Magyar Iparművészet, 2012 (19. új folyam, 1-4. szám)
2012 / 2. szám
Francia udvari frakk / Tails from the French court [cca. 1780] bársony, selyemfonal / velvet, silk thread sakkal, társítva a városok szinte teljes panorámaképeinek bemutatásával. A városépítészet, az egyes épületek, az irodalmi és képzőművészeti, zenei, levéltári és egyéb, a 19. században a polgári fejlődés alapjait képező témák szinte elfeledett csodáit tárták a közönség elé. F. Dózsa Katalinnak tulajdonképpen „csak” újra át kellett néznie hatalmas dokumentációit, és átrendeznie ismeretanyagát egy mai szempontoknak megfelelő, könnyedébben olvasható kiadványhoz. Ez természetesen nem könnyítette meg munkáját, hiszen tudományos ismeretterjesztő könyvet alkotni legalább akkora feladat, mint a szakma számára kutatómunkákról tanulmányokat készíteni. A három nagyobb egységre osztott téma több alfejezetre bomlik, a kötet első négy fejezetének ő a szerzője is. Sűrítmény, ha úgy vesszük, hiszen az első fejezet a honfoglalástól a 18. századig „kénytelen” magába foglalni azt, hogy milyen volt maga a honfoglalás kori öltözék, később hogyan vették át az európai divatot, azután hogyan erősödött meg újra a keleti, majd 16-17. században újra a nagyon erős magyar sajátosságokat hangsúlyozó divat, amit azután ismét egy európai hatás konszolidál a 18. században. A második fejezet a történelmi viseletek vázolása, mindaz, ami megmaradt a középkorból, hogyan alakultak ki az egyes népcsoportok karakteres ruhadarabjai, az, amit később népviseletként szoktak emlegetni. A következő fejezet a nemesi divat sajátos kelet-európai stílusaival foglalkozik, a történelmi hősökről elnevezett ruhadarabokat - mint például az atilla, a zrínyi, a bocskai és az ezekhez illeszkedő Kárpát-medencei értelemben is magyar és más nemzetek viseleteit foglalja össze, majd következik az 1800-as évektől a szabadságharcig terjedő reformkorszak, amit talán a klasszicizáló, egyszerűsödő, polgári viseletek megjelenése is jellemez a díszmagyar ünnepi használata mellett. Valóban, a magyar történelem küzdelmei plasztikusan követhetőek ezeken a formákon keresztül, amit a szerzők azzal is elősegítenek, hogy számtalan korabeli személyes levelezésből, útikönyvekből, diplomáciai látogatások leírásaiból, majd az akkoriban megalakuló újságokból vett idézetekkel színesítik a képanyagot és a saját kommentárjaikat. Mire eljutunk a Budapesti divat fénykora című fejezetig, a könyv felénél tartunk. Erre a témára az egyik kép aláírásaként egy Kaffka Margit-idézettel hangolja az olvasót a szerző: ,/lh, hölgyeim! Már itthon? De, ugye, már kértem önöket sokszor, hogy a vacsorához halcsontos derekakban jöjjenek. És itt mintha valaki cigarettázott volna!" (Kaffka Margit: Új típusok, 1903) Ettől kezdve, közeledünk - már csak életkorunknál és ismerősebb olvasmányainknál fogva is emlékeztető élményeinkhez. Brandenburgi Katalin ruhája és főkötője / Dress and bonnet of Katalin of Brandenburg [1620-1630] bársony, skófium, gyöngy, az ing rekonstrukció / velvet, metal thread, pearls (shirt reconstructed) Könyv 2012/261. oldal