Fittler Kamill szerk.: Magyar Iparművészet 11. évfolyam 1908
8. szám - Radisics Jenő: Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményének gyarapodása
305 AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉNEK GYARAPODÁSA 305 AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉNEK GYARAPODÁSA. IRTA : RADISICS JENŐ. AZ ORSZ. Magy. Iparművészeti Múzeum-Jaknak kiállítási szekrények beszerzésére X Jb szolgáló javadalma évekkel ezelőtt kimerült s csakis a folyó esztendőtől fogva van az intézet ismét abban a helyzetben, hogy hasonló célra áldozhasson. A gyűjtemény természetesen eközben is folyton szaporodott, részben vásárlás, részben ajándékozás útján. Az ajándékba kapott, valamint a legújabban vásárolt tárgyakat állította ki most a Múzeum, mielőtt azokat a meglévő anyagba beolvasztaná. A kiállítás tehát mintegy beszámoló, mellyel tájékoztatni óhajtjuk az országot arról, hogy a gondjainkra bízott javadalmat mily szellemben kezeljük és mire fordítottuk. Egyben a hála adóját is nyilvánosan le akartuk róni a nagylelkű adományozók iránt, akik nem egy, valóban hézagpótló és nevezetes műtárggyal gyarapították a nemzet kultúrtőkéjét. A múzeum javadalma az utóbbi években örvendetesen gyarapodott, hála az illetékes tényezők belátásának és intézetünk iránt minden alkalommal mutatkozó jóakaratának. A mintaszerű és műkeccsel bíró műtárgyak vételárában mutatkozó emelkedés azonban még sokkal nagyobb lépésekkel halad előre, úgy hogy a viszony, mely régente fönnállott a múzeum javadalma és a műtárgyak ára közt aránylag csak kevéssé javult ; arra pedig egyáltalában még ma sincs mód, hogy a külföldön folyó nevezetesebb árveréseket figyelemmel kísérjük, azokon jelen lehessünk és ilyformán pótolhassuk a gyűjteményünkben még mindig fönnálló hiányokat. A viszonyok szorítanak bennünket tehát arra, hogy nagyjában olyan tárgyakat szerezzünk be, aminek az ország területén kerülnek forgalomba. Ezek, ha egyfelől hű tükrét adják a nemzet birtokában levő műkincsek mineműségének s ezt mintegy megörökítik, másfelől egyes csoportok túltengését vonják maguk után, ami nem helyes olyan intézetnél, amelynek célja művészt, iparost, közönséget egyaránt a művészeti ipar minden ágában egyformán nevelni és tájékoztatni. A beszerzési források korlátolt voltából folyik a múzeum vásárlásainak jellege. Maga az intézet sajnálja legjobban ezt az egyoldalúságot, noha kétségtelen, hogy annyi elsőrangú, ritka műkeccsel bíró emléket régóta nem volt módjában vásárolni a múzeumnak, mint a legutóbbi két-három esztendőben. Néhány darabunk bármely múzeumban feltűnést keltene. Ezek közt legelől jár a két összevaló flamand származású falszőnyeg, melyeket a kompozició stílje, kivitele, magyar történelmi vonatkozása, elsőrangú műemlékké avatnak. Kivált arról áll ez, melyet I. Ferdinánd, II. Lajos királyok, Anna és Mária királynék címerei díszítenek. Mind a két kárpit lényegében hasonló. Virágos mezőből két erős fatörzs hajt ki egymással keresztben és lombos, szív alakú mezőt alkot, melyben ausztriai Margitnak, Miksa leányának leánykori címere látható: csürlő alakú pajzs, Castilia, Aragon, Ausztria, Burgund és régi Brabant címerével és ezeken Flandria címere. A fa tövénél oroszlán (Belgium) és griff, karmaiban acél és kova, velük szemben strucc, állítólag Ausztriát jelképezi, (autruchen Autriche?) melynek címerét egy páva viseli a nyakán. Fönn, jobbról és balról, párosával foglalnak helyet a már felsorolt magyar királyok és királynék koszorús címerei. A másik falszőnyegnek központját ugyancsak ausztriai Margitnak, de már mint szavójai Philibert nejének címere foglalja el. Ehhez képest látjuk itt a szavójai keresztet, amelyhez Károly burgundi herceg, aragóniai Izabella és burgundi Mária címerei csatlakoznak. Mind a két darabon a kompozíciót mintegy besugározza Isten kezének fénye, alatta e felirattal: „Manus del protegat". E két remek falkárpit származására vonatkozólag biztosat megtudnunk nem sikerült. A bruges-i aranygyapjú kiállításán voltak Muszu IpumGWud.