Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-04-08 / 80. szám
V. évfolyam 1880. Czg»*- ---„MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........75 frt. — Fél évre............... 7 „ 50 Negyed évre .... 4 „ — Egy hónapra .... 7 „ 40 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A • bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. & megjelen 80. sz. Budapest, csütörtök április 8. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ---- »ESg Szerkesztőség '' és kiadóhivatal: Budapest, V. József tér 9. az, hová a lap szellemi részit illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-LeakeL , ■ —: -■------| A magyar házassági jog mai érvényében. (Ellenérvek a kath. dogmával szemben.) III. Kathol. hitelvek szerint a házasság lényege s illetőleg köteléke, bizonyos férfinak bizonyos nővel való legbensőbb testi és szellemi egyesülése, tökéletes és oszthatatlan életközösség czéljából történt jogszerű nemi szövetkezés. Ez etnikai kapcsolatnál fogva tehát egyszersmind szentség is, melynek anyaga a házastársak kölcsönös odaadása, továbbá a kölcsönös és öszhangzatos akaratnyilvánítás és szerződés. A protestánsok, bár elismerik a házasság isteni eredetét, tagadják mégis annak szentségi jellegét; nem ismerik el a házasság fölbonthatatlanságának ok- és jogszerűségét. De nem ismerik el különösen azon ujabbkori reformerek sem, kik a polgári házasságot követelik s szorgalmazzák. Ez ujabbkori reformerek protestánsok s minden nem római katholikus azt kérdi a r. katolikusoktól, hogy nem veszitek-e észre, hogy tanaitok fölötte kemények és szigorúak? Nem látjátok-e át, hogy azok az emberi szív gyöngeségére és állhatatlanságára semmi tekintettel sincsenek s oly áldozatot követelnek tőle, mely erejét fölülmúlja? Nem ismeritek el, hogy már magában véve is embertelen cynismus, hajthatatlan elveknek vetni alá a leggyöngédebb hajlamokat, érzelmeket s leglángolóbb gerjedelmeket? Nem fogjátok föl, mennyire kemény tan az, mely két lényt, kik egymást többé nem szeretik, sőt kik egymást legmélyebben gyűlölik, örökre össze akar tartani? Ezen boldogtalan lényeknek, kik az elválás után epednek és készebbek lennének inkább meghalni, mint együtt maradni ? Azt mondjátok, hogy a katholiczismus elves czélja a házassági frigy fölbonthatatlanságában egyrészről a szenvedélyek megzabolázásai, másrészről a szükséges és örök egység biztosítása családban. Azonban nem tapasztaljuk-e minduntalan, hogy a szenvedély uralma gyakran épen az ártatlan feleket ostotorozza s hogy a házas felekben vannak orvosolhatatlan testi lelki bajok, fékezhetetlen gonosz indulatok, melyeket a házasság megkötése előtt senki sem gyaníthatott s melyek később törtek ki, midőn a házassági együttlét többnyire már mindkét félre nézve elviselhetlenné vált? Azonban még mindez kevés. Kérdjük a protestánsokat: ki volna képes elősorolni a számos s különféle alakot , melyekben a csalékony szenvedély jelentkezik, s ama sok tört, melyeket balsorsa a szerencsétlen földfiának vet ? Kisérjük figyelemmel keletkeztében s fejlődésében egész határáig, hol, mint a lámpa lángja, kialszik, ott az életút kezdetén s végpontján, mint útjelzőket találjuk, valamint a katholiczismust, úgy a protestantismust, egyik a dogma, másik az észszerűség világát lobogtatva. Meglátjuk, melyik az igazabb kalauz s melyik vezérel biztosabban a földi boldogság paradicsomához. De mindenekelőtt tekintsük az embert a maga fejlődésében. A fejlődés első stádiumán azt látjuk, hogy még alig szegélyzi az ifjú ajkait a rózsás arcú aranydísze s a sima pehely, máris titokteljes érzet hullámzik keblében, mely neki kimagyarázhatatlan nyugtalanságot okoz. Édeseú lopózik szivébe; ismeretlen gondolatok czikáznak át lelkén; csábitó képek ébredeznek képzeletében ; titkos varázserő működik lelkében. Kora komolyság tükrözik vissza vonásaiban s minden hajlama más irányt vesz s megmagyarázhatatlan belső küzdelem bűvkörében tántorog. Később a gyermekkori játékok nem tetszenek neki többé; minden egészen új, de többé nem a régi ártatlan, nyugalmas életre hívja; az esti órában még nyugszik ugyan a vihar, ege még nincs felhőkkel borítva, de a fellegek sötét szegélye, a jövő szomorú előhírnökeként. Ennyi mindenféle benyomás s kedélyállapot zavarában, mintegy mámorosan s elkábultan végre megnősül az ifjú vagy férjhez megy a nő. De kérdjük, nem mindennapi tapasztalás-e, hogy a paradicsom helyett a pokol tornáczába tévednek; angyalok helyett fúriákkal, daemonokkal találkoznak s éden és üdv helyett, reájuk nézve, az egész házassági frigy valóságos kárhozattá válik. A katholikus házasságok fölbonthatatlansága ezen kárhozatot is szentséggé avatja. Tűrhető-e ez akár isteni, akár józan emberi törvények szerint továbbra is igy? Válaszszatok s feleljetek! . . . így beszél a bölcsészet, mely azonban a házasság eszméjét még nem mint concret társadalmi intézményt, hanem csak mint a társas együttlét puszta kényszerűségét, szükségességét tekinti. Más oldalakról tünteti föl előttünk a házasságot a maga concret megvalósulásában a történelem s ezzel karöltve a jogbölcsészet s a polgári törvényhozás feladata, mind a családban, mind az államban, míg végre az egyházban hivatva s jogosítva van azt az emberiség fejlődése s követelményei szerint rendezni, szabályozni. Indokolható-e az állam, illetőleg a polgári törvényhozás e magasztos hivatása? Meglátjuk. A képviselőház mai ülésének egész idejét a magyar állami gépgyár fölött kifejlett vita töltötte be. A ház Madarász javaslatát elvető s ezzel a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása befejeztetett. Végül Jókai Mór indítványt adott be, hogy a ház üléseit ezentúl d. e. 10 órától fogva d. u. 3 óráig tartsa. A ház az indítványt elfogadja. A holnapi ülésben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium költségvetése kerül tárgyalás alá. A felebbviteli bíróságokhoz az utóbbi időkben oly szokatlan mennyiségben érkeznek föl a peres ügyek, hogy a mostani erővel teljesen lehetetlen leküzdeni a munkát, a fölebbviteli bíróságoknál. Bizton számíthatunk arra, hogy a felső fórumok ügykimutatásai a jövő évre nagy renstancziákat fognak előtüntetni. A rendkívül tömeges felterjesztések oka nem másban, mint abban rejlik, hogy a közelmúltban az igazságügyminiszter az elsőfokú bírósági restancziák feldolgozásáról pénzsegély által gondoskodott. Egyik visszás helyzetből a másikba jutottunk az igazságügyi adminisztráció tapintatlansága folytán. Ha kellő időben történt volna a baj orvoslása, nem lenne most biztos kilátás arra, hogy a felső fórumok szintén abba a szomorú helyzetbe fognak jutni, melyben eddig az alsó bíróságok sintődtek. Az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál — mint az „Egyetértés” biztos forrásból tudja — nagy és beható vita fog tartatni. Ellenzéki képviselők tüzetes bírálat alá veszik Pauler Tivadar igazságügyminiszternek, mind kodifikatórius, mind adminisztraczionális munkásságát s törekszenek földeríteni azon nagy mizériát, mely az igazságszolgáltatás terén uralkodik. Egyúttal indítványozni fogják a perjognak a szóbeliség és közvetlenség alapján való mielőbbi instituálását s erre nézva határozati javaslatot fognak benyújtani, mely egyúttal arra is irányul, hogy az igazságügyminiszter a perrendtartási novellát vonja vissza. E kérdésben a kormánypárt jogász képviselői közül is többen a határozati javaslat értelmében fognak felszólalni. Állami oltalom czím alatt dr. Friedmann Bernát bpesti ügyvédtől czikk jelent meg a „P. N.“ mai esti számában. Felszólal czikkező az igazságügy minisztérium azon eljárása ellen, hogy elrendelte, miszerint a horvát-szlavén hatóságok megkeresésére a magyar alattvaló kiszolgáltatandó, ha az állítólagos bűncselekményt Horvát-Szlavonországban követte el. Közöl aztán czikkező konkrét esetet, melyben az igazságügyminisztérium kijelentette, hogy az említett rendeletben foglalt intézkedés foganatosítandó, anélkül, hogy a horvát-szlavón hatóságok megkeresései megbírálás tárgyát képezhetnék. Horvát- és Szlavonország szerintünk a magyar koronához, mint állami egységhez, tartozik, habár nem szorosan vett Magyarország is. Ily állami viszonyok között pedig nem merülhet föl kiszolgáltatási eset, hanem illetékességi kérdés és még az, hogy váljon az államegységhez tartozó amaz országokban elkövetett bűncselekmény melyik törvény szerint torlandó meg. Egyébiránt csodálkozunk Friedmann úr fölött, mikép ahelyett, hogy a Horvátország, Szlavónia és Magyarország közt fennálló válaszfal lerombolásának szükségességét hangsúlyozná, azt megerősíteni törekszik, miáltal a nevezett országrészeknek függgetlen állami voltát szankczionálni akarja s ez ellen küzdeni épen feladatunk, mert különben egyenesen a horvátok malmára hajtjuk a vizet s mintegy elismerjük az általuk remélt szakadás jogosultságét.*) Vegyes közlemények. Kinevezés. Dr. Zafféry Károly a fiumei állami felsőbb középtanoda rendszeres igazgatójává; Makláry Zsigmond II. oszt. adótisztté. Névváltoztatás. Kucsera László esztergomi lakos"vezetéknevét „Körösi“-re változtatta. Ingók foglalása: Reinitz Sámuel és Lövi e. Bpesten (házbér). Örökösök idézése. Ureke Tanaszie ör. (n.kikindai tsz.) ; Tamás Jónás ör. (pécsi tsz.) ; Getter Zs., Tomasev Szima, Geiger Simon, Heredi Pál és Roz, Uhercsak József ör. (szabadkai tsz.) ; Reitter Józsefné ör. pestvidéki tsz.; Valentin Antal ör. (ipolysági tsz.) Gondnokság. Navratyil András sókuti lakos e. (veszprémi tsz.) elmebetegség, — Juhász György e. karosai lakos e. (pozsonyi tsz.) gyönge elmüség miatt. Idézés: Paszternácz Mária (újvidéki jb.), Tar Károly ör. (n.-várad városi jb.), Gyerko János (hosszufalusi jb). Pályázat. Bírói áll. (beregszászi tsz.); írnoki áll. (kassai jb.); tanári áll. (bpesti tudomány-egyetem hittudományi kara) (A „Budapesti Közlöny“ 79. számábó 1.) *) Ismétlés tegnapi lapunkból, miután a szövegbe értelem-zavaró hibák csúsztak be, nyomdai mulasztásnál fogva. Szerk.