Magyar Ifjúság, 1988. augusztus-december (32. évfolyam, 36-53. szám)

1988-09-09 / 37. szám

Egy interjú kapcsán ismertem meg Kesjár Csabát. A kétórás beszélgetés során — nyugodtan kijelenthetem — kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk, de még így is meglepődtem, hogy milyen nyíltan beszél a problémáiról. Még saját menedzserem sincs — mondta, sőt fel is vetette, lenne-e kedvem elvállalni ezt a feladatot. Második találkozásunk máris a Hungexpóba vezetett, ahol szerződéskötés előtti próbaidős munkavégzésben egyeztünk meg. Csabával egyre nyíltabb lett a kapcsolatunk ... Megismerhettem kinti érvényesülésének nehézségeit, és az anyagi gondokat sem titkolta. Kettőnk - a Magyar Ifjúságnak szánt - bevallottan szponzorkereső párbeszédét most értelemszerűen rövidítve közlöm, kiegészítve a Hungexpo illetékesének véleményével. Hogy miért csak most? Az eredeti írás éppen a tragikus baleset idején jelent volna meg ... Nem akartam. A történtek után publikált találgatások viszont azt a kötelezettséget róják rám, hogy mégis - ha már úgy esett, hogy utolsó heteiben közel kerülhettem Kesjár Csabához — elmondjak mindent, amit a balesetet megelőző időszakról tudok. — Tudod, mindenki azt hiszi rólam, hogy sikeres vagyok, megy minden, mint a karikacsapás. — Ezek szerint nem, így van... — Nem, sajnos. Nekem, mint profi autóversenyzőnek csak a vezetéssel szabadna foglalkoznom, de kénytelen vagyok elveszni a részletekben. Nincs meg az a bázisom, amely egy ilyen szintű versengésben megfelelő támaszom lehetne. Konkrétan arról van szó, hogy a versenyeztetésem rendkívül sokba kerül, és a pénzt irgalmatlanul nehéz előteremteni. A Hungexpo, az engem támogató konzorcium vezetője, nem győzi a jogi kiskapukat megkeresni azért, hogy én nyugodtan róhassam a köröket valahol Európa versenypályáin. Szponzorokat is borzasztó nehéz találni. Márkaszázezreket rászánni egy emberre nem kis felelősség, hát még megtalálni ennyi valutát. A pénz akadozva jut ki a megfelelő helyre. És ezért, úgy érzem, gyengébb autót kapok. A brnói verseny előtti edzésen a főnököm, Schübel úr a szakadó eső ellenére száraz pályára való gumikat szereltetett fel a kocsimra. Az eredményeimmel is elégedetlen vagyok, nem csoda, ha kiborultam. — Nem bántak veled megfelelően? — A szemembe nem mondtak semmit, csak én éreztem, hogy nincs valami rendben körülöttem. A pénz miatt Schübel itt Pesten tárgyalt dr. Palatitz Andrással, a Hungexpo igazgatóhelyettesével. — Mire jutottak? — A szerződés szerinti eljáráshoz kötötték magukat, vagyis a Hungexpo, amint képes, fizet. Támogatókra van szükségem. Ám ha már nincs pénz, legalább eredményem lenne! Késedelem Dr. Palatitz András készségesen állt rendelkezésemre. — Hogyan jött össze az a rengeteg pénz, ami Csaba versenyeztetéséhez kellett? — A Hungexpo és három társszervezet üzleti vállalkozásként kötött ötéves szerződést Csabával. Az aláírás pillanatában úgy terveztük, hogy az első két évben nem kaphatjuk vissza a befektetett anyagiakat. A harmadik esztendőtől azt vártuk, hogy egálba kerüljön a költségvetés, az utolsó két évnek nyereséget kellett volna termelnie. Sajnos, az öt évből csak másfél lett. Mint szponzorok kerültek a képbe később a Lehel Hűtőgépgyár, a Pepsi, két csehszlovákiai vállalat, a Commodore, a Milde Sorte, de egyikük-másikuk csak rövidebb ideig. Csaba, mint magyar fiú, aki ráadásul jóképű is, ideális reklámhordozónak bizonyult az NSZK-ban. És, bár ő nem volt magával megelégedve, az idei eredményei jóval több pontot hoztak a konyhára, mint a tavalyiak. — Akkor mégis miért lehetett elégedetlen önmagával? — Egyrészt, s ezt te is tudod, mindig ilyen volt, másrészt idén Csaba már nem jelentett különleges újdonságot, mint korábban, s ez is hozhatta benne az eredménykényszert. — Nem a pénzproblémák miatt akart görcsösen bizonyítani? — Csabának, és ezzel ő is tisztában volt, nem megnyernie kellett a sorozatot, hanem fokozatosan olyan pozícióba hoznia magát, hogy továbbléphessen. — Milyen problémák adódtak a pénzkiutalásokkal? — A Hungexpo és a három másik ügynökség társadalmi szerződése a Hungexpót jogosította fel bármilyen intézkedésre. Külön szerződés készült a Kesjár János, Csaba édesapja által irányított Formula Racing Clubbal és a Schübel Rennsport Internationallal. Ami a Hungexpo—Schübel kapcsolatot illeti, vállalatomnak akkor is fizetnie kell, ha a Schübel-cég nem teljesíti kötelességét. De ez fordítva is igaz! A mi késedelmünk tény — még ha nem is rajtunk múlt —, az is igaz, hogy ez rombolhatta Schübel és Csaba kapcsolatát, szülhetett bizalmatlanságot, de ez sem bizonyítható. A kiszolgálás minősége a szerződésben foglaltak szerint garantáltnak tűnt, bár a brnói esetről én is hallottam. Csaba nekem csupán anynyit mondott, hogy nem igazán jó a kocsija. Ezt tudomásul vettem, mert a McLaren—Honda autókon kívül mindenkinek akad gondja a járművével. Csaba tehát nem panaszkodott, nem kért, hogy lépjek az érdekében. Ő tudja, miért nem szólt... Kesjár kocsija Brnóban, kicsúszás után Tisztázás — Schübel úr Budapesten járt, hogy tisztázza a problémákat. — Tisztáztuk vele, hogy a szerződésben foglaltak szerint a késedelemért kamattérítést vállalunk. Ezen kívül megbeszéltük, hogy a Hungaroringen tesztelnek, és megállapodtunk abban is, hogy a Norisringre kiviszem magammal a Lehel Hűtőgépgyár illetékesét, hogy lássa Csaba reklámhordozói tevékenységét. Éppen a Norisringre, ahol aztán a baj történt. — Milyen ember Horst Schübel? — Csapatfőnökként profi, aki kitűnően szervez, mindenki tudja a helyét a stábban. Mint magánember erősen impulzív, ideges alaptermészetű. A baleset után azt tapasztaltam, hogy ő sem tudja megemészteni a történteket. Sokszor teljesen ellentmondó dolgokat állít, időnként akár önmaga ellen beszélve. Számomra ez azt jelenti, hogy nem ködösít, hanem ellenkezőleg, tisztán akar látni. Neki és cégének így is több mint kellemetlen Csaba halála. Huszonhat éves volt... — Arról mi a véleményed, hogy esetleg öngyilkosság történt? — Ez komolytalan állítás. Csaba sikeres volt, emellett huszonhat, és nem tizenhat éves. Egy öngyilkosjelölt aligha vállalja, hogy megnyomorodik, márpedig Csabának erre most jóval több esélye volt, mint a halálra. Abban a kanyarban meghalni, ahol a baleset érte, ugyanis szinte lehetetlen. Olyan balszerencsesorozat áldozata lett, ami szinte hihetetlen. A védőgumikat áttörve úgy szorult az autó eleje a korlát alá, hogy az valósággal széthasította a kocsit. Erre a minimálisnál is kevesebb volt az esély, mégis megtörtént. — Mi lesz a szerződés további sorsa? — Nem kívánunk másik magyart indítani a bajnokság további futamain, noha jogunk lenne rá. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy Csaba nevével reklámot nem csinálhat, nem hirdethet semmilyen árut a Hungexpo beleegyezése nélkül. Ilyen jogok kiadása egyébként nem célunk, és azt hiszem, érthető módon, nem is lehet az. Gréczy Zsolt ChavI OKOIT : Egy eddig nem publikált beszélgetés Kesjár Csabával | Kérdések búcsúzóban | 32 . . . JJJJYJJJJ]