Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1920-12-15 / 20. szám
— 166 — sége, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesülete, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége, a Magyarországi Szakszervezeti Tanács, az Országos Keresztény Szociális Szakszervezetek és a Nemzeti Munkásegyesülések Blokkja kaptak meghívást. A többi érdekképviseleti testület kívánatra szintén megkaphatja a tervezetet és észrevételeit írásban terjesztheti a miniszter elé. Az új tervezet a régitől mindenekelőtt abban tér el, hogy második részéből kimaradtak azok a fejezetek, amelyek az egészség- és erkölcsvédelemre, a munkadíj védelmére, a fiatalkorú munkások és nők nyilvántartására, továbbá az iparfelügyelőknek erre vonatkozó hatáskörre vonatkoznak. Ezzel a miniszter az Országos Iparegyesületnek a múltkori ankéten előterjesztett indítványát tette magáévá. A tervezet többi részében is sok olyan módosítással találkozunk, amely az egyesület javaslatainak megfontolására vall és egyébként is el kell ismernünk, hogy a tervezet átdolgozója gondos munkát végzett, figyelemben részesítve az érdekeltségnek az értekezleten elmondott, valamint írásban előterjesztett véleményeit. Ezúttal nem foglalkozhatunk a tervezet részletes ismertetésével és csak egyes lényegesebb módosításokról emlékezünk meg. Mindenekelőtt megemlékezünk a tervezett 13. §-áról, amely a képesítéshez kötött iparokról szól. Ez a szakasz a korábbi tervezetnek 14. és 15. szakaszait egyesíti és részben kedvezően módosítja, amennyiben az előbbi javaslatnak egyes fölösleges rendelkezéseit kihagyja, a képesített iparok felsorolásában pedig részben az Iparegyesület javaslata szerint — új csoportosítást alkalmaz, amely sok tekintetben megfelelőbb. Vannak azonban olyan régebbi és újabb rendelkezései, amelyek egyáltalán nem helytállók. Legnevezetesebb rendelkezése, hogy néhány új iparágat, illetőleg iparcsoportot sorol föl, így mint új iparágakat, fölveszi a fezőkészítő-, a kazánkovács- és hajókovács-, a kútcsináló-, a mérlegkészítő-, mű- és aranyhímző, a zsúrozó, guvré- és plisszírózó- és vasöntő-iparokat; viszont elhagyja a szűrszabó- és gubás-, valamint a papucsos- és bocskorkészítőiparágak felemlítését. Az aranyozóipart eltávolítja a szoba- és címfestőipar mellől és önálló iparrá teszi, ami helyes, viszont a korábbi javaslatban a borbély-, fodrász-és parókakészítőiparhoz csatolt manikűröző-ipart szintén önállóvá lépteti elő, ahelyett, hogy elhagyta volna. A cukrászipar is megbővült a fagylaltkészítéssel, mint egyik új kézműves- iparággal; a fényképészipar mellé sorolja a fényképésznagyítást; az előbb önálló köszörűs-ipart a késesiparral társítja a javaslat, ami mindenesetre előnyére válik a köszörüsöknek. Helyes módosítás az is, hogy a kalapos ipar egyes ágai fel vannak sorolva, a női kalapdíszités innen kivéve és a sáp- 4 kakészítés a szücsipartól a kalaposiparhoz áthelyezve; a szücsiparnál csak a szőrme sápkakészítés maradt. A hangszerkészítő-ipar egyes ágai fel vannak sorolva, egészen helyesen, a lakatos- és kovácsiparoknál a korábbi fölsorolásban ejtett hibákat helyreigazítva látjuk; helyes a sütőiparnál a kenyér, az aprósütemény, finomabb sütemények készítésének felsorolása, helyes továbbá az is hogy együvé csoportosítja — ha nem is kifogástalanul—a különféle grafikai iparokat. Az engedélyezéshez kötött képesített iparok körét a tervezet erősen kibővíti és oda nem való elemekkel is gazdagítja. Ide be vannak illesztve a fogadó (szálló), vendéglő és kávéháziiparok, amelyeket már miniszteri rendeletben képesítéshez kötöttek és ide van sorolva a kártyakészítés is. Helyes módosítása a szakasznak az, amely az 1918. október 31-ike előtt iparigazolványt nyert bádogosokat, akik kisebb szerelési munkákat is végez-tek, ilyen munkák végzésére továbbra is iparengedély nélkül feljogosítja. Nevezetes újítása a tervezetnek az, amely a régi tervezet 5. §-át, az Országos Iparegyesület javaslata szerint, elhagyja. Ez az elhagyott szakasz arról rendelkezett, hogy a bűntett, a közerkölcsbe ütköző, az állam ellen, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség, áruuzsora, súlyos beszámítás alá eső jövedéki kihágás miatt jogerősen elítéltektől az iparhatóság az iparigazolvány kiadását megtagadhatja. Ez a rendelkezés, amely egyrészt az egyszer bűnbeesetteknek tisztességes polgári foglalkozáshoz való visszatérését megnehezítette volna, másrészt az iparhatóságot súlyos büntetőbírói hatáskörrel ruházta volna fel, a régi tervezetnek a legsúlyosabb hibái közé tartozott. Elmaradása tehát örvendetes. Örvendetes az is, hogy a tervezet 15. §-a egyszerűsíti és egyébként is módosítja a régi tervezet 17. §-át, amely túlságos hatalmat adott a kereskedelemügyi miniszternek a képesítéshez kötött és az engedély alapján űzhető iparok jegyzékének módosítása tekintetében. Az új 15. §-ból ezt a rendelkezést nem hagyták el, ami sajnálatos, de a szakasz új szövege világosabb és a képesítéshez, valamint engedélyhez kötött iparok űzőinek egyik iparágról a másik rokoniparágra való áttérését megkönnyíti. Annál sajnálatosabb, hogy a következő szakaszban megmaradt az a reakcionárius rendelkezés, hogy egyik képesített iparágról a másikra csak új szakképzett-