Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-01-06 / 1. szám

1988. december 2-ai számukban sajnos olyan cikk jelent meg működésünkről, mely nem felel meg a valóságnak. Kérem Fő­­szerkesztő Úr intézkedését en­nek orvoslásához. Elöljáróban néhány informá­ció személyünkről, bár talán még ismerős a nyári pályázatról: Erdős Eszter vagyok. 1959-ben születtem Budapesten. A Buda­pesti Református Teológiai Aka­démián 1984-ben szereztem lel­­készi oklevelet. 1984. október 1-jétől a Kallódó Ifjúságot Men­tő Misszió munkatársa, hamaro­san országos titkára lettem. A Gorkij fasori esperesi hivatal fogadott be bennünket, s ennek helyiségeiben működtettem nap­pali menedékhelyet fővárosi narkomán fiatalok számára. Több száz kábítószeres fiatallal kerültem kapcsolatba. Működé­sem ideje alatt a Misszió tucat­nyi fiatalt adott vissza a társa­dalomnak. 1986 szeptemberében Ráckeresztúron Rehabilitációs Otthont alapítottam és vezettem 1987-ig, amikor is házasságköté­sem miatt Hidasra költöztem. Jelenlegi lakóhelyemen is meg­szakítás nélkül dolgoztam az országos szervezet munkatársa­ként. A tömegkommunikáció fo­lyamatos érdeklődése mellett a szakma fórumai is igényt tar­tottak és tartanak munkamód­szereim ismertetéseire. A férjem, Victor István, szintén református lelkész. Két éven át tanult Hollandiában, ahol volt alkalma bőséges ta­pasztalatokat szerezni a drog­küzdelem nyugati alternatíváiról. Az újságírónő kézbe kapta nemcsak teljes és részletes élet­rajzunkat, hanem a létrehozan­dó rehabilitációs otthon prog­ramját is. Talán jegyzetelni kellett volna ... A magyarországi egyházak 1945-ben hoztak létre egy öku­menikus szervezetet, melynek helyes neve: „Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa”. Megalakulásakor szó sem volt sem kallódókról, sem pedig arról, hogy e szervezet vagy va­lamelyik püspök éppen a refor­mátus lelkészeknek adott volna speciális utasítást. 1983-ban azonban — amikorra nyilván­való lett, hogy a társadalmi problémák annyira elhatalma­sodtak, hogy maga az állam kez­deményezte azt, hogy az egy­házak nemcsak létükből faka­dóan a gyülekezetekben, hanem szervezetten és kimondottan problémaorientáltan is vállalják a bajok orvoslását — a Magyar­­országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa létrehozta Kallódó If­júságot Mentő Misszió néven ezt a szervezetet, melynek célja és programja a kallódó emberek segítése, gyámolítása. Ehhez ké­pest a cikk idevonatkozó ré­sze ... ? Kábítószeres fiatalokkal sze­mélyes elhivatottságból — te­hát nem profiként vagy szer­vezetten — valóban 1978 óta foglalkozom, de nem véletlenül, hanem abban az időben is kö­zösségben végeztük ezt a mun­kát gyülekezeti háttérrel. Azon­ban 1978-ban a Gorkij fasorban tudomásom szerint még nem voltak nankósok. A Budapest- Északi Esperesi Hivatal szék­helye Budapest VII., Gorkij fa­sorban van. Ez a hivatal adta kölcsön helyiségeit, de ide már végzett lelkészként kerültem 1984-ben, s általam jöttek ide a drogosok is. A cikkben pedig...? Ráckeresztúron — nem Rákos­keresztúron — pedig nem né­hány hónapot dolgoztam, hanem én hoztam azt létre és egy évig én vezettem ezt a Rehabilitációs Otthont, amely természetesen ma is működik. Férjhez mene­telem után vette át ennek veze­tését más lelkészkollégám. A cikkből mintha nem ez derülne ki...? Zsibriken jelenleg nem alig 30, hanem pontosan 42 ház van. Kételkedem abban is, hogy a kedves újságírónő bokáig me­rült volna a sárban a járdán (én még az úttesten sem!). Nemcsak azért, mert riportunk készítése idején már hetek óta nem esett az eső, hanem azért is, mert a porták előtt bizony ki vannak kövezve az utak. Igaz, hogy a valóság nem olyan kalandos. A „Kultúr” nem romba dőlt, hanem lebontották, így sem aj­tajai nem nyikorognak rozsdá­san, sem a szél nem kószál ki­be a törött ablakokon — mivel már nincsenek! Persze, ha szár­nyal a képzelet... ? Nem szándékozunk a falut fel­vásárolni, bár magunkénak érez­zük, és természetes, hogy gyer­mekeink miközben gyógyulnak, meg kell hogy tanulják, hogy a segítséget nemcsak elfogad­ni, de adni is jó! Tulajdo­nunkban 2 ház van (egyik sem szerepel a fényképeken), s nem is szándékozunk 42 házat meg­venni és fenntartani, összesen talán 6 házunk lesz a jövőben. A halastó bérbevételéről, vala­mint a tsz szándékairól magam is a cikkből értesültem. Nem ér­dekes ... ? Nem a nyilvánosság árt, ha­nem a rossz informálás. A nyíl­t szabadság csak addig az, amíg más érdekeket nem sért. Mihelyt érdeksértő, már nem szabadság, hanem terror a sér­tettre nézve. Magyar vagyok, hazámban nem átutazóként vagy vendég­ként élek. A hazám tehát az enyém is. Nem csak bérlemény­ként nevemen levő lakás, de az utcák, terek is az enyémek. Épp­úgy fáj a pusztítás látványa egy tönkretett telefonfülke előtt, akár otthonomban ha felrobban a kávéfőző. Az értékek megbecsülése és továbbfejlesztése mindannyiunk érdeke és ügye, legyen az akár tárgyi vagy anyagi, akár eszmei vagy erkölcsi értékről van szó. Évek óta foglalkozom ifjúság­­védelemmel, s magam is gya­korló édesanya vagyok. Az ifjú­ság mindannyiunk számára a jövő záloga. Amilyen gondolko­dásmódot, nézetet, erkölcsöt ve­tünk, olyan lesz majd évek múlva az aratásunk, melynek esetleges keserű kenyerét ne­künk kell elfogyasztanunk. Véd­jük őket, óvjuk tiszta gondola­taikat, hogy tisztán maradhas­sanak! Erkölcseiket rólunk min­tázzák, felnőttekről. A felelős­ség rajtunk kimondhatatlan sú­lyú, s felelőtlen cselekedeteknek beláthatatlan következményei lesznek. Az ember társas lény. Felelősek vagyunk egymásért. Az emberi kapcsolatok s a tár­sadalom legkisebb egysége, sejt­je a család. A házasság két em­ber összetartozása, s a gyermek csak stbil családi háttérrel nő fel egészségesen. A minap lát­tam egy „förmedvényt” megje­lenni, könyvet a nyitott házas­ságról. Akik nem tudnak zárt egységként együtt és egymásért élni, azok ne házasodjanak össze! A nyitott házasság nem házasság, hanem az erkölcste­lenség legalizálása iránti pró­bálkozás. A másik napjainkban megjelent „remekmű”, a Szeret­kezés című ismeretterjesztőnek titulált, de valójában pornográf vánosság gyógyít, s mi is sze­retnénk nyilvánosságot, szeret­nénk tájékoztatni, a titokzatossá­got eloszlatni. Persze a Rádió bejelentése valóban ártott, mint ahogyan a most közölt cikk is... Az újságban közölt fényképek között nem szerepel intézetünk­höz tartozó ingatlan, telek vagy személy. Így ez félrevezető és felháborító! Talán a mi tulaj­donaink túlságosan európaiak és konszolidáltak egy romantikus elképzeléshez...? Végül: Lelketlenebb és meg­­alázóbb megfogalmazást már régen olvastam, mint az öreg­ember kipellengérezése. Gondo­lom, nem tartozik sem a drog­témához, sem az olvasók ször­nyülködésére, hogy egy magá­nyos öregember hol tartja a baromfit. Talán nem munkaköri utasítás még újságíróknál sem a tapintatlan szemérem-lerántás, mely egyébként is embertelen. A vigyázzba álló bácsihoz a fo­tóriporter egyedül — tehát nél­külem — ment be, így a bácsi nem tudott rám nevetni, mivel nem találkoztunk! Talán megérte volna előzete­sen megküldeni a cikket. .. Maradok őszinte tisztelettel Victorné Erdős Eszter 7696 Hidas, Kossuth u. 79. X ^ ^ . kiadvány. Megle­pő: hazánk,­fiai­­nak-leányainak e nélkül ne len­nének ilyen tárgyú ismereteik? Nem vagyok sem prűd, sem szexualitás-ellenes, de ez a kiad­vány felháborított. A szerelem a legcsodálatosabb dolog, ami megtörténhet egy férfi és egy nő között. Ne alacsonyítsuk le, ne tiporjuk a sárba! Aki a po­csolyában akar fetrengeni, le­gyen lehetősége rá, de minket ne fröcsköljön le, s ne rántson be maga mellé. A felháborító a kiadvánnyal kapcsolatban, hogy úton-útfélen árulják, s igencsak sok helyen láttam nejlonborí­tójától megfosztva, kemény por­nóképpel kizárva szabad tekin­tésre bocsátva minden korosz­tály (zöme 14 éven aluli!) szá­mára. Nincs szükség a tudat ilyen irányú bombázására, s az ilyen kitétel ütközik a jóízléssel s a BTK idevonatkozó bekezdé­sével. Ha két ember igazán szereti egymást, nincs szüksége segéd­letre semmilyen ilyen tárgyú kiadvány formájában, ez csak a kiadógárdának hoz szép pénzt a konyhára. (Az esetleges prob­lémákra pedig a legmesszebb­menőkig tökéletes választ ad Fritz Kahn A szerelem iskolája című könyve, ajánlom szeretet­tel ...) Nagy összegek folynak el az AIDS-elleni propagandára. Mi lenne ha megállj !-t parancsol­nánk, s ezt a kampányt a tiszta érzelmeken alapuló, egymást igazán megbecsülő társas kap­csolat, az együtt-egymásért pro­pagálására fordítanánk?! Akik­nek mindezek ellenére szüksé­gük van a fenti segédeszközök bármilyen műfajára, juthassa­nak hozzá egy arra kijelölt üz­letben. Hazánk nagy fia, Kölcsey írta: „Minden nemzet támasza talp­köve a tiszta erkölcs ...” Mer­jünk építeni erre a talpkőre! Érdemes... EM (Név és cím a szerkesztőségben) ZatSbttk. mln&tossx S« Kilo-­­{(•Ai«• a­datos naáíi Ám. ív) ftirfc, rervénytfű«» rr-~.-g' VijsftUyiRi. Hepehupái«-» döcögünk Ka tVS berf-£»a­­nánk, jJérete ap:;} ft«ft *«­­gα 5-i»C!‚k sí! A rosósr­í« SxikMre «xántót a V›U-3, ·3« — í:tem tehet tun:ú . — a fr«u s;é:é:Ő! ft«n rtsá­­résí Wöns. bejjet-l» «* Altiéval. Hyx-beiZ«:»: vá­­sfimS. neki sa enyhe out«' • keöön­gk Néfferty év« etwak, hn«* Zv­ ifii Eszteréit gd­aayfth« jöttek £■««' vő:. Esw-je ti, ö :t. fi»»*; refer­­re Aius '«Ai*.'«k­isítjf:x»I pác K^vt-áeak bxÍm>«á;x-jí Tanács:.. .’ft­i«w vigyáznom: Egyre töb­ben xallód­uttk. Hahódé • Úgy i»eu )Mi«n mér »unde.-ikl íHetek«-. lex:. Msfi tw)!›‚·3nsk os‹. ftfn­ík hó végén j­i»erháw‚fcb«n. a **«•­­reswk suh után­­:t-н tán óla« isi - Hogy W kallódik? Azt min­­usz a Kurr­yvel dönti el — Nexen; vél‹-f3*nöi '.3?i- óta vannak ^tóvítCswr««; kapraik.­­r« Ingera — Na, »ura úgy. Ah • »t;j tssorban olyan fiancok­kal óanak sze­nvedfivükről. Ónk«;:. rrvixux íz úgy gonduljáx. Ástán n«;Sr!;' h›in»p:s £·%)Cv›m Rá­­tcoAcrzizív:■).:. ahol rehab-.ílá­­­ciós ház működik. Itt Zzibriken építeni. Mtocijozni • A falu alig harminc h­ázból áj! Az Árokpart ex a kerítés közé ve­­ j-irtta vult '. linkéig i»erii!í>k, ja. érzik ›iv­ad«:5 porté-tíZí. awst telén wtén nagyapjuk, apjuk épít«... rigymást támogatják. Aj. erősek irjénxér.; mnjakói: hunok az cutv«»íś¡)!«t::hf.. Ápolják a peté­zőiket. Sose tudni, kire- mikor • A vázak közül mind unta jár. p-ts/tSWR volna. A tervok­m ud­varán i*k::la«5›n:ot- Kent.-»Másá­ról !'*¡ Ala vatmah iftS jegyzése X. Az írás «ecvil tánlxrei» e­gy m-t s: ütéssé*, jxyr . bid­ó d 'akol-X - Meglásd az i­­eérkízottuil fy-'-'xan t»n::h› :«*tu«fc ff-idom: PírJépV.-k *-'■ «!'•*н í*:«t £s •»”’ rsV.--l·Apuiét -••Zr a :n:«:k •• S«64’'S*-«: ' • • te-nit­­­ei-Á«p aszuxal! muwi.an­t a io-Vt' A xf-umzécht­.r. -iUtió At «ems id­tr-Ad.( f. 5v«í‘: 'ÁlUtelut 'a' tutik na«* VztArkit: l-vat. á.ht-'. !«*-*« :·xfKtr.: »vnt a tyú­la:i š teW-kt A ‘.egx-z-'ieuki falu z.tt-'ll: xp.xptter. Koz-n tó vai ti.'- iHiPo... gyógyo«!­tár n r.int-». ::k-'-t :itt mttr-i ki-Ki:«»«: eif-Poz ..wt. £­†g;«k' ( igafin, *; «mue-:«-ket /' ^ {«'•«­ziuu eluieséi^t. :«nj tét­­­i-.a a ;«-:«tU*tdft*k tat­­wix. ♦elvmaei.k­p.­k:...ni­.M A 15

Next