Magyar Ipar, 1922 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-10 / 1. szám

dexszáma 70, ami azt jelenti, hogy a háború kitörése óta a testi munkás életszínvonalának 30%-át veszítette el. Január és február további lemorzsolódást hoz, ettől kezdve azonban állandóan emelkedik az életszínvonal úgy, hogy április végén már 5.40-kal magasabb, mint háború előtt volt, sőt május végén 10.90-kal. Július végén az életszínvonal indexszáma pontosan 100, tehát a békebeli életszínvonallal teljesen azonos. Augusztus és szeptember némi lemorzsolódást eredményez, októberben ismét javulást látunk és december végén az indexszám 86.9, tehát 13,1%-kal alacsonyabb, mint békében volt. Tekintettel arra, hogy vesztett háború és forradalmak után állunk, az eredményt feltétlenül kedvezőnek kell mondanunk, különösen, ha a szellemi munkások életszínvonalának nagyfokú sülyedésére gondolunk. A testi munkások életszínvonala 1921. folyamán a december végén érvényben volt béreket véve figyelembe átlag 23,3°/0-kal javult. A drágaság, valuta, pénzünk belső, arányban kifejezett vásárló képessége, a testimunkások munkabére és életszínvonala tekintetében táblázatunk ad részletes kimutatást. Dálnoki-Kováts Jenő: Az Országos Iparegyesület Gőzmosógyári Szakosztályának közgyűlése. A Gőzmosógyárak Országos Szövetsége, mint az Országos Iparegyesület Gőzmosógyári Szakosztálya 1921 december 28-án tartotta évi rendes közgyűlését Gömöri Elek elnöklete mellett. Az elnöki megnyitó után dr. Naményi Ernő titkár tett jelentést a szövetség múlt évi működéséről. Jelentésében rámutatott, hogy nincs szakma, amely oly súlyos krízisen ment volna át a múlt esztendőben, mint a gőzmosógyári szakma. Ez az ipar, mely teljesen a helyi fogyasztásra van utalva, a közönség felvevőképességének nagymértékű csökkenését a legteljesebb mértékben megszenvedte, úgy, hogy a szövetség tagjai közül 12 gyár volt kénytelen üzemét beszüntetni. Ezeken az általános gazdasági viszonyokon kívül különösen két körülmény vonta maga után ezt a szomorú eredményt, az egyik az átvizsgáló bizottságnak rosszindulatú, s a gazdasági helyzettel semminevű számot nem tartó állásfoglalása, a másik pedig az egyes üzemeknek meg nem engedett konkurenciája. Ez a két körülmény szabta meg a szövetség munkájának legjelentékenyebb részét. Az Átvizsgáló Bizottság, amint emlékezetes, a fehéneműek tisztítási árára vonatkozólag irányító árakat rendelt el, ezeket az irányító árakat pedig a hatóságok és maga a bizottság is maxmális árak jellegével ruházta fel. Az Átvizsgáló Bizottság állásfoglalásával szemben szövetségünk állandó munkára volt késztetve és gyakran kénytelen volt ezekből a tárgyalásokból kifolyólag szinte permanenciában ülésezni. A tanácskozások eredményeinek az Árvizsgáló Bizottságnál, sőt mikor ez hasztalannak bizonyult, a kereskedelemügyi miniszternél igyekeztünk érvényt szerezni és vezetőségünk nap-nap után tárgyalásokat folytatott az Ár- , vizsgáló Bizottság vezetőségével és a kereskedelemügyi minisztérium illetékes osztályával, miután már az akkori kereskedelemügyi miniszter urat anyaegyesületünk útján, szakmánk tarthatatlan helyzetéről személyesen is informáltuk. Mindezek a lépések, amelyeket legtöbbször az Ipatársulattal karöltve tettük meg, hasztalanoknak látszottak és így 1920 március 3-án elhatározta a szövetség, hogy március 5-től kezdődőleg az üzemekben a munkát megszünteti. Igaz, hogy ez az erélyes lépés az eredményt csak részben segítette elő, mindenesetre az a szövetségre néve rendkívül morális hasznot hajtott, mert a kiküldött ellenőrző bizottság azt konstatálhatta, hogy tagjaink a határoatoknak teljes egészében alávetették magukat. Hosszas fáradozásunk eredménye gyanánt az 1920 október 4-én kiadott 14.310/1920. számú rendelet jelent meg, amely a gallér és kilósruha kivételével a fehérnemlítisztítási árakat szabaddá tette. Ez a rendelet, amely a gallér és kilósruha árát oly alacsonyan szabta meg, hogy csak ráfizetéssel volt előállítható, késztette szövetségünket arra a lépésre, amely a rendelet szövege értelmében a gallér és kilósruha árát tájékoztató árnak minősítvén, az Árvizsgáló Bizottság előzetes engedélye nélkül határozták meg és a meghatározott árakat csak utólag jelentette be az Árvizsgáló Bizottságnak. Az árak egyöntetű megszabása tekintetében kevesebb eredményt jelenthetünk, mint az Árvizsgáló Bizottsággal szemben vezetett küzdelmeinkben. Míg az Árvizsgáló Bizottsággal szemben tagjaink tömör frontjára számíthattunk, addig, sajnos a megszabott árak betartásánál nélkülöztük az egyedül célravezető egyöntetűséget. Szövetségünk gyakran foglalkozott az árak egyöntetű megszabásával és hozzájárult ahhoz is, hogy a megbízók tekintetében az 2'd « 5 » S d . 011 u rt .5 ,_, 'd cs a a o U'OJ % X ; ta»'g - 'd «3fl-o N C d . s 2jí 00 £? c 'e,í rt o -w © *- «2 S'© < 'S > o a c-* g 1& X XJŰc S 73 O 'd > '§ N 1" 1920. XII-4696 8695 53-9 3293 70-— 1921. I. 4925 8695 56-63293 669 V il. 4643 6896 67-3 3293 70-9 in. 4063 5347 75-9 3626 89-3 „ IV. 3542 3968 89-2 3734105-4 n V. 3366 4081 82-5 3734110-9 » VI. 3383 4545 74-4 3734110-4 V VII. 3761 5260 64-3 3763 oo í VIII. 4185 6667J62-8 3763 89-9 „ IX. 498512500 39-8 3763 75-5 » X. 529216667 31-7 4450 84”— XI. 639412200 52-45279 82-5 n XII. 607211764 51-65279 86-9 1913—14. évi átlag — 100.