Magyar Ipar, 1928 (49. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-05 / 1. szám

A kollektív reklám/) A reklám célja, hogy azokat a szükségleteket, ame­lyeknek kielégítésére üzleti tevékenységünket berendez­zük, mennél szélesebb körben propagáljuk, hogy új szük­ségleteket keltsünk, amelyek üzleti érvényesülésünket elő­­segítik. És éppen azért, mert a reklámnak a szükséglet­keltés a kiinduló pontja, valamely cég által vezetett rek­lámhadjárat sok tekintetben a vele versenyző vállalat ja­vára is szolgál. Budapest utcáin egy haltenyésztő cég nagy plakátokkal propagálja a halnak, mint tápláléknak és mint csemegének kiváló tulajdonságait. Bizonyos — fel­téve, hogy a reklámtevékenységet céltudatosan vezetik vé­gig —, hogy ennek a cégnek, amely a pesti piacon domi­náló szerepet játszik, hasznára fog válni, de ugyanakkor hasznot hajtanak ebből a propagandából mindazok a cé­gek, amelyek halat hoznak forgalomba. Ezzel a reklámo­zónak mindig számolnia kell. De nagyon gyakran és nap­nap után gyakrabban számos cikknek előállítói tudatára ébrednek annak, hogy a verseny minden élessége mellett egy-egy szakma összes termelőinek legelső és közös érdeke az, hogy az általuk előállított cikkben a fogyasztás összességét emeljék, hogy az a mennyiség, amelyet a kö­zönségnek a reklám által felfokozott szükségletei fedezé­sére, a termelők összességének piacra lehet hozni, mennél nagyobb legyen, mert így az a rész, amelyet az egyes ter­melő elhelyezhet, mindig nagyobb és nagyobb, így a leg­nagyobb verseny mellett is mindinkább egymásra találnak a versenytársak és talán a reklám a legmodernebb, min­denesetre azonban közgazdasági szempontból egyik legér­tékesebb fajtája a kollektív reklám, amelyben a termelők, mezőgazdák, iparosok és kereskedők egy-egy csoportja kö­zös akarattal, közös céllal és közös irányítással folytatja a propagandát, termelvényei fogyasztásának érdekében. Egy napilap közölte, hogy az amerikai cukorárugyá­­rosok egy millió dollárt adtak ki egy reklámhadjárat cél­jaira, hogy az amerikaiakat arra bírják rá, hogy több édes­séget, csokoládét, pralinét fogyasszanak. Felvonultatták e célból a leghíresebb orvosi autoritásokat, akik a csoko­ládé és cukorka tápértékét tudományos kísérletekkel be­bizonyították és az embereknek fejébe verték az édessé­gek fogyasztásának kívánatosságát. Ez Amerikában tör­tént, ahol az édességek fogyasztása a világon a legna­gyobb, hisz maga az amerikai Egyesült Államok kakaóbab fogyasztása a világ összes fogyasztásának harmadrészét teszi. De nemcsak az amerikai csokoládé és cukorkagyáro­sok találkoztak e téren, hanem Európa minden országában napirenden tartják a kollektív propagandát, a kollektív reklámot. A kollektív reklámnak eszközei igen nagyok. És a méltányosság is azt kívánja, hogy olyan tényeknek a köztudatba való vitele, amelyek egy egész szakmának fon­tos érdekéhez fűződnek, ne csak egyes cégek jóvoltából és ezeknek a terhére történjék, hanem az egyes érdekeltsé­gek közös céljaiért a termelés összessége szálljon síkra. A Stollwerck német csokoládé­gyár rendkívül művészi ki­vitelű és mulattató filmen mutatta be a csokoládé tápérté­két. Mi sem természetesebb, hogy ennek a reklámkam­pánynak eredménye nemcsak speciálisan a Stollwerck-cég, hanem az összes csokoládégyáraknak előnyére szolgált. Ezért a német csokoládégyárosok napirenden tartják a kollektív propaganda kérdését, amelynek célja a tápérték kidomborítása, szakértők véleménye alapján,a tények pub­likálása, mint például az, hogy a norvég hadseregben a reggeli kakaóból áll, gyakorlati tudományos kísérletek szervezése, mint például az, hogy egy iskola valamelyik osztályának egy hónapon át kakaóval való uzsonnáztatása után a gyermekek gyarapodását szembeállítják a többi osztályok gyermekeinek gyarapodásával, receptek osztoga­tása stb. stb. Ennél a példánál a szakma egyeteme a szükségletnek minél tágabb körre való kiterjedését célozza, más kollektív reklám a minőségi áru terjesztését tűzi ki célul, így egy szép napon a német folyóiratokban és a hirdetőoszlopokon a kiváló német grafikusnak, Ludwig Hohlweinnak, egy új plakátja jelent meg, amelyet a német esernyőkészítők ké­szíttettek, amelynek felirata az volt, hogy a jó ruhához, jó ernyő is kell. És utalt arra, hogy a kvalitásáruk ter­jesztői a speciális ernyőüzletek. Hasonló célt szolgált az 1922. év decemberében a francia lapokban megjelent cikk, amelyben karácsonyi ajándékul a keztyűt ajánlották azoknak, akik hozzátartozóik garderobejának kiegészítését *■) Részlet a dr. Naményi Ernő, Beck Salamon, Czinner Alice és Nádai Pál a „Reklám“ című művéből. (Pantheon kiadás.) MAGYAR IPAR cukorfogyasztás emelése egyik leglényegesebb közgaz­­dasági érdek épen ezért. Nagyon helyén­való volna, ha a pénzügyi kormány ezt a kérdést a generozitás jegyé­ben oldaná meg. A legsúlyosabban sérti azonban e rendelet a cukor­feldolgozó ipart, a magyar cukorka-, csokoládé- és kon­zervipar érdekeit. Ezeknek az iparágaknak legfontosabb nyersanyagát a rendelet, amint már jeleztük, 2 száza­lékkal megdrágítja. Ez a drágítás méltánytalan és el­viselhetetlen olyan iparágakra nézve, amelyek túlnyomó részben hazai termelésű nyersanyagokkal dolgoznak és amelyek ma már a statisztikai hivatal kimutatásai sze­rint több mint 3000 munkásnak adnak kenyeret. Nem lehetnek olyan súlyos érdekek, amelyek egy ilyen lé­nyeges és méltánytalan drágítást indokolnának. S ezért múlhatatlanul szükséges egy olyan pótló rendelkezés kiadása, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar cukor­feldolgozó ipar nyersanyagát ne legyen kénytelen ma­gasabb adóval beszerezni, mint eddig. Az Országos Ipar­egyesület ilyirányú előterjesztést tett a pénzügyminisz­ternek, amelyet a kereskedelemügyi miniszter is tá­­m­ogatott. Reméljük, hogy feldolgozó iparunk emez újabb sérelme orvoslást nyer. Segítsen önmagán és rendelje meg Naményi, Beck, Czinner, Nádai A Reklám című könyvét, amelyből meg­tanulhatja, hogyan kell vevőt toborozni. Ára 36 pengő. Részletre is. Kapható az Országos Iparegyesület irodájában VI., Gróf Zichy Jenő-ucca 4. sz.

Next