Magyar Ipar, 1911. január-július (32. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-15 / 3. szám
nek, csak 1920. január 15-étől kezdve kerülnek alkalmazásba. Kitüntetett szakíró. Daróczi Vilmosnak, a Magyar Dohányújság szerkesztőjének a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. A jól megérdemelt kitüntetést annál nagyobb örömmel regisztráljuk, mert kifejezetten a szakírónak szól s ezzel olyan érdemeknek a legfelsőbb helyről való elismerését jelenti, amelyeknek méltánylásával nálunk még csak igen elvétve találkozunk. Hogy ezúttal nagyon is jól kiérdemelt kitüntetésről van szó, azt talán nem szükséges hangsúlyoznunk ezen a helyen, ahol nem nagyon régen — a Magyar Dohányújság huszonötéves jubileuma idején — volt alkalmunk méltatni Daróczi Vilmosnak a magyar dohánytermelés és dohánygyártás érdekében folytatott úttörő munkásságát. A magyar ipar leszólása. Kenedi Géza, a jeles író, filozófus és orsz. képviselő megfigyeléseit le szokta közölni „Az Újság“ nevű előkelő lapunk tárczájában. Élvezetes olvasmányok ezek, amelyeket a publikum szeret. Legutóbb Kenedi Géza a magyar iparra is kiterjesztette figyelmét és írta rala a következő történetkét, mely Az Újság január 13-iki pénteki számában jelent meg. Egyik nagyhírű felsővidéki hévfürdőnkben most óriási, „európai színvonalon álló“ szállót építenek. Már legnagyobbrészt kész is, csak éppen be kellene bútorozni. Legyen ez is a legjobb. A fürdőtulajdonos itt egy-egy magyar, osztrák, német és angol cégnek. Győzzön a jobb! Ha elviselhető a különbség, győzzön a magyar. És történt a következő : Legelőbb Bécsből levélben válaszoltak, hogy kérnek azonnal terveket, mivel előbb ajánlatot tenni nem bírnak. Nyomban követte ezt Frankfurtból a német cég megbízottja, aki személyesen jött el megtapasztalni a körülményeket, hogy azok alapján tehessen a cége ajánlatot. Kisvártatva három vasúti kocsira való kész bútorberendezés érkezett Angliából mintának. Ha beválik, az angol cég azonnal szállít, akár ezer kocsival. Elmúlt néhány hét és felelt a budapesti czég, hogy ő ugyan bútort nem bír szállítani, de fölajánlja a hozzávalóját. A dolgok befogadott rendje szerint ilyenkor a bécsi czég szokott győzni. Elhisszük, hogy a dolog így történhetett. De egy-egy szórványos eset nem állítható fel regulának. A szegény magyar ipar úgy is nyög az ellene szított előítéletek súlya alatt. Minek ezt mesterségesen táplálni ? Hiszen éppen a lakberendezési ipar nálunk oly fejlett, hogy Bécsbe, sőt a távolabbi külföldre is exportál, mégpedig nem kivételesen, hanem rendszeresen. Tessék csak benézni Thék, Lingl, Michl, Gyömrős, Neuschlosz, a bútorszövetkezet és mások raktáraiba és meg fog győződni, hogy egyáltalán felesleges volt ily hazai választék mellett a külföldi iparosoknál is kopogtatni. Az pedig, hogy külföldön vannak ennek a szakmának élelmesebb és tolakodóbb, vagy — koncredáljuk — különb versenytársai, ez nem ok a leszólásra, hiszen Bécsben, Frankfurtban és Londonban vannak különb irók, filozófusok és képviselők, mint nálunk, de mi mégis csak megbecsüljük azt, amink van és a fönnebbi kétes tendencziájú közlemény íróját sem cserélnénk ki a legkiválóbb és legigazságosabb londoni parlamenti taggal. És még valamit: Az a felsővidéki hévfürdő-tulajdonos pedig tudja meg, hogy ha csakugyan külföldön szerezte be telepe berendezését, a magyar iparosság és kereskedők bojkottálni fogják fürdőjét, mert a külföldi hévfürdők jobbak és olcsóbbak. Az élesztőkeverés kérdése. Az 1908. évi 27. törvényczikk 51. szakaszában nyert fölhatalmazás alapján a földmivelésügyi miniszter a belügyi és kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően az élesztő gyártásának és forgalombahozatalának szabályozására hét szakaszból álló rendeletet adott ki, amely végre eldönti az élesztő keverés kontroverz kérdését. A január 3-iki kerettel megjelent rendelet főbb rendelkezései a következők: Magyarországnak azon a területén, amelyre az élelmiszerek hamisitásáról szóló 1895. évi XLVI. törvényczikk kiterjed, csakis tiszta szesz-, vagy tiszta sörélesztő, vagy legföljebb 30 százalék keményítőt tartalmazó sörélesztő hozható forgalomba. Sörélesztőt szeszélesztővel, vagy keményítővel eladás czéljából keverni és ilyen keverékeket, vagy más idegen anyagot tartalmazó élesztőt forgalomba hozni tilos. Azokban a helyiségekben, amelyekben sörélesztőt gyártanak, vagy csomagolnak, nem szabad másféle élesztőt gyártani, vagy tartani. A csomagokon a szerint, amint tiszta szeszélesztőt, sörélesztőt, vagy kevert élesztőt tartalmaznak, a megfelelő felírás alkalmazandó. Azonkívül a gyár neve és az élesztő minősége magába az élesztőbe is benyomandó. A rendeletben előírt különböző színű czimkéken az élesztő megjelölése alatt a gyár nevét és helyét, valamint a súlyt is föl kell tüntetni. Más jelzéseknek nem szabad az élesztőn lenniök. A kereskedőnek csak belföldi származású élesztőt van joga átcsomagolni. Minden kereskedő, aki élesztőt árusít, köteles azt üzletében szembetűnő fölírással jelezni. Azokban a helyiségekben, amelyekben sörélesztőt árusítanak, nem szabad más élesztőt árusítani. E szabályok megszegői ellen az 1895. évi XLVI. törvényczikk szerint járnak el. A rendelet 1911. márczius 1-én lép életbe. A földmivelésügyi miniszter ezekben ismertetett rendelete annak az érdekharcznak akar véget vetni, amely ebben a kérdésben egyfelől a nagy szeszélesztőgyárak és sütőiparosok, másfelől pedig a keményítőgyárak, sörgyárosok és a kisebb élesztőgyárak között keletkezett. Tudvalevő, hogy míg az előbb említett érdekeltség az élesztőkeverés teljes eltiltása mellett kardoskodott, addig az utóbbit a Magyar Vegyészeti Ti -