Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-02-24 / 8. szám

Füles Nyírbátorból: a vá­rosi KISZ-bizottság dönt­hetett öt szociális tanácsi bérlakás leendő lakójának személyéről. Nagy vita után összeállt a névsor, de az ötből csak kettő költöz­hetett. A többiek helyett másokat jelölt ki a tanács. Utóbbiak közül egyiknek pártbizottsági, másiknak tanácsi „érdekeltsége” van. A szenzációt, botrányt szi­matoló újságíró nem hagy­hatta ki a lehetőséget... Aztán majdnem úgy járt, mint a „jereváni rádió” kérdezője: nem itt, hanem ott; nem Mercedest, csak Zaporozsecet, és nem osz­togatnak, hanem fosztogat­nak. Szó se róla, a névsor gya­nút kelt. Négyen költöztek (az ötödik lakást fel kell újítani). Miklós, a KISZ-bi­­zottság munkatársa. László, akinek az anyósa admi­nisztrátor a pártbizottsá­gon. Eleonóra, kinek férje tanácsi dolgozó. És a köze­li téesz elnökének fia, Sán­dor. Kisvárosról lévén szó, elindult a pusmogás, a jó­indulatúnak csak kevéssé nevezhető híresztelések so­ra. Lássuk a medvét! Nyír­bátor főterén, ahogyan itt emlegetik, a körforgalom­nál, albérletben lakik a KISZ. Munkásőr igazít út­ba, merre találom Varga Csabát. A politikai munka­társ készült a találkozásra, hozza az iratokat. Nyom­ban kiderül, hogy a KISZ és a városi tanács együtt­működési megállapodása nem döntési, csak javaslat­tételi jogot ad a bizottság­nak. Nem mindegy. Még akkor sem, ha a tanács ed­dig elfogadta a KISZ-esek javaslatát. Korábban, kétszer egy­­egy lakásról volt szó, 88- ban viszont ötről. A bőség (és az időhiány) — mond­ja Csaba — zavarokat oko­zott. November elején ér­tesültek a lehetőségről, s december huszadikáig le kellett tenniük a neveket a tanácsi asztalra. Emiatt nem tudtak kellő nyilvá­nosságot biztosítani a dön­tés előkészítésének. Az igénylők helyzetének a fel­mérése az apparátusra há­rult. Első menetben elkérték a 35 évesnél fiatalabb igénylők listáját. Mozgal­mi, közéleti tevékenység került a mérleg serpenyő­jébe, s csak másodsorban a szociális helyzet — a meg­állapodásnak megfelelően. Ennek a lehetőségnek a deklarált célja ugyanis, hogy ezzel is erősítsék az aktív városlakók kötődését Nyírbátorhoz. Negyvenöt­ből maradtak huszonket­ten. Megkeresték őket, vé­leményt kértek róluk mun­kahelyi, mozgalmi vezető­iktől, az így kialakuló jel­lemzéseket pedig átnyújtot­ták a KISZ-bizottság de­cember 15-ei ülésén meg­jelenteknek. (Tizenegyből csak két bizottsági tag hiányzott.) A kilencek eztán — is­mét Varga Csabát idézve — szó szerint összeugrot­­tak... Mindenki a saját területén élőt ismerte job­ban, őt támogatta. Végül a jelöltek közül kilencen ma­radtak állva, úgyszólván azonos súllyal. Válasszon a tanács közülük! Mást mutat viszont a jegyzőkönyv. E szerint a KISZ-bizottság elfogadott egy ötös rangsort. Első he­lyen szerepelt a későbbi befutók közül Miklós, a másodikon Eleonóra. A kö­vetkezőn P. Z., aki ugyan nem felelt meg a közéleti­­ség követelményének, de valóban nehéz szociális helyzetére tekintettel meg­esett rajta a döntéshozók szíve. Aztán Éva jött (egye­dülálló, szolgálati lakásban él, de sokat tesz a közért), végül a B. házaspár, akik csak 89-ben fejezik be a főiskolát. A jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a bizottság végül a B. házaspár, akik levő titkárt helyettesítő út­törőelnököt, még egyszer vizsgálja felül a kalapban maradt kilenc fiatal körül­ményeit, és állítsa össze a végleges listát. (Erre a lis­tára nem sikerült ráakad­ni. Valószínűleg az úttörő­elnök fiókjában lapul.) Kis séta, s a körforgalom túloldalán, a városi taná­cson vagyunk. Dr. Tóth László, a hatósági osztály vezetője két kisajátítási tárgyalás közben szakít időt a tájékoztatásra. Mó­­dosítgattak a KISZ-esek ide-oda, mondja. Megérke­zett az egyik lista, aztán ennek meghagyásával ki­egészítették újabb nevek­kel. A KISZ-bizottságon hiába keresett utolsó név­sor itt sem kerül elő a dossziéból. Visszavitték, úgy emlékeznek, P. Z. ebbe a körbe nem vonható — indokol az osz­tályvezető —, hiszen első­sorban letelepedő szakem­bereknek szánják ezt a le­hetőséget, ő pedig segéd­munkás. (Szociális helyze­te alapján egyébként ősz­szel minden bizonnyal fel­kerül a tanácsi névjegyzék­re.) Főiskolásoknak sem égetően fontos az azonnali lakás. Ráadásul olyat is ja­vasolt a KISZ, akinek nincs bent igénylése, és éppen azokban a napokban vásá­rolt OTP-s lakást... A vb­­ülésen elhangzott kilenc személy közül jelöltek ki négyet — érvel dr. Tóth László —, és hamarosan az ötödik (a jelek szerint Éva) is beköltözhet. A KISZ vá­rosi bizottságának javasla­ta alapján döntött a ható­ság! És ne felejtsük, hogy a hagyományos módon, névjegyzék alapján is több fiatal kapott lakást. Nyugodtak-e most, a­­döntés után? — kérdezem. Varga Csaba szerint végül is azok jutottak lakáshoz, akik rászorultak, akik meg­érdemlik. Mindannyian többet tesznek az átlagos­nál a városért. Szülőkkel vagy albérletben laktak, kevés pénzből éltek-élnek. Miklóséknál és Lászlóéknál azóta gyerek született. Csa­ba mégsem teljesen nyu­godt, hiszen nem biztos, hogy minden lényeges kö­rülményről tudomást sze­rezhettek. Társadalmi se­gítőkkel, az újonnan induló városi lap, a Bátor lehető­ségeinek kihasználásával mindenképpen a nagyobb nyilvánosság elé akarják vinni az egész döntési fo­lyamatot. Idén is lesz né­hány hasonló lakás, meg­alapozott véleményt szeret­nének a tanács elé vinni. A módszer jónak bizo­nyult, állítja dr. Tóth László, vállaljon felelőssé­get a KISZ is. Ha sikeres­nek bizonyul ez a kísérlet, akkor nem csak a megüre­sedő komfortos, egyszobá­sokból, hanem például összkomfortos, másfél szo­bás lakásokból is kaphat­nának így a fiatalok. Tel­jesen nyugodt azonban ő sem lehet, mert teljes igaz­ságosság nincsen. Csak ak­kor lehetne megnyugtatóan dönteni, ha eggyel több la­kás lenne, mint amennyi igénylő... Slusszpoénnak is beválna az előbbi gondolat. Vala­mit mégis tegyünk hozzá az eddigiekhez! A végső győztesek csak hatszáz fo­rintot fizetnek havonta a lakásért, de legalább ezret le kell tenniük az OTP- ben. Hangsúlyozottan rendkívüli esetben juthat­nak másik tanácsi bérla­káshoz, vagyis öt év eltel­tével mindenképpen köl­tözniük kell. Szabadon dönthetnek: építkeznek vagy vásárolnak. A tanács telek-, lakáskijelöléssel, kölcsönnel, támogatással tud majd segíteni. Boldog beköltözőink tehát már most kezdhetik élbre rakni a garast. Másképpen a rosszhiszemű jogcímnélkü­liség réme fenyegeti őket. A tér két oldalának vé­leménye ismert, a körfor­galmon kívülről viszont még mindig azt állítják néhányan, hogy igenis gyakoroltak némi nyomást a KISZ-esekre. Egyik ol­dal szégyelli, nem meri bevallani, a másiknak pe­dig nem érdeke, hogy el­mondja. Hitelesnek tekint­hető információ szerint erős lobbyzás folyt egyik­­másik jelölt érdekében. Ez lehet a magyarázata (ha nem is mentsége) a KISZ- bizottság felemás döntésé­nek, így történhetett, hogy az eredeti, rangsorolt­ név­sor újabbal egészült ki, s végül a hatóság kilencből választhatta ki ezt a né­gyet. Most mindenesetre a KISZ-bizottság kénytelen „elvinni a balhét”. Első lakás Nyírbátorban Papp Dénes

Next