Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 29. évfolyam 1926

1-2. szám - Ybl Ervin: A Corvin-árúház

«I I (IJ? Ii M ÍÜI III IBS Si >i jii I iBl! Ii A CORVIN-ÁRUHÁZ IRTA YBL ERVIN ét-három évtizeddel azelőtt, midőn építészeink hadat üzentek a régi stílusok al­kalmazásának, egyik fő­érvük az volt, hogy művé­szietlen gondolat a régitől eltérő, modern architek­onikus szükségleteket a letűnt stílusok nyelvén kielégíteni. Nemcsak az új anyagok és új érzések követelnek új formanyelvet, hanem az új szükségletek is. Sőt az volt a cél, hogy ezeket a szükségleteket min­den részletükben az építész minél töké­letesebben kifejezze, hangsúlyozza. Vagyis teljesen ellene fordultak a régi stílusok kötöttségének. Annakelőtte az építészek a térképzésben és a plasztikus formálásban rejlő művészi gondolatot fölébe helyezték a célszerűségi követelményeknek, most az utóbbiak kifejezésében keresték úgy a tér­képzés, mint a plasztikus formálás artisz­tikus lehetőségeit. Modern architektusaink belülről kifelé építettek, de nem az önálló térgondolat hangsúlyozása, hanem a kívánt helyiségek helyes képzése és csoportosí­tása értelmiben. Ez a szempont azonban csak a szabad térbe kerülő épületeknél érvényesülhetett a maga teljességében. Városokban, ezeknek zárt utcasoraiban, sőt terein is az építész a térképzés, még inkább a plasztikus for­málás tekintetében meg van kötve. Itt nem­csak a régi stílusok hagyományai, hanem az azonos külső adottságok is előírják az építészeti gondolat szokásos megvalósulási lehetőségeit. Itt nincs helye a belülről ki­felé való építésnek, itt a homlokzat leg­alább is olyan fontos, mint a belsőnek megoldása, sőt a városkép szempontjából egyedül a homlokzat lényeges. Nemcsak önmagában kell megkomponálni az épület arculatát, hanem művészi érzékű archi­tektus a környezettel is összhangba óhajtja hozni a homlokzatokat. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy a múlttal gyöke­resen szakítani kívánó modern építészek az 1900 körüli évek akaratos stílusújítása idején nehezebb feladatok előtt állottak zárt sorba kerülő építményeknél, mint a sza­badon álló villáknál, családi házaknál, melyeknél teljesen szabadon érvényesül­hetett a szükségletektől meghatározott, belülről kifelé való építés gondolata. Az utóbbiaknál ott lehet ablakot vágni a falba, akkorát és olyan alakút, amint a belső helyiség kívánja, á helyiségeket szabadon lehet egymásmellé fűzni, nem köt meg semmit az utcai homlokzat rendszere. Építészeinkben azonban később ismét fölébredt a határolt tér, a plasztikus forma önálló szépségének érzése, visszatértek az architektonikus komponáláshoz. Ugyanaz

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék