Magyar Ipar, 1917. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1917-09-09 / 36. szám

XXXVIII. kötet. Budapest, 1917. szeptember 9. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“. — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik vasárnap. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Az előfizetési dij egész évre 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ utcza 4. Telefon: 26—75 és 162—00. — Felelős szerkesztő: Dr. Soltész Adolf. Dr. Sugár Ignác. A halálhörgéstől hangos világból halk sóhaj­jal távozott egy szivünknek kedves ember, aki még élt, épen ilyen finoman, csöndesen, melegen élt családjáért, embertársaiért, a közért, a tudás­ért és a haladásért. A halálhörgésből, a vijjogás­ból mi kihalljuk azt a rövid, leheletszerű sóhajt, amely búcsúja volt és fájdalmas szívvel vesszük tudomásul, hogy dr. Sugár Ignác, a miskolci ke­reskedelmi és iparkamara titkára, az Országos Iparegyesület levelező tagja és a „Magyar Ipar“ régi, kipróbált munkatársa meghalt. Nemes szívű, emelkedett lelkű, nagytudású emberből szállt el a lélek és a meggyötört beteg test, a­mely annyit fáradt, amíg élet volt benne, csöndes pihenőre tér. A család a páratlanul jó, szerető szív után sír, a társadalom értékes pol­gárának elmúlását fájlalja, a munka egyik legjobb katonájának elestét gyászolja. Egész életét a mun­kának szentelte, tanult, dolgozott, hogy a köznek legyen belőle haszna, halálos kórral a testében fiatalos lelkébe fölszitt mindent, ami a haladást, az előremenést jelentette, ennek ő volt a híve, a prédikátora olyan téren, amelyen nem gyakori a modern szellemű apostol. Kiváló tudós volt, nagyszerűen képzett közgazdász, tele szociális érzékkel és a legtisztább szándékkal. Mint köz­életi férfiú mindenkor a legnagyobb készséggel rendelkezésére állt embertársainak tanács­sal, tu­dással, tettel. És amilyen hibátlan és tiszta volt magánélete, olyan szeplőtlen közéleti sze­replése. Ennek a kiváló embernek nem voltak ellenségei, csak barátai, akik most mélyen meg­rendülve gondolnak arra, hogy Sugár Ignác el­ment közülök. Miskolcon élt, de szerették és be­csülték az egész országban. Meleg szeretettel vi­seltettünk irányában mi is, akik a szoros kapcso­lat folytán a többinél jobban ismertük becsületes szívét, erős agyát, egész, értékes egyénisé­gét. Az Országos Iparegyesületnek régi levelező tagja volt és egyik munkájával megnyerte az egyesület Halmos-pályadíját. A kereskedelemügyi és pénzügyminiszter több ízben bizta meg egyes szak­kérdések tanulmányozásával és annak idején föl­­tünést keltett a vámvonal rendszeréről készült tanulmánya, amelyet az Országos Iparegyesületben olvasott föl. Fájó szívvel búcsúzunk kedves barátunktól és munkatársunktól, aki szerényen és régóta betegen járta az élet utait. Pihenőre tért, sirkant borul reá, de a sirhantnál emlékezetünk őrzi, hogy neve el ne fakuljon . . . Élettörténete. Dr. Sugár Ignác született Miskolcon, 1860. évi május hó 12-én. A gimnázium négy alsó osztályát Nyíregyházán, az ottani ág. ev. gimná­ziumban, négy felső osztályát pedig Miskolcon, az ev. ref. főgimnáziumban végezte, hol érettségi bizonyítványt is nyert 1879-ben, mig 1883. év júliusában a budapesti egyetemen jogtudorrá lett. Az államtudományi oklevelet 1903. évben sze­rezte meg a kolozsvári egyetemen. Az 1885. évi június elsején a m. kir. állam­vasutak szolgálatába lépett. Itt öt évet töltött el és mint jogászra ez nem volt kötelező, ered­ménynyel tette le a vasúti szakvizsgákat. Öt évi szolgálat után, 1890. évben érte a miskolci Kereskedelmi és Iparkamarának meghí­vása az újonnan szervezett másodtitkári állásra. Egyhangúlag megválasztván, állását 1890. szeptember hó 1-én elfoglalta, e minőségben­­ szolgált 1902. év végéig, mikor is minden pá­lyázat mellőzésével egyhangúlag a Kamara első titkárává választatott. Tanári működést is fejtett ki. Óraadói megbízatást nyert a miskolci keres­kedő tanonciskolában. Később pedig a miskolci m. kir. állami felső kereskedelmi iskolában előbb a kereskedelmi ismeretek, a nemzetgazdaságtan és kereskedelmi jog tanításával bízatott meg. Tizenhárom évig tanított és tanári állásáról csak akkor mondott le, amikor a Kamara első titkári székét foglalta el. Állandóan tanult. 1895. évben részt vett Ber­linben a Verein für Sozialpolitik nyári szünidei kurzusán, majd a m. kir. pénzügyminisztertől a

Next