Magyar Jövő, 1946. április (45. évfolyam, 66-86. szám)

1946-04-25 / 83. szám

­­ ILATKOZIK WEINSTOCK JENŐ: A belga földalatti mozgalom magyar harcosa lestapo pribékek kezében. — Hogyan segítette a belga földalatti mozgalom az üldözötteket. — Megkezdődik a náci terror. — 2200 fet katonával együtt felrobbantanak egy vonatot. — Fogság a buchenwaldi haláltáborban.­­ A belgiumi Magyar Függetlenségi­zgalom tagjai Magyarországra küldik a nekik érkezett M­RRA élelmiszercsomagokat Vidor György riportja­ ­ka vendég járt a Magyar Jövő szer­zőségében. Egy fiatalos, barátságos­­, energikus ember, akinek nyugodt te­stéből és csendes beszédmodorából senki következtetné, hogy a végzet végighúz­­­ta az utolsó évtized legnagyobb borzal­­main. Hogy mi volt a sorsa, arról legjobban beszél a belgiumi Magyar Függetlenségi Mozgalom levélpapírján írt levél, amely ez év március 6-án kelt. “Weinstock Jenő honfitársunk, aki 1928 óta lakik Belgiumban, itt tartózkodása egész ideje alatt tevékeny részt vett a belgiumi magyarok demokratikus mozgalmaiban. “A megszállás alatt részt vett a magyar ellenállási harcban és 1943 végén az egyik leghirhedtebb német koncentrációs táborba, Buchenwaldba került. Ottani magatartásá­ról rabtársai csak a legjobbat mondták. A kiszabadulás után Belgiumba való vissza­térése óta újra bekapcsolódott a belgiumi magyarok nagy tömegszervezetének, a bel­giumi Magyar Függetlenségi Mozgalomnak a munkájába. Most, hogy véglegesen az Egyesült Államokba utazik, egy jó bajtárs­tól és egy kitűnő antifasiszta harcostól ve­szünk búcsút, abban a biztos tudatban, hogy az amerikai magyarok nagy családjában to­vább fogja folytatni közös küzdelmünket egy demokratikus Magyarországért és egy testvéries, szabad világért.” Tudjuk, hogy a német elnyomás négy esz­tendeje alatt halálmegvető bátorsággal és meg nem alkuvással küzdő belgiumi Ma­gyar Függetlenségi Mozgalom vezetősége csak annak ad ki egy ilyen ékes nyelvezettel írt bizonyítványt, aki a nácik elleni föld­alatti harcban maga is az életét vitte vá­sárra, hogy azt megszolgálja. Egy fél évtized minden küzdelme, izgal­ma és bátor, életveszélyes titkos földalatti harca húzódik meg e levél mögött. Wein­­stock Jenőt fivére, Louis Weinstock, az AFL Painters Union District 9 vezértitkára már egyszer halottnak hitte és meggyászolta. 1943 őszén elkapta a náci örvény. Barátai Brüsszelben látták utoljára, amint a Gestapo pribékjai üldözték a belga főváros utcáin. Halottnak vélték, de Buchenwald haláltábor felszabadítása­ után Weinstock Jenőt a fog­lyok soraiban találták meg és a múlt év május elsején a táborban tartott ünnepélyen ott volt az ünneplők között. Onnan vissza­tért Brüsszelbe és nem egész egy évvel ké­sőbb, 1946 áprilisában Amerikába érkezett. — A náci megszállás idején, — mondja Weinstock Jenő — Brüsszelben voltak a belgiumi demokratikus magyarok, mert míg Antwerpenben a városi közigazgatást a bel­ga fasiszták, a rexisták intézték, addig Brüsszelben minden fontos hivatalba elért a földalatti mozgalom keze és a brüsszeliek erősen támogatták a földalatti mozgalmat. — Mikor a háború kitört, Antwerpenben dolgoztam. A német hadsereg közeledtére megkezdődött a lakosság menekülése, de az utakat már a német hadsereg elárasztotta és annyira jól voltak megszervezve a néme­tek, hogy külön osztagaik az országutakon útbaigazítást adtak a lakosságnak, hogy merre térjen vissza az otthonába. Ekkor még a németek eléggé emberségesen visel­kedtek a lakossággal. Dolgozni kellett, de fizettek és élelmet is adtak. Az álarc azon­ban csakhamar leszakadt róluk. De ne vág­junk a dolgok elébe. MEGINDUL A FÖLDALATTI MOZGALOM — Mikor a németek bevonultak, a demok­ratikus erők földalatti szervezeteket létesí­tettek és az első időkben a szervezet kiépíté­sén dolgoztak. A háci hatalom azonban egyre brutálisabbá lett és a földalatti szervezetek már 1941-ben elérkezettnek látták az időt, hogy akcióba lépjenek. Megkezdődtek a sza­botázsok. A ném­et hadsereg számára hadi­­felszerelést gyártó üzemekben lelassult a munka, hibás alkatrészek készültek, itt egy ágyú, ott egy gépfegyver nem működött. Ekkoriban, — mondja Weinstock Jenő, a belga-francia határon egy német katonai re­pülőtérre vittek munkára. A nácik lázas sietséggel építették a repülőtereket és min­den pillanat, amit a repülőtér építésénél el­vesztettek, fejfájást okozott Berlinnek. A belga földalatti mozgalom ekkor a belga gyárakban a repülőtérhez szükséges hangá­rok egyik részét “véletlenségből” Marseille­­be küldte. Mire megtalálták a küldeményt és visszahozták, egy hét is eltelt. A németek a hajukat tépték dühükben.­­ 1942-ben a németek félretettek min­den álszenteskedést és a legnagyobb terrorba kezdtek. A földalatti mozgalom terrorra ter­rorral válaszolt. Fegyvereket loptak, melye­ket megbízható­ harcosok között osztották szét, akik vonatokat robbantottak és német katonákat tettek el láb alól. A nácik túszo­kat szedtek és egész városokat megsarcol­tak. Ez azonban nem akadályozta mag a földalatti mozgalmat abban, hogy folytas­sák a harcot. MOLNÁR ISTVÁN A HŐSI HALOTT — A zsidók és a progresszív elemek ek­kor már a nácik dühének cégtábláját, ké­pezték. Mindenkit, akire a kezüket rátehet­­ték, a koncentrációs táborba küldtek. A föld­alatti mozgalom első feladatai közé tarto­zott, hogy élelmiszer jegyeket “szerezzen” a búj­kálóknak. Ez rendszerint úgy történt, hogy előzetes megbeszélés alapján vagy fél­tucat “betörő” lövöldözés közepette beha­tolt a brüsszeli városházára és pont abba az irodába ment be, ahol “véletlenül” több­ezer élelmiszerjegy hevert az asztalon. Az ilyen “betörésekbe” még a rendőrök is be voltak avatva és csak a földalatti mozga­lom nagyszerű szervezetének tudható be, hogy minden zökkenő nélkül sikerültek az ilyen kalandok. De a földalatti mozgalom fő feladata volt a vasútrobbantás és egy íz­ben, amikor 2200 német katonával egy vas­út felrobbant, a földalatti harcosok között Molnár István hat golyóval a testében halt hősi halált. — 1943 novemberéig bujdostam Brüsz­­szelben, ekkor egy Gestapo kopó felismert és elfogtak, bevittek a brüsszeli Gestapo börtönbe, onnan a Maiines városban levő gyűjtőtáborba és egy kisebb, 69 személy­ből álló csoporttal, amelyben csak semleges és csatlósállamok polgárai voltak, elindítot­tak Buchenwaldba. Hogy mit érez az ember, aki Buchen­waldba utazik, arról nem beszél Weinstock Jenő. Arra a kérdésre, hogy milyen a meg­érkezés egy náci haláltáborba, a következő­ket mondja:­ MEGÉRKEZÉS A HALÁLTÁBORBA — A Gestapo “vett át” bennünket a tá­borba érkezésünkkor. Tudomásunkra adták, hogy minden tulajdonunkat adjuk oda, mert ha megtalálják nálunk, akkor meg­büntetnek. Utána egy Gestapo-tiszt, kinek rangja Schaarführer volt, vizsgált át ben­nünket. Egy vékony pálcával kinyitotta a szájunkat, majd hátra kellett fordulnunk és ott piszkált, hogy van-e valami eldugott holmink. Ugyanezzel a pálcával turkált a szájban és hátul is minden egyes foglyot. Ezt követte a tisztítási procedura. Minden szál hajat lenyirtak villanynyitóval, majd fertőtlenítettek, aztán fürdőbe mentünk. A fürdő egy nagy medence, amelybe parancs­szóra kellett beugrani és kijönni. Persze, aki túl öreg vagy gyenge volt, hogy kimász­­szon, az belefulladt. Segíteni nem szabadott senkinek. Mikor a fürdés megtörtént, ak­kor kaptuk a ruhát, utána pedig a tábor egy régebbi foglya rövid beszédet intézett hoz­zánk, amelyben megmondta, hogy mit je­lent Buchenwaldban fogolynak lenni. Aki nem teljesíti a parancsot, vagy bármiben is ellenkezik, arra csak egyfajta büntetést szabnak ki és ez a­­ krematórium. — Decemberben volt ez. Reggel 4 órakor keltünk, megkaptuk a napi ennivalót, egy fél fontnyi kenyeret, amit azonnal meget­tünk. Utána névsorolvasás — appel — ez reggel “gyorsan” ment, mert akkor dol­gozni mentünk, “már” hét előtt elkészül­tünk. Dolgoztunk este 5-ig, nyáron este 6-ig. De az esti appel néha 11 óráig is el­tartott. Mindez zeneszóra ment, a fogoly­zenekar indulókat játszott, hogy kellő han­gulatba hozza a Gestapokat.­­ Ha a tél hidegében a foglyot azon kapták, hogy melegedett egy hirtelen rakott tűz mellett, akkor levették a kabátját és meztelen felsőtesttel kellett aznap dolgoz­nia. A nácik nem ismertek kegyelmet. — Buchenwald volt az egyetlen tábor, a­hol a legyilkoltakról könyvet vezettek. Min­den személy természetes halállal halt meg a könyvek szerint, de legalább tudni lehe­tett, hogy mikor ölték meg. A többi halál­táborokban legyilkolt áldozatoknak a nevét se tudni és ott mindegyiküknek teljesen nyoma veszett. AZ ELSŐ SZABAD MÁJUS ELSEJE 1945 március végén az amerikai 3-ik had­sereg páncélosai megközelítették Buchen­­­waldot. A foglyok, akik értesültek az előre­nyomulásról, rémületbe estek. A németek mindaddig egyetlen haláltábort sem adtak át, hanem vagy elszállították a foglyokat és a tábort elpusztították, vagy ha nem volt idő a foglyok elszállítására, akkor kettőzött erővel dolgozott a krematórium. A múlt év­ben húsvét vasárnapja április 1-re esett és nem volt munka. Másnap délutá­n fél 3-kor lefújták a munkát. Este pedig, a tábor fennállása óta első ízben , nem volt appel. A táborirodába, ahol a foglyok dolgoztak, a földalatti mozgalomnak szintén elértek a szálai. De ők, a táborirodában se értették a dolgokat. Szerdán reggel se munka, se ap­pel. A táborparancsnok üzenetét olvassák fel a mennydörgő hangszórókban, hogy a tábort nem ürítik ki, mert ezzel a tábor­parancsnok a múltját akarta jóvá tenni. Estére azonban felsőbb parancsra­­a tábor­ban a zsidókat összeszedték, hogy elszállít­sák a 10 ezer fogolyra méretezett, de már 25 ezer fogolytól nyüzsgő táborból. Mind­erre azonban már nem került sor, a tábort az amerikai csapatok felszabadították és május elsejét a foglyok megünnepelték. Weinstock Jenő a május 1-ei ünneplés után visszatért Belgiumba és ott ismét a Magyar Függetlenségi Mozgalom oszlopos tagjává lett. — Belgiumban valamivel jobbak a viszo­nyok, mint Magyarországon. És a mozga­lom tagjai, akik UNRRA élelmiszer­segély­ben részesülnek, — mondja büszke, emelt hangon Weinstock Jenő — az UNRRA élel­miszersegély csomagokat Magyarországra küldik. Tudják, hogy bár Belgiumban is szükség lenne a segélycsomagokra, de Ma­gyarországon sokkal nagyobb az ínség és inkább a szájuktól vonják el, de elküldik a szükséget szenvedő magyarságnak. Weinstock Jenő e hét péntekén este a 809 Westchester Avenuen levő bronxi Hungária klubban beszél élményeiről. A saját küzdel­meinek előadása után nem is vihetne szebb üzenetet a bronxi asszonyokhoz, mint a bel­giumi Magyar Függetlenségi Mozgalomnak nemes példáját, akik a saját szeretetcso­­magjaikat küldik Magyarországra, hogy ezzel is megsegítsék a szenvedő, fiatal ma­gyar demokráciát. A Magyar Jövő novellája Zsolt Béla:A kivándorló (Befejező közlemény) Mire megérkezett Pestre, Kerekes rajon­gása a maximumra fokozódott. Archy két­ségkívül kedves, mulatságos és friss értelmű fiatalember volt és sok mindenhez értett a rugbyn és az autón kívül is. Ismerte annyira Amerika gazdasági életét, hogy ismeretei­vel elbűvöljön egy külföldi összeköttetések­kel rendelkező pesti bankárdirektort. Kere­kesben, bár nem mert közvetlenül érdeklőd­ni, egyre nőtt a gyanú, hogy Archy nem egé­szen céltalanul utazik Közép-Európában. S ha céltalanul gazdagnak és előkelőnek látszó fiatal üzletembertől mindig lehet annyit ta­nulni, mint a legöregebb európai pénzkapa­citástól. A bankdirektor tehát mindenképen arra törekedett, hogy Archyt pesti tartóz­kodása idejére magához fűzze. Amikor a Keleti­ pályaudvaron leszálltak a vonatról, Archy hoteleimet kért tőle, de Kerekes mo­­­solyogva tiltakozott. — Hogy képzel ilyet? A magyarok híre­sek a vendégszeretetükről. Az én villámban fog lakni, így került­ Archy a fényűzéssel berende­zett rózsadombi Kerekes-villa kék selyemmel tapétázott vendégszobájába. Kerekes és Ke­­rekesné másnapra egész sereg vendéget hív­tak meg Archy tiszteletére.Min­denki el volt ragadtatva tőle és — bár senki sem tudott róla közelebbit, — egyértelműen meg­állapodtak abban, hogy Carson nem lehet kevesebb egy milliárdos cég junior­ főnöké­nél. Egy mindenről informált bankdirektor aki egy ízben már járt Amerikában, a terem egyik sarkában magyarázta: — Carsons? Ismerem a Carsonsokat. A cukor­ tröszt van a kezükben. Három-négy­száz millió­­ dollárban! Kerekes másnap óvatosan tudakozódott Archytól, hogy otthon váljon a cukorral foglalkozott-e? — Azzal is! — mondta meglepetten* Archy és aztán sokat sejtetően mosolygott, így terjedt el, hogy Archy az amerikai cukor­tröszt junior vezére. Másnap a legelő­kelőbb kereskedői, harmadnap a legexklu­­zívabb bankári és nagyipari klubban vacso­rázott. A szűkkörű vacsorák valóságos ban­kettekké szélesedtek. A cukor­nábobot vezé­rek és méltóságos urak köszöntötték fel,­­ számára érthetetlen ,angol nyelven. Vacsora után hajnalig tartó tánc volt, amelyből Archy alaposan kivette a részét. Amikor hajnalban Kerekesék kékszobájában lefeküdt az ágyba, jólesően állapította meg, hogy az ezerdollárosát még mindig nem sikerült felváltania. Egyúttal nem éppen kellemetlen csalódással csodálkozott, hogy Európában eddig még nem nyílt számára amerikai értelemben vett munkaalkalom. • Mr.Willy Carsons hat hét múlva eljegyez­te Kerekes vezérigazgató húgát, egy dunán­túli nagybérlő egyetlen leányát. Kerekesék arról álmodoztak, hogy az esküvőn az öreg Carsons is megjelenik, de Willy­ Archy bá­natosan számolt be az apjával való levelezés szomorú eredményéről. Az öreg Carsons hallani­ sem akar arról, hogy fia Európában nősüljön. Nem akar tudni, fiáról, ha szívére és nem a tröszt érdekeinek parancsára hall­gat. Willy azonban reméli, hogy édesanyjá­nak, aki imádja egyetlen fiát, sikerülni fog megtörni az öreg yankee ellenállását. Kerekesék mindezt tudomásul vették, sőt természetesnek találták. Végül is miért egyeznék bele az amerikai cukor­tröszt el­nöke abba, hogy a fia egy dunántúli nagy­bérlő leányát vegye feleségül? De majd, ha együtt lesznek, majd ha gyerekük lesz, ak­kor..... mint a filmeken szokás...... az öreg megtörik. Mert minden konok amerikai üz­letember ridegsége alatt egy filmszcenárium író szentimentalizmusa rejtőzik. Az esküvő megtörtént, nagy dísszel, az egész City jelenlétében, a methodista, tem­plomban. Télen Carsonsék az Andrássy­ úton laktak egy villában, nyáron a birtokon. Boldogan éltek, két gyerekük született két év alatt. A falon, mint egy nemesi címer, egy berámá­­zott ezerdolláros díszlett, amelyet Willy so­hasem tudott felváltani. Az öreg nagybérlő büszke volt a vejére, aki a magyar Tourist Trophyn kétszer nyerte el az első díj­at. Gyö­nyörű kocsijuk volt, amerikai gyártmány, Packard. Az öreg Carsonst, a cukor­királyt, lassan­­kint elfelejtették. — Ha nem békü­l, nem békül, annyi baj legyen! Nélküle sem me­gyünk éppen koldulni — mondta az öreg nagybérlő. De azért figyelemmel kísérte az amerikai cukor­piacot és vacsora közben né­ha megjegyezte: * — Az apád ma megint halálra kereste magát! Nagy esés van a new yorki tőzsdén. • Mr. Carsons junior, amikor a fia négyéves lett, autón kivitte a Ligetbe, megállt a Wa­­shington-szobor előtt és azt mondta fiának: — Látod, fiam, ez az az ember, aki fel­szabadította nekünk Amerikát az idegen zsarnokság alól. A fiú bambán bámult az ércszoborra. De az apa korán kezébe vette a fia nevelését, hogy*vérbeli amerikai váljék belőle. • Keszthelyi András vasmunkás, aki* a Be­­rengária fedélközön vándorolt ki Amerikába, egy cincinnati gépgyárban kapott állást. Négy évig dolgozott a gyárban és úgy, ahogy megélt. Egy nyári délelőtt elkapta a lendítő­­kerék és úgy a falhoz mázolta, hogy bizony nehezen lehetett megállapítani: fehér, feke­te, vagy sárga volt-e, amikor elindult Mis­­kolcról, ahol a vasgyárból üzemredukció miatt elbocsátották. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Tudja-e, hogy a helytelen tá­plálkozás okozza Lief londoni orvos szerint a legtöbb betegséget. Lief, aki több könyvet is írt táplálkozástani kérdésekről, állítja, hogy még olyan beteg­ségeknél is (vérhas, tüdővész, malária), amelyeket közvetlenül baktériumok okoz­nak, a helytelen táplálkozás az igazi beteg­ségokozó , hogy a nemdohányzók vérének jódtar­talma, ha elszívnak egy cigarettát, jelenté­keny mértékben emelkedik. A dohányosok­nál ez a hatás csak igen kis mértékben je­lentkezik. Nálunk a nikotinnal való állandó visszaélés eltompította a szervezetnek ezt a­­visszaható működését. April 25, 1946 Irodalom - művészet Ilés Béla: A magyar kultúra sikere a Szovjetunióban Illés Béla, a kiváló magyar író, aki az utolsó negyedév­századot a Szovjetunióban töltötte és mint a szovjet had­sereg őrnagya vett a részt világháborúban, Írja a követke­zőket a magyar-szovjet kulturális kapcsolatokról. Jó tíz esztendő előtt meglátogattam a Komi Köztársa­ság fővárosát, Sziktikvárt. A komik legközelebbi rokonai a magyarságnak. A sziktikvári Nemzeti Múzeumban magyar terem van. A terem falait Rákóczi, Petőfi, Kossuth és Rá­kosi Mátyás képei díszítik. A múzeum könyvtárában meg­találtam Petőfi és Arany összes költeményeit, Madácsot, Katonát, néhány kötet Jókait, Mikszáthot és Ady Endre két első kiadású könyvét. A komi iskolákban részletesen tanít­ják a magyar történelmet. Komi nyelven olvasható Petőfi­nek, Aranynak és Adynak jónéhány költeménye. Néhány ezer kilométerrel Sziktikvártól délkeletre, Tas­­kendben (az ottani múzeumban) látható egy szoba, amely­nek ugyancsak magyar vonatkozása van. Ebben a szobában­ Vámbéri Ármin munkáit őrzik és térképeket, rajzokat, me­lyek Vámbéri útját mutatják. A világjáró magyar tudósnak­ igen nagy tekintélye van Szovjet-Közép-Ázsiában. És nem­csak ott. Az egyik legnagyobb orosz író, Nikolaj Tihonov (a Szovjetunió írószövetségének elnöke), regényt írt Vám­béri Árminról. Pár héttel a háború kitörése előtt jelent meg orosz nyelven, új, tömegkiadásban (150,000 példányban) Vámbéri Ármin önéletírása. Ugyancsak 1941-ben jelent meg a nagy szovjet mate­matikusnak, E. Kollmannak “A két Bolyai” című tanulmá­nya. A szovjet egyetemeken azt tanítják, hogy a két Bolyai vetette meg a modern matematika alapjait. Az egyetemi tankönyvek részletesen foglalkoznak Fejér Lipót magyar matematikus munkáival is. A magyar orvostudomány kiválóságai közül elsősorban Semmelweis Ignácot ismerik, de a szakemberek előtt a Ko­rányi név sem ismeretlen. Petőfi már a múlt század hetvenen éveiben ismert, sőt népszerű költő volt orosz földön. Az akkori demokratikus mozgalmak költői egymással versenyezve ültették át orosz nyelvre Petőfi forradalmi verseit. A Gorkij Világirodalmi Intézet könyvtárában az “Egy gondolat bánt engemet” című költeménynek tizenhét nyomtatásban megjelent orosz fordí­tása található. A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor a cári cenzúra kegyetlenül üldözte a haladó értelmiséget, na­gyon sok orosz és ukrán forradalmi költemény csak úgy jelenhetett meg, hogy e költeményeknek szerzője elhallgatta nevét és szerzőként — Petőfi szerepelt. Petőfi neve alatt forgott közkézen mintegy félszáz orosz és ukrán forradalmi költemény. . . A nagy Októberi Forradalom győzelme után Petőfi Heineval és Byronnal versenyezve terjedt el az egész Szov­jetunióban. A polgárháború idején egy kis füzetnyi Petőfi­­vers orosz nyelven Leningrádban jelent meg, ukránul pedig Odesszában. Petőfiről 1920-ban Peter Kogan akadémikus írt tanulmányt. Petőfit a világirodalom egyik legnagyobb köl­tőjének nevezte. Három évvel később Szovjet-Oroszország közoktatás­­ügyi népbiztosa, Anatol Lunacsarszkij írt tanulmányt Pető­firől és ugyancsak ő fordította oroszra Petőfi hatvankét költeményét. Lunacsarszkij (Petőfit Heine fölé emelve) elő­adást tartott Petőfiről és koráról a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján.­­ Ukrán nyelvre Petőfi válogatott költeményeit Leonid Pervomajszkij fordította le. Pervomajszkij Petőfi-könyve 1938-ban jelent meg. Azóta — három új kiadást ért meg. A magyar festők közül — a múlt század végén és a 20-ik század első évtizedében — népszerű volt Oroszországban Munkácsy Mihály és Zichy Mihály. Liszt Ferenc már egy évszázada nagy nép Oroszor­szágban. A modern magyar zenészek közül Bartók Bélának van komoly súlya a szovjet zeneéletben. Népszerű orosz földön Reinitz Béla néhány dala. A magyar építészet remekei sem ismeretlenek a Szovjetunióban. Az Erzsébet-híd képe és le­írása például megtalálható több építészeti tankönyvben. A fegyverszünet megkötése után újra nagy érdeklődés mutatkozik a Szovjetunióban a magyar kultúra iránt. Szent- Györgyi Albert működésével a Tudományos Akadémia fog­lalkozik. Fejér Lipót munkáit Kollman matematikus tanul­mányozza. Rövidesen megjelenik a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kiadásában a magyarok eredetéről végzett kutatások eredménye, amely nagyon sok új adatot hoz nyil­vánosságra , de felhasználja a magyar kutatók munkássá­gának eredményeit is. Az Állami Könyvkiadó tervezi a legjelentősebb ma élő magyar írók egy-egy munkájának kiadását. Ebben a soro­zatban jelenik meg Illyés Gyulának, Heltai Jenőnek, Zilahi Lajosnak, Kárpáti Aurélnak, Darvas Józsefnek és Kovár Lőrincnek egy-egy könyve. A Szovjetunióba emigrált tudósok és írók nagyon sokat dolgoztak azon, hogy a progresszív magyar irodalmat és tu­dományt ott népszerűsítsék. Nem kismértékben nekik kö­szönhető, hogy a Szovjetunió népei olyan nagy érdeklődéssel várják a magyar írók munkáit. Mivel a Szovjetunióban a tudomány, irodalom és művé­szet nemcsak egy kis réteg magánügye, hanem egy-egy jó könyvet milliók és milliók olvasnak és a tudomány eredmé­nyei is milliókat érdekelnek, a magyar tudósok és magyar­­ írók szovjetuniós sikerei nagyjelentőségűek Magyarország szempontjából. Petőfi ma a magyar ügy legjobb ügyvédje, a legdöntőbb érv amellett, hogy az utolsó 25 év bűneiért nem a magyar nép fiai felelősek, hanem a magyar nép ellenségei. Minden egyes magyar könyvsiker erősíti a Szovjetunió népeinek a magyar nép iránti barátságát, erősíti a magyar demokrácia nemzetközi helyzetét. Ezért a magyar tudósok és irak szov­jetunióbeli sikere — nemzeti ügy.

Next