Az iparművészet 1896-ban - Milléniumi emlékkönyv (1897)
MILLÉNNIUMI EMLÉKMŰVEK - Dr. Ambrozovics Dezső: A városligeti új műcsarnok
A VÁROSLIGETI ÚJ MŰCSARNOK. A milleniumnak vége. A hat hónapig tartott kiállítás okozta mámor eloszlott, s most, a második ezredév küszöbén immár teljes tárgyilagossággal leszámolhatunk e nagyszabású országos ünnep eredményeivel. Bármily roszul esik is, de be kell vallanunk, hogy a magyar művészeket, részben mesterségesen szított vérmes remények után, érzékeny és keserű csalódások érték ebben az emlékezetes esztendőben. Úgy erkölcsileg, mint anyagilag, nagyon sokat vártak, de az eredmény egy-két kivétellel, sajnos, messze elmaradt várakozásaik mögött. És mégis, a magyar művészetre nézve is van egy jelentőségteljes és maradandó emléke ennek a millennáris esztendőnek, s ez új műcsarnok fényes palotája, mely a művészek évek során át folytatott küzdelmének, és a kormány elismerésre méltó áldozatkészségének eredményeképpen, nemes és egyszerű formáival, hatalmas, oszlopos homlokzatával és czéljainak megfelelő beosztásával ott emelkedik a városliget küszöbén, az Andrássy út torkolatánál. Ez az egyszerűségében is impozáns épület arra van hivatva, hogy a következő harmincz esztendőn át otthona legyen a rohamosan fejlődő magyar művészetnek. Sőt amennyiben a művészetek mai fejlődésében naprólnapra szaporodnak azok az érintkezési pontok, melyek a szoros értelemben vett képzőművészeteket az iparművészettel kapcsolatba hozzák, tág termei bizonyára a némi tekintetben iparművészeti jelleggel bíró művészi alkotások számára is nyitva fognak állani. Ilyenek, hogy egyebet ne említsünk, például a kisplasztika és a sokszorosító művészetek termékei, melyek úgy a képzőművészetek, mint az iparművészet körébe belevágnak és ilyen különösen az úgynevezett applikált művészet, melyben a kettő közt lévő határvonal már szinte megkülönböztethetlenül elmosódik. Az új műcsarnok keletkezése még 1892-re vezethető vissza, amikor Schickedanz Albert műépítész, mint sok más kollegája is, foglalkozott az akkor még bölcsőjében szunnyadó «Ezredéves Országos Kiállítás» történelmi csoportjának kérdésével. Természetes, hogy e kérdés művészi megoldása komoly tanulmányokat igényelt, melyeknek folyamán a különböző épülettípusokkal és különösen a románkorbeli templomokkal való beható foglalkozás azt a gondolatot érlelték meg Schickedanzban, hogy az ugyancsak akkoriban tervezett új műcsarnokot a háromhajós bazilika alapeszméje szerint kellene megoldani. Persze sietett hozzátenni, hogy az épület rendeltetése és czélja magával hozná PÁRKÁNYZAT RÉSZLETE A VÁROSLIGETI ÚJ MŰCSARNOKRÓL.