Magyar Ipar, 1912. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
kéltség arról, hogy a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, amelynek a Központhoz való csatlakozását a szervezeti szabályok megállapításában való részvételéből joggal lehetett következtetni, mást gondolt és a már megalakult szervezet mellett (remélhetőleg nem ellene), új szervezetet készül életre hívni ugyanannak a funkciónak az elvégzésére, amelyre a kamarák és többi érdekképviseletek közös szerve már megalakult. A Gyáriparosok Szövetségének ettől az elhatározásától függetlenül a budapesti kamara elnöke, mint a már megalakult Vámpolitikai Központ vezetője, csütörtök délutánra egybehívta az országos jellegű ipari és kereskedelmi szakegyesületeket, valamint a Központ szervezésében már eddig résztvett országos egyesületeket a régből, hogy az egyes szakmák egyesületeinek a Központhoz való csatlakozását és annak módozatait megbeszéljék. Az értekezlet erre nézve teljesen egyértelmű megállapodásra jutott, a megjelent szakegyesületi képviselők valamennyien bejelentették a csatlakozásra és közreműködésre való hajlandóságukat, csupán azok a kiküldöttek éltek föntartással, akiknek formális felhatalmazásuk még nem volt, de ezek is egyértelműen azt az álláspontot foglalták el, hogy a szakegyesületeknek a központhoz való csatlakozása helyes és szükséges. A tanácskozás közben olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek a Gyáriparosok Szövetségének külön akcióját élesen elítélték. Mi ezekhez az elítélő nyilatkozatokhoz csatlakozni nem kívánunk. Nem akarjuk föltételezni, hogy a Gyáriparosok Szövetségének az akcziója csakugyan ellenakczió akar lenni. Olyan előkelő testületről, amilyen a GYOSZ el sem tudjuk hinni, hogy a maga külön szervezkedésével meghiúsítani, vagy gyengíteni akarna egy kezdeményezést, amelynek szükségességét saját vezető férfiai is belátták, aminthogy azt be nem látni lehetetlen is lett volna. Csak sajnálni tudnók, hogyha ez a külön szervezkedés ilyen ártalmas szándék nélkül is káros következményre vezetne. Az Országos Iparegyesületnek mindenkor az volt az álláspontja, hogy az ipari és kereskedelmi érdekek hathatós védelmének egyik legelső és legfontosabb feltétele az erők koncentrációja. Ezt az álláspontot nemcsak hirdette, hanem több év óta cselekvő módon is érvényesíteni igyekezett, mégpedig nem egy esetben jelentékeny sikerrel és haszonnal. Ebből az álláspontból szükségszerűen következik az, hogy sajnálkozunk minden olyan jelenségen, amely az erők széthúzásának akár a látszatát is felkelteni alkalmas. Éppen ezért, anélkül, hogy a most hirtelen-váratlan támadt kontroverziának az indító okát kutatni akarnók, a legmelegebben óhajtjuk, hogy a pillanatnyi félreértések eloszoljanak, a különböző álláspontokat az arra hivatott tényezők összeegyeztetni igyekezzenek és végeredményképpen ebben az eminens fontosságú kérdésben az egész ipari és kereskedelmi érdekeltség találkozzék egy mindeneket megnyugtató és kielégítő megoldásban. Ez a megoldás pedig nem lehet más, mint egy egységes szervezet megalkotása, amelyben helyet foglaljon az iparnak és a kereskedelemnek minden számottevő faktora, amely az egyéb gazdasági érdekeltségekkel is keresvén a barátságos kiegyenlítés lehetőségeit és módjait, egységesen, teljes készséggel, osztatlan erővel törekedjék azoknak a nagy érdekeknek a megóvására, amelyek az állam kereskedelmi politikájával kapcsolatosak. Erre a feladatra mindenképen alkalmasnak látjuk azt a szervezetet, amelyet a kamarákkal együtt megalkotni segítettünk, mert megvan benne a garancia arra, hogy az érdekeltség minden rétegének kívánságai kellő súlylyal érvényesüljenek és kifelé lehetőleg egységesen nyilvánuljanak. Éppen ezért melegen óhajtjuk, hogy a megegyezés szükségességét lássák be mindazok, akiket illet és egyesült erővel, őszinte jóakarattal igyekezzenek a már megalkotott szervezet teljes kiépítésére, azután pedig tegyék hozzá a maguk egész erkölcsi, szellemi és anyagi erejét, hogy a Vámpolitikai Központ az ő magasrendű feladatát a lehető legtökéletesebben tudja teljesíteni. Ennek a reményünknek a teljesedésére nézve igen biztató a Lánczy Leó kamarai elnök vezetésével megtartott értekezlet, amelynek lefolyása bizonyára meggondolásra bírja majd a magyar ipar és kereskedelem érdekeinek minden hivatott képviselőjét. És erős a hitünk, hogy ennek a meggondolásnak más eredménye nem lehet, mint a most szétszakadni készülő csoportoknak egy erőteljes munkára, ha kell, harczra is egyaránt kész, hatalmas táborban való egyesülése.* Az értekezletről a következő tudósítást adjuk: A Lánczy Leó főrendiházi tag elnöklésével tavaly megalakult Magyar Vámpolitikai Köpont csütörtökön délután a budapesti kereskedelmi és iparkamara helyiségében szakértekezletet tartott, amelyre valamennyi ipari szakegyesületet meghívtak. E meghívás folytán ezek az egyesületek nagy számban küldték el képviselőiket. Jelen voltak: a Magyar Fővárosi Malomegyesület, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete, a Magyar Serfőzök Egyesülete, a Magyar Malátagyárosok Egyesülete, a Magyarországi Vidéki Serfőzök és a Magyarországi 702