Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)
1989-02-24 / 8. szám
Füles Nyírbátorból: a városi KISZ-bizottság dönthetett öt szociális tanácsi bérlakás leendő lakójának személyéről. Nagy vita után összeállt a névsor, de az ötből csak kettő költözhetett. A többiek helyett másokat jelölt ki a tanács. Utóbbiak közül egyiknek pártbizottsági, másiknak tanácsi „érdekeltsége” van. A szenzációt, botrányt szimatoló újságíró nem hagyhatta ki a lehetőséget... Aztán majdnem úgy járt, mint a „jereváni rádió” kérdezője: nem itt, hanem ott; nem Mercedest, csak Zaporozsecet, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Szó se róla, a névsor gyanút kelt. Négyen költöztek (az ötödik lakást fel kell újítani). Miklós, a KISZ-bizottság munkatársa. László, akinek az anyósa adminisztrátor a pártbizottságon. Eleonóra, kinek férje tanácsi dolgozó. És a közeli téesz elnökének fia, Sándor. Kisvárosról lévén szó, elindult a pusmogás, a jóindulatúnak csak kevéssé nevezhető híresztelések sora. Lássuk a medvét! Nyírbátor főterén, ahogyan itt emlegetik, a körforgalomnál, albérletben lakik a KISZ. Munkásőr igazít útba, merre találom Varga Csabát. A politikai munkatárs készült a találkozásra, hozza az iratokat. Nyomban kiderül, hogy a KISZ és a városi tanács együttműködési megállapodása nem döntési, csak javaslattételi jogot ad a bizottságnak. Nem mindegy. Még akkor sem, ha a tanács eddig elfogadta a KISZ-esek javaslatát. Korábban, kétszer egyegy lakásról volt szó, 88- ban viszont ötről. A bőség (és az időhiány) — mondja Csaba — zavarokat okozott. November elején értesültek a lehetőségről, s december huszadikáig le kellett tenniük a neveket a tanácsi asztalra. Emiatt nem tudtak kellő nyilvánosságot biztosítani a döntés előkészítésének. Az igénylők helyzetének a felmérése az apparátusra hárult. Első menetben elkérték a 35 évesnél fiatalabb igénylők listáját. Mozgalmi, közéleti tevékenység került a mérleg serpenyőjébe, s csak másodsorban a szociális helyzet — a megállapodásnak megfelelően. Ennek a lehetőségnek a deklarált célja ugyanis, hogy ezzel is erősítsék az aktív városlakók kötődését Nyírbátorhoz. Negyvenötből maradtak huszonketten. Megkeresték őket, véleményt kértek róluk munkahelyi, mozgalmi vezetőiktől, az így kialakuló jellemzéseket pedig átnyújtották a KISZ-bizottság december 15-ei ülésén megjelenteknek. (Tizenegyből csak két bizottsági tag hiányzott.) A kilencek eztán — ismét Varga Csabát idézve — szó szerint összeugrottak... Mindenki a saját területén élőt ismerte jobban, őt támogatta. Végül a jelöltek közül kilencen maradtak állva, úgyszólván azonos súllyal. Válasszon a tanács közülük! Mást mutat viszont a jegyzőkönyv. E szerint a KISZ-bizottság elfogadott egy ötös rangsort. Első helyen szerepelt a későbbi befutók közül Miklós, a másodikon Eleonóra. A következőn P. Z., aki ugyan nem felelt meg a közéletiség követelményének, de valóban nehéz szociális helyzetére tekintettel megesett rajta a döntéshozók szíve. Aztán Éva jött (egyedülálló, szolgálati lakásban él, de sokat tesz a közért), végül a B. házaspár, akik csak 89-ben fejezik be a főiskolát. A jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a bizottság végül a B. házaspár, akik levő titkárt helyettesítő úttörőelnököt, még egyszer vizsgálja felül a kalapban maradt kilenc fiatal körülményeit, és állítsa össze a végleges listát. (Erre a listára nem sikerült ráakadni. Valószínűleg az úttörőelnök fiókjában lapul.) Kis séta, s a körforgalom túloldalán, a városi tanácson vagyunk. Dr. Tóth László, a hatósági osztály vezetője két kisajátítási tárgyalás közben szakít időt a tájékoztatásra. Módosítgattak a KISZ-esek ide-oda, mondja. Megérkezett az egyik lista, aztán ennek meghagyásával kiegészítették újabb nevekkel. A KISZ-bizottságon hiába keresett utolsó névsor itt sem kerül elő a dossziéból. Visszavitték, úgy emlékeznek, P. Z. ebbe a körbe nem vonható — indokol az osztályvezető —, hiszen elsősorban letelepedő szakembereknek szánják ezt a lehetőséget, ő pedig segédmunkás. (Szociális helyzete alapján egyébként őszszel minden bizonnyal felkerül a tanácsi névjegyzékre.) Főiskolásoknak sem égetően fontos az azonnali lakás. Ráadásul olyat is javasolt a KISZ, akinek nincs bent igénylése, és éppen azokban a napokban vásárolt OTP-s lakást... A vbülésen elhangzott kilenc személy közül jelöltek ki négyet — érvel dr. Tóth László —, és hamarosan az ötödik (a jelek szerint Éva) is beköltözhet. A KISZ városi bizottságának javaslata alapján döntött a hatóság! És ne felejtsük, hogy a hagyományos módon, névjegyzék alapján is több fiatal kapott lakást. Nyugodtak-e most, adöntés után? — kérdezem. Varga Csaba szerint végül is azok jutottak lakáshoz, akik rászorultak, akik megérdemlik. Mindannyian többet tesznek az átlagosnál a városért. Szülőkkel vagy albérletben laktak, kevés pénzből éltek-élnek. Miklóséknál és Lászlóéknál azóta gyerek született. Csaba mégsem teljesen nyugodt, hiszen nem biztos, hogy minden lényeges körülményről tudomást szerezhettek. Társadalmi segítőkkel, az újonnan induló városi lap, a Bátor lehetőségeinek kihasználásával mindenképpen a nagyobb nyilvánosság elé akarják vinni az egész döntési folyamatot. Idén is lesz néhány hasonló lakás, megalapozott véleményt szeretnének a tanács elé vinni. A módszer jónak bizonyult, állítja dr. Tóth László, vállaljon felelősséget a KISZ is. Ha sikeresnek bizonyul ez a kísérlet, akkor nem csak a megüresedő komfortos, egyszobásokból, hanem például összkomfortos, másfél szobás lakásokból is kaphatnának így a fiatalok. Teljesen nyugodt azonban ő sem lehet, mert teljes igazságosság nincsen. Csak akkor lehetne megnyugtatóan dönteni, ha eggyel több lakás lenne, mint amennyi igénylő... Slusszpoénnak is beválna az előbbi gondolat. Valamit mégis tegyünk hozzá az eddigiekhez! A végső győztesek csak hatszáz forintot fizetnek havonta a lakásért, de legalább ezret le kell tenniük az OTP- ben. Hangsúlyozottan rendkívüli esetben juthatnak másik tanácsi bérlakáshoz, vagyis öt év elteltével mindenképpen költözniük kell. Szabadon dönthetnek: építkeznek vagy vásárolnak. A tanács telek-, lakáskijelöléssel, kölcsönnel, támogatással tud majd segíteni. Boldog beköltözőink tehát már most kezdhetik élbre rakni a garast. Másképpen a rosszhiszemű jogcímnélküliség réme fenyegeti őket. A tér két oldalának véleménye ismert, a körforgalmon kívülről viszont még mindig azt állítják néhányan, hogy igenis gyakoroltak némi nyomást a KISZ-esekre. Egyik oldal szégyelli, nem meri bevallani, a másiknak pedig nem érdeke, hogy elmondja. Hitelesnek tekinthető információ szerint erős lobbyzás folyt egyikmásik jelölt érdekében. Ez lehet a magyarázata (ha nem is mentsége) a KISZ- bizottság felemás döntésének, így történhetett, hogy az eredeti, rangsorolt névsor újabbal egészült ki, s végül a hatóság kilencből választhatta ki ezt a négyet. Most mindenesetre a KISZ-bizottság kénytelen „elvinni a balhét”. Első lakás Nyírbátorban Papp Dénes