a Szőnyi úti BVSC-uszodában (9-17 óráig) - a Kőér úti Spartacus-uszodában (9-15 óráig) Sportszerű versenyzést és kellemes szórakozást kíván a Szervező Bizottság Az úszónap részeként, 13.00 órai kezdettel, egy időben két uszodában, a Szőnyi úton és a Margitszigeten is megrendezzük a 10X50 mé­teres váltóúszást, amelyen 10 fős csapatok, tetszés szerint választott úszásnemben indul­hatnak. Nevezni a helyszínen is lehet. 45

Next