Magyar Ipar, 1928 (49. évfolyam, 1-24. szám)
1928-01-05 / 1. szám
A kollektív reklám/) A reklám célja, hogy azokat a szükségleteket, amelyeknek kielégítésére üzleti tevékenységünket berendezzük, mennél szélesebb körben propagáljuk, hogy új szükségleteket keltsünk, amelyek üzleti érvényesülésünket elősegítik. És éppen azért, mert a reklámnak a szükségletkeltés a kiinduló pontja, valamely cég által vezetett reklámhadjárat sok tekintetben a vele versenyző vállalat javára is szolgál. Budapest utcáin egy haltenyésztő cég nagy plakátokkal propagálja a halnak, mint tápláléknak és mint csemegének kiváló tulajdonságait. Bizonyos — feltéve, hogy a reklámtevékenységet céltudatosan vezetik végig —, hogy ennek a cégnek, amely a pesti piacon domináló szerepet játszik, hasznára fog válni, de ugyanakkor hasznot hajtanak ebből a propagandából mindazok a cégek, amelyek halat hoznak forgalomba. Ezzel a reklámozónak mindig számolnia kell. De nagyon gyakran és napnap után gyakrabban számos cikknek előállítói tudatára ébrednek annak, hogy a verseny minden élessége mellett egy-egy szakma összes termelőinek legelső és közös érdeke az, hogy az általuk előállított cikkben a fogyasztás összességét emeljék, hogy az a mennyiség, amelyet a közönségnek a reklám által felfokozott szükségletei fedezésére, a termelők összességének piacra lehet hozni, mennél nagyobb legyen, mert így az a rész, amelyet az egyes termelő elhelyezhet, mindig nagyobb és nagyobb, így a legnagyobb verseny mellett is mindinkább egymásra találnak a versenytársak és talán a reklám a legmodernebb, mindenesetre azonban közgazdasági szempontból egyik legértékesebb fajtája a kollektív reklám, amelyben a termelők, mezőgazdák, iparosok és kereskedők egy-egy csoportja közös akarattal, közös céllal és közös irányítással folytatja a propagandát, termelvényei fogyasztásának érdekében. Egy napilap közölte, hogy az amerikai cukorárugyárosok egy millió dollárt adtak ki egy reklámhadjárat céljaira, hogy az amerikaiakat arra bírják rá, hogy több édességet, csokoládét, pralinét fogyasszanak. Felvonultatták e célból a leghíresebb orvosi autoritásokat, akik a csokoládé és cukorka tápértékét tudományos kísérletekkel bebizonyították és az embereknek fejébe verték az édességek fogyasztásának kívánatosságát. Ez Amerikában történt, ahol az édességek fogyasztása a világon a legnagyobb, hisz maga az amerikai Egyesült Államok kakaóbab fogyasztása a világ összes fogyasztásának harmadrészét teszi. De nemcsak az amerikai csokoládé és cukorkagyárosok találkoztak e téren, hanem Európa minden országában napirenden tartják a kollektív propagandát, a kollektív reklámot. A kollektív reklámnak eszközei igen nagyok. És a méltányosság is azt kívánja, hogy olyan tényeknek a köztudatba való vitele, amelyek egy egész szakmának fontos érdekéhez fűződnek, ne csak egyes cégek jóvoltából és ezeknek a terhére történjék, hanem az egyes érdekeltségek közös céljaiért a termelés összessége szálljon síkra. A Stollwerck német csokoládégyár rendkívül művészi kivitelű és mulattató filmen mutatta be a csokoládé tápértékét. Mi sem természetesebb, hogy ennek a reklámkampánynak eredménye nemcsak speciálisan a Stollwerck-cég, hanem az összes csokoládégyáraknak előnyére szolgált. Ezért a német csokoládégyárosok napirenden tartják a kollektív propaganda kérdését, amelynek célja a tápérték kidomborítása, szakértők véleménye alapján,a tények publikálása, mint például az, hogy a norvég hadseregben a reggeli kakaóból áll, gyakorlati tudományos kísérletek szervezése, mint például az, hogy egy iskola valamelyik osztályának egy hónapon át kakaóval való uzsonnáztatása után a gyermekek gyarapodását szembeállítják a többi osztályok gyermekeinek gyarapodásával, receptek osztogatása stb. stb. Ennél a példánál a szakma egyeteme a szükségletnek minél tágabb körre való kiterjedését célozza, más kollektív reklám a minőségi áru terjesztését tűzi ki célul, így egy szép napon a német folyóiratokban és a hirdetőoszlopokon a kiváló német grafikusnak, Ludwig Hohlweinnak, egy új plakátja jelent meg, amelyet a német esernyőkészítők készíttettek, amelynek felirata az volt, hogy a jó ruhához, jó ernyő is kell. És utalt arra, hogy a kvalitásáruk terjesztői a speciális ernyőüzletek. Hasonló célt szolgált az 1922. év decemberében a francia lapokban megjelent cikk, amelyben karácsonyi ajándékul a keztyűt ajánlották azoknak, akik hozzátartozóik garderobejának kiegészítését *■) Részlet a dr. Naményi Ernő, Beck Salamon, Czinner Alice és Nádai Pál a „Reklám“ című művéből. (Pantheon kiadás.) MAGYAR IPAR cukorfogyasztás emelése egyik leglényegesebb közgazdasági érdek épen ezért. Nagyon helyénvaló volna, ha a pénzügyi kormány ezt a kérdést a generozitás jegyében oldaná meg. A legsúlyosabban sérti azonban e rendelet a cukorfeldolgozó ipart, a magyar cukorka-, csokoládé- és konzervipar érdekeit. Ezeknek az iparágaknak legfontosabb nyersanyagát a rendelet, amint már jeleztük, 2 százalékkal megdrágítja. Ez a drágítás méltánytalan és elviselhetetlen olyan iparágakra nézve, amelyek túlnyomó részben hazai termelésű nyersanyagokkal dolgoznak és amelyek ma már a statisztikai hivatal kimutatásai szerint több mint 3000 munkásnak adnak kenyeret. Nem lehetnek olyan súlyos érdekek, amelyek egy ilyen lényeges és méltánytalan drágítást indokolnának. S ezért múlhatatlanul szükséges egy olyan pótló rendelkezés kiadása, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar cukorfeldolgozó ipar nyersanyagát ne legyen kénytelen magasabb adóval beszerezni, mint eddig. Az Országos Iparegyesület ilyirányú előterjesztést tett a pénzügyminiszternek, amelyet a kereskedelemügyi miniszter is támogatott. Reméljük, hogy feldolgozó iparunk emez újabb sérelme orvoslást nyer. Segítsen önmagán és rendelje meg Naményi, Beck, Czinner, Nádai A Reklám című könyvét, amelyből megtanulhatja, hogyan kell vevőt toborozni. Ára 36 pengő. Részletre is. Kapható az Országos Iparegyesület irodájában VI., Gróf Zichy Jenő-ucca 4. sz.