Magyar Ipar, 1910. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
tás czéljait és irányelveit a követ-kezőkben foglalja össze a Gelléri Mór, kiállítási ügyvivő igazgató által szerkesztett ismertető: „Először is a magyar kereskedővilágnak készült ez a kiállítás. Azt hisszük ugyanis, hogy a hazai közönség még nem tudja eléggé, hogy mely czikkek és milyen versenyképes minőségben készülnek itthon. Hiszen 1896 óta, tehát 14 éve, nem volt alkalmunk bemutatni azt az óriási haladást, melyet a hazai termelők ezekben a gyártási ágakban elértek. De ha egyesek tudomással is bírnak bizonyos czikkek létezéséről, nem ismerik az ezek előállításában tapasztalható folytonos haladásunkat és talán ez az oka annak a viszszás helyzetnek, hogy egyesek nemcsak hogy nem pártolják, hanem egyes hazánkban is minden tekintetben versenyképes áruknak a külföldön való beszerzésével, jelentékenyen hátráltatják a magyar ipar fejlődését. Másodszor a vásárló nagyközönségnek kívántunk bemutatni a szakbeli hazai ipar fejlettségének magas színvonalát. Buzdítólag kívántunk hatni elsősorban a fogékony lelkű ifjúságra, mint az e kiállításon levő tárgyak nagy részének fogyasztó közönségére és az ifjúság, valamint hazánk pedagógusainak, de általában az egész nagyközönség segítségének és rendszeres támogatásának igénybevételével oda akarunk hatni, hogy magyar ember magyar kereskedőnél magyar árut vegyen! Ez a fő célja ennek a kiállításnak. A negatív kiállítás rendezésénél, mely csoportban hazánkban még nem készülő szakbavágó iparczikkek lesznek kiállítva, az a czél lebegett előttünk, hogy a magyar iparosokat egyes nálunk még nem készülő czikkek fölkarolására figyelmessé tegyük. A kiállításnak ez a része tehát elsősorban a kiállítók, illetve az iparosok számára készül. Ismerjék meg gyárosaink azokat a czikkeket is, melyeket nálunk még nem gyártanak és igyekezzenek ezen dolgokra a lehetőség szerint berendezkedni, hogy idővel a most még elkerülhetetlenül külföldről beszerzendő czikkeket fokozatosan szintén kiszoríthassák a hazai piacról. Ez a kiállítás végül azt is ki kívánja demonstrálni, hogy nálunk a jövőben elsősorban a komoly szakkiállításoknak van létjogosultságuk, mert az érdekeltségnek ez a rendelkezésére álló mód legalkalmasabb arra, hogy az általános érdekeken kívül a termelők és fogyasztók specziális érdekeit minden irányban előmozdítsák. A szakkiállítások kizárólag praktikus czélokat szolgálnak s ezt a czélt kívánta szem előtt tartani a mostani, hasznosnak ígérkező kiállítás is.“ Ezeknek a szabatosan körülhatárolt czéloknak megfelelően, a kiállítás rendezősége híven alkalmazkodott ahhoz az irányhoz, amelyet az Országos Iparegyesület és a kebelében létesült kiállítási központ jelölt meg a hasznos, gyógyorlati értékű szakkiállítások felkarolásában. Ehhez képest erősen hangsúlyozza a rendezőség, hogy mellőzni kívánt minden dekoratív irányt és tisztán a tárgyak praktikus beállítására helyezte a súlyt, mert nem a szemet akarta gyönyörködtetni, hanem gyakorlati hasznot kívánt hajtani a szemlélőnek és az érdekeltségnek egyaránt. Ami azonban korántsem jelenti azt, hogy a kiállítás hijján van az esztétikai kívánalmaknak. Ellenkezőleg, a rendezők az ilyen komoly kiállítások igazi esztétikáját tartották szem előtt, amelynek első szabálya a czélszerűség. És a kiállítás puritán egyszerűsége nem jelent sivár disztelenséget, szakszerűsége nem válik szárazzá, unalmassá. Egész elrendezése a maga logikus világosságával és harmóniájával nagyon kellemesen hat és igazán gyönyörködtetve oktat. A kiállítás csoportbeosztása a következő: I. Papirosgyártás. II. Papirkonfekczió. III. Tanszeripar. IV. Iskolaszeripar. V. Irodaberendezés. VI. Reklám. VII. Rokoniparok. VIII. Gépek. Ezen a csoportbeosztáson belül a kiállítás sok szépet s egykét igazán kiemelkedő dolgot produkál. Mindjárt a főbejárattal szemközt megkapja a látogatót a Schuler József-féle Első magyar aczélkótoll-, tollszár-, indigó másolópapírgyár rendkívül ízléses és gazdag kiállítása. A gyár, amely 500 munkást foglalkoztat s igen jelentékeny mennyiséget exportál nemcsak a Balkánra, hanem egyes nyugati országokba is, főképpen az irótollgyártás bemutatására veti a súlyt. Szemléltetően tárja fel a tollkészítés egész processzusát a nyers aczéllemez kihasításától a teljes kidolgozás stádiumáig. Ezenkívül egész sor speciális készítményét mutatja be a gyár, igen tetszetős csoportosításban. Balra tőle a papirosgyáraknak méreteiben is impozáns, külső megjelenésére is, tartalmára is előkelő csoportja foglal helyet. Ebben a csoportban az Első magyar papíripar részvénytársaság három papírgyárának (Nagyszabos, Masznikó, Özörény), czellulóze-gyárának (Özörény) és facsiszoló-gyárának (Hirsch) pompásan, stílszerűen dekorált és gazdag tartalmú kiállítása válik ki leginkább; méltóan sorakoznak mellé a brassói czellulózegyár, Copány Márton (Brassó), a hermaneczi papírgyár, a Kolbaféle diósgyőri, a péterfalvi, a sajóházi, a vágvölgyi, a kisszebeni, a fiumei stb. gyárak gyűjteményei és kiegészíti a csoportot a magyar papirosgyárak védőjegyeinek táblázata, amelyet az Országos Iparegyesület papíripari szakosztálya állított ki. Mindez együttvéve méltó módon reprezentálja a magyar papíripar mai fejlettségét, amely a maga jelentékeny mennyiségű produkciójával is — 7500 waggon papirosanyag 15 millió korona értékben és 5000 waggon papiros 16 millió korona érték-