Magyar Ipar, 1902. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-16 / 7. szám
Válasz. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 25-ik és 33-ik §-a intézkedik az úgynevezett passziv tagságról. Ezek az intézkedések a pénztárak alapszabályaiban is bennfoglaltatnak. A passziv tagság tartama alatt az illető tag mindazon jogokat élvezi, melyeket a törvény és az alapszabályok a rendes pénztári tagoknak biztosítanak. A fennforgó konkrét esetben tehát főképen az állapítandó meg, hogy a kérdéses egyén megbetegedésekor passzív tagsági jogának birtokában volt-e még, illetve nem lépett-e át a pénztárból való kijelentése után oly foglalkozásba, mely őt pénztárba való belépésre kötelezte volna. Ha végzett ily munkát, akkor ezen munka megkezdésekor megszűnt a passzív tagsági joga s akkor a pénztár nem köteles őt tagsági előnyökben részesíteni még akkor sem, ha a vidéki megbízott tévedésből, vagy tájékozatlanságból el is fogadta tőle a folytatólagos járulékot. De ha a pénztárból való kilépése, illetve ezen kilépés bejelentése után nem lépett az illető oly foglalkozásba, mely őt betegsegélyző pénztárba való belépésre kötelezte volna, ekkor a fentebb idézett törvényszakaszok szerint és az azokban meghatározott időtartamon át passzív tagsági joga fennáll , akkor ezen időtartamon belüli megbetegedési esetére a 20 heti segélyre igényt tarthat. Az eset elbírálásánál tehát nem az a lényeges, hogy a pénztárból való kijelentés alkalmával bejelentette-e az illető, hogy továbbra is tag kíván maradni és hogy megbetegedéskor utólag fizetett-e járulékot, hanem az a lényeges, minő munkát végzett azon a háztetőn, melyről leesett; nem-e volt ez olyan munka, melynél fogva a pénztárba való belépésre, illetve bejelentésre kötelezett lett volna, mert ez esetben az előbbi munkaviszonyból keletkezett tagság megszűntnek tekintendő és azon munkaadó ellen, kinek megbízásáról a háztetőn dolgozott, a törvény 26-ik és 83-ik §-a értelmében a kihágási eljárás indítandó meg ezen alkalmazott bejelentésének elmulasztása miatt s ezen kihágási ügy keretében a munkaadó a gyógyítási költség megfizetésében is marasztalandó lesz. Tisztelettel kérem, hogy a következőkre felvilágosítást adni szíveskedjék. Az elmúlt évben két évi időtartamra igazgatósági tagnak megválasztottam, ebben az évben választották meg a közgyűlési kiküldötteket, a megválasztásból kimaradtam, tarthatok-e igényt továbbra is az igazgatósági tagságra, avagy mint nem közgyűlési kiküldött nem lehetek-e igazgatósági tag továbbra is. Az alapszabályt betekintés végett mellékelem. Kaposvár, 1902. január 23-án. Darnay Béla, a kerületi betegsegélyző pénztár igazgatósági tagja. * Válasz. Sem a törvény, sem a mintaalapszabályok, de még a kaposvári kerületi pénztárnak alapszabályai sem tartalmaznak olyan rendelkezést, mely szerint a pénztári közgyűlés csak saját kebeléből, illetve a megválasztott közgyűlési kiküldöttek sorából választhatná igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjait; ennélfogva megválaszthatók igazgatósági tagoknak olyan pénztári tagok és munkaadók is, kik a közgyűlésnek nem tagjai. Viszont a jogérvényesen megválasztott igazgatósági tagok addig, míg alapszabályszerű mandátumuk tart, azért, mert közgyűlési kiküldötteknek nem lettek megválasztva, igazgatósági tagsági jogaiktól nem foszthatók meg. Az igazgatósági tagság a megbízatás tartama alatt csak abban az esetben szűnik meg a pénztár területén lakó egyénekre nézve, ha megszűnik az a jogcím, melynek megválasztatásukat köszönhetik, így pl. ha valakit az alkalma- szottak csoportjából mint biztosításra kötelezett pénztári tagot választottak meg 0 évre igazgatósági tagnak és a választás utáni második, vagy harmadik évben önálló lesz, ami miatt megszűnik a pénztár biztosításra kötelezett tagja lenni, habár a pénztár területén marad is, megszűnik igazgatósági tagsága, mert megszűnt az a jogcím, melynek alapján megválasztottak, kilépett azon csoportból (alkalmazottak), melyből és melynek képviseletére őt megválasztották. Kerületi betegsegélyző pénztárunk volt ellenőre, néhai Griesz Lajos tüdőgümőkór betegségben a múlt napokban meghalt; nevezett oly zilált anyagi körülmények között élt, hogy 92 kor. havi fizetéséből alig volt képes 4 tagból álló családját tisztességes uton fenntartani. A múlt év elején előlegért folyamodott , az igazgatóság ismervén helyzetét, részére 160 kor. előleget engedélyezett a képen, hogy abból havonkint 10 koronát törleszteni tartozik. Betegségének következtében azonban nemcsak hogy előlegéből nem volt képes törleszteni, hanem ellenkezőleg az még mindig növekedett. Elhalálozása után pénztárunk elnöke ezen körülményt az igazgatóságnak előterjesztette, amely határozatilag kimondotta, hogy addig, míg az előleg fedezve nincsen, az elhalt helyébe hivatalnokot nem alkalmaz, hanem az ellenőri teendőkkel, miután a hivatalos helyiség az elnök házában van, az elnököt bizta meg, ki azt el is fogadta, az előleg törlesztésére pedig havi 50 kor. pótlékot engedélyezett, mely összegből 40 kor. a pénztárnak minden hó 1-én, míg az előleg teljesen fedezve nincsen, visszaesik, 10 kor. pedig az elnök tulajdona marad. Tekintettel arra, hogy egész hivategyének ezen határozatot megtámadni szándékoznak, az iránt van szerencsém a tekintetes szerkesztőséget megkérni, kegyeskedjék velem mielőbb tudatni, váljon helyes-e az igazgatóság eljárása, s van-e joga hívatlan egyének esetleges panasza folytán az iparhatóságnak pénztárunk igazgatóságát az állás betöltésére utasítani? Midőn szíves válaszáért hálás köszönetemet nyilvánítom, maradok teljes tisztelettel Mang Ede, a szt.-gotthardi kér. betegsegélyző pénztár titkára. * Válasz: A betegsegélyző pénztári törvény egyáltalán nem intézkedik arról, hogy egyes pénztárak hány és minő hivatalnokot alkalmazzanak. A mintaalapszabályok 21-ik §-ában is csak az van elrendelve, hogy „a pénztári kezelési ügyvitelre hivatalnokok alkalmaztatnak.“ a törvény életbelép