Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 28. évfolyam 1925
3. szám - Györgyi Kálmán: Külföldi iparművészeti kiállítások - Bor Pál: A Párisi Iparművészeti Kiállítás stíluskritikája
a legszebb a kiállításon és gondosan megválogatott, elsőrangú anyag tölti meg vitrináikat. Agyagiparuk, üvegjeik, nemesfémiparuk, könyvművészetük stb. minden darabja egy magas kultúrájú, szertelenségtől szigorúan tartózkodó nemzet művészi érzékének és tudásának egyegy dokumentuma. Előkelő hely jutott Nagybritannia csoportjában Tonbridge síremlékének, mely egyik legjelentősebb, nagyobbszerű alkotása az egész kiállításnak. A franciák másik szövetségesének, Olaszországnak iparművészete messze esik az angolokétól. A kiforratlanság, kapkodás, a biztos ítéletnek hiánya nyilvánul az olasz csoportban szereplő alkotások legtöbbjéről, legbántóbban pedig az olasz pavillon belső architektúrájában és díszítésében. A belgák, svájciak és a spanyolok nagyjában egy szinten álló, kétségtelenül igen fejlett iparművészete sok szemet gyönyörködtető művet alkot, de határozott nemzeti vonás nélkül. Csak az utóbbiak üvegművészete egyénibb a velük egy sorba helyezett népekénél. Nemzeti jellegűek a finnek, a lengyelek, a cseh-szlovákok, a Jugoszlávia csoportjában szereplő horvátok (a szerb iparművészet annyira fejletlen, hogy itt szóba sem jöhet), a svédek és a dánok csoportja. A finnek ezúttal lemondtak az önálló pavillon építéséről, noha köztudomású, hogy az 1900. évi párisi nagy világkiállítás egyik fő érdekessége a zseniális Saarinen Eliel terve nyomán készült finn pavillon volt. Ezúttal szerényen meghúzódtak a Grand Palais egyik termében. A lengyelek nemzeti jellege már pavillonuk külső architektúrájában is érvényesült, de még szemmel láthatóbban jutott kifejezésre a bútorokon, a remek, erőteljes fafaragványokon, a textiliákon, a gyermekjátékokon és a fali díszítményeken. Csehszlovákiának a régi Cseh- és Morvaországra eső részében a volt osztrák kormányok már évtizedek óta nagy erővel fejlesztették az iparművészetet és híresek voltak már a régi monarchia idejében a prágai iparművészeti iskola és a csehországi ipari szakiskolák is. Ennek a tervszerű kultúrpolitikának eredményeit mutatta a mostani kiállítás, mint ahogy a kassai, iglói, késmárki, homonnai, körmöcbányai, hegybányaszélaknai és a pozsonyi volt magyar állami ipari szakiskolákból kikerült iparosnemzedék készsége hozta létre a megszállt magyar felvidék iparművészeti műhelyeiben készült kiállítási tárgyakat. A világpiacon mér évtizedek óta előkelő helyre jutott pozsonyi volt Izabella Háziipari Egyesületnek lefoglalt, vagy az áldásosan működött Egyesület által nevelt munkásnemzedék hímzései ma a „Detva"-egyesület munkái között szerepelnek. Ámde el kell ismernünk, hogy a cseh-szlovák köztársaság csoportjaiban az elsőrendű csiszolt üvegeket, finom porcellánkészleteket, színes cserepeket és finom csipkéket kiváló szakértelemmel válogatták össze és igen ügyesen és tetszetősen rendezték el. A dánok csoportjában kimagaslanak a világhírű kopenhágai porcellángyárnak és Kählernek magas művészi színvonalú edényei és plasztikái. Figyelemreméltó, hogy a kir. porcellángyár újabban magastűzű gres-edényeket is készít és pedig kiváló sikerrel. A svédek amellett, hogy a Szajna partján külön pavillonjuk is van, két nagy termet töltöttek meg iparművészetükkel és nagyon fejlett háziiparukkal. Szenzációja nemcsak a csoportnak, hanem az egész kiállításnak is a négy év előtt alapított Orrefors-üveggyár készítményei. Két fiatal művész : Simon Gate és Eduard Hald áll a gyár élén s ketten, vetekedve egy A párisi kiállításból. Jan Szczepkowski: Kápolna részlete. (Varsói Iparművészeti Iskola) Kovács Erzsi rajza