Az iparművészet 1896-ban - Milléniumi emlékkönyv (1897)

MILLÉNNIUMI EMLÉKMŰVEK - Dr. Ambrozovics Dezső: A városligeti új műcsarnok

A VÁROSLIGETI ÚJ MŰCSARNOK. A milleniumnak vége. A hat hónapig tar­tott kiállítás okozta mámor eloszlott, s most, a második ezredév küszöbén immár teljes tárgyilagossággal leszámolhatunk e nagysza­bású országos ünnep eredményeivel. Bármily roszul esik is, de be kell valla­nunk, hogy a magyar művészeket, részben mesterségesen szított vérmes remények után, érzékeny és keserű csalódások érték ebben az emlékezetes esztendőben. Úgy erkölcsi­leg, mint anyagilag, nagyon sokat vártak, de az eredmény egy-két kivétellel, sajnos, messze elmaradt várakozásaik mögött. És mégis, a magyar művészetre nézve is van egy jelentőségteljes és maradandó emléke ennek a millennáris esztendőnek, s ez új műcsarnok fényes palotája, mely a művészek évek során át folytatott küzdelmének, és a kormány elismerésre méltó áldozatkészségé­nek eredményeképpen, nemes és egyszerű formáival, hatalmas, oszlopos homlokzatával és czéljainak megfelelő beosztásával ott emel­kedik a városliget küszöbén, az Andrássy­ út torkolatánál. Ez az egyszerűségében is impozáns épület arra van hivatva, hogy a következő harmincz esztendőn át otthona legyen a rohamosan fejlődő magyar művészetnek. Sőt a­mennyi­ben a művészetek mai fejlődésében napról­napra szaporodnak azok az érintkezési pon­tok, melyek a szoros értelemben vett képző­művészeteket az iparművészettel kapcsolatba hozzák, tág termei bizonyára a némi tekintet­ben iparművészeti jelleggel bíró művészi alko­tások számára is nyitva fognak állani. Ilyenek, hogy egyebet ne említsünk, például a kis­plasztika és a sokszorosító művészetek termé­kei, melyek úgy a képzőművészetek, mint az iparművészet körébe belevágnak és ilyen kü­lönösen az úgynevezett applikált művészet, melyben a kettő közt lévő határvonal már szinte megkülönböztethetlenül elmosódik. Az új műcsarnok keletkezése még 1892-re vezethető vissza, a­mikor Schickedanz Albert műépítész, mint sok más kollegája is, foglalkozott az akkor még bölcsőjében szunnyadó «Ezredéves Országos Kiállítás» történelmi csoportjának kérdésével. Termé­szetes, hogy e kérdés művészi megoldása komoly tanulmányokat igényelt, melyeknek folyamán a különböző épülettípusokkal és különösen a románkorbeli templomokkal való beható foglalkozás azt a gondolatot érlelték meg Schickedanzban, hogy az ugyancsak akkoriban tervezett új műcsarnokot a három­hajós bazilika alapeszméje szerint kellene megoldani. Persze sietett hozzátenni, hogy az épület rendeltetése és czélja magával hozná PÁRKÁNYZAT RÉSZLETE A VÁROSLIGETI ÚJ MŰCSARNOKRÓL.

Next