A magyar irodalom története 3. (Budapest, 1978)

IRODALMUNK A FELVILÁGOSODÁS ÉS A MEGÚJULÓ NEMZETI MOZGALOM KORÁBAN (1772-től az 1820-as évekig) - A FELVILÁGOSODÁSTÓL A ROMANTIKÁIG (1795-1825) - A FELVILÁGOSODÁS ÉS A NÉPIESSÉG TALÁLKOZÁSA - 37. Csokonai Vitéz Mihály - Csokonai életútja 1795-ig

Csokonai életútja 1795-ig 1773. november 17-én született. Apja Csokonai József borbély-sebész, dunán­túli református lelkész fia. Debrecenben letelepedve vagyont gyűjtött, a bor­bélyok céhmestere lett. Kéziratos könyvébe szorgalmasan jegyezgette a város­nak az idegen elnyomástól, pápista önkénytől elszenvedett szorongattatásait. Ott van a könyvben Rákóczi Recrudescant eubierájának tiltott szövege meg a Csokonai-család színesen kipingált állítólagos címere, mint a nemességhez tartozás tudatának jele, bár ez aligha több családi legendánál. Az apa korán meghalt (1786), a vagyon nagy részét elperelték. Az anya, Diószegi Sára, szabómester, patrícius esküdtpolgár leánya volt, művelt, Gyöngyösit, a Télémaque és az Argenis magyar fordítását olvasgató asszony. A város, ahol Csokonai felnőtt, lélekszámra akkor az első az országban. A II. József-kori népszámlálás adatai szerint a városnak 28. 551 lakosa volt. Debrecen túl van már egykori gazdasági és politikai virágkorán, amely annyi kifosztatás és felperzseltetés ellenére is a török hódoltság idejére esett. Akkor a város három országrész határán feküdt: páratlan lehetősége nyílt céhes ipara termékeinek értékesítésére, közvetítő kereskedelmével behálózta Közép- Európát és Közel-Keletet. Gazdagságával védekezett: mindhárom hatalomnak adózott, s ennek fejében élhette belső életét. Berendezkedése demokratikus színezetű volt: a vezető szerep a gazdag patrícius családoké, a nép pedig az utcák, céhek önkormányzata és választott esküdtjei révén érvényesítette szavát. Az egység szellemi alapja a református hit, a pogány és pápista elnyomó iránt táplált gyűlölet. Főként ez állította Debrecent a Habsburg­­ellenes mozgalmak oldalára. Főbírái, lelkészei, tanárai között gyakori a Nyuga­tot járt, nagyműveltségű férfi, aki haladó eszmékkel s a Kollégium nagy könyv­tárának szánt haladó könyvekkel tért haza. Csokonai korában már lassan hanyatlik ez a városközösség. Nemzetközi kereskedelmi és kulturális kapcsolatai sorvadoznak, ipara visszaesik, lakossága parasztosodik. A patrícius-vezetés dinasztikus jelleget ölt, leplezett dikta­túrává fajul. A város mégis sokat őriz még demokratikus hagyományaiból, függetlenségi szelleméből. Polgári elitje és diákságának java mohón fogadja be a felvilágosodást. A debreceni kultúra központja a Kollégium. Konzer­vatív, egyházias intézmény, de nem elmaradottabb egy hazai iskolánál sem. 1770 körül — bár a vaskalapos professzorok ellenállása miatt csak részlege­sen , modern pedagógiai elvek alapján hajtanak végre oktatási reformot. Itt tanít elsőnek az országban kémiai tudományt Hatvani István, itt fordítja le Voltaire Henriade-ját Szilágyi Sámuel, itt működik francia nyelvmester már 1776-ban, innen terjed el Maróthy György munkássága nyomán országo­san a zenei nevelés. Nem véletlen, hogy innen kerültek ki, Verseghyt nem számítva, a felvilágosodás korának legmuzikálisabb formakultúrájú költői (Csokonai, Fazekas, Horváth Ádám), s hogy itt, a méltán „szegények iskolájá­nak” nevezett, számtalan jobbágy-gyermeket kitaníttató Kollégiumban, ahol a Kazinczytól megrótt „mendikáns tónus” uralkodott, nevelkedtek fel az irodalmi népiesség úttörői (Csokonai, Fazekas, Horváth Ádám, Mátyási). Csokonai már tizenegy éves korában a Kollégium poéta-klasszisát (a mai I. középiskolának megfelelő osztályt) végzi. Tanárai által korán méltányolt

Next