Magyar Kereskedők Lapja, 1900. július-december (20. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

______________________________________ Ezeken kívül néhány más árura, például finomított petróleumra, vas, vasáruk és gépekre nézve stb. számokban ki nem feje­zett vámemelések köretnek, míg néhány vám­emelést más iparágak határozottan ellenez­nek. Például a bőrgyárosok által javaslatba hozott, óriási mérvűnek mondható vám­emeléseket a cipészek és más, a kikészí­tett bőr feldolgozásával foglalkozó iparosok a leghatározottabban ellenzik. Előttünk fekszik tehát a két ellentét: a mezőgazdák és az iparosok munkálata, de az utóbbi magában véve is egész tárháza az ellentéteknek. Annál inkább szükséges tehát, hogy most már a kereskedők érdekképvise­letei szólaljanak meg; ezektől várjuk az objektív álláspont kifejtését s ezen az ala­pon az ellentétek kiegyenlítését. Sajnos, hogy a kereskedőknek nincs még országos érdekképviseletük, mely véleményét hasonló sulylyal latba vethetné, de reméljük, hogy az erőteljesebb egyesületek és szaktestü­letek sorra fellépnek véleményeikkel s a túlköveteléseket kellő értékükre szállítják le. Elsőnek e tekintetben a Pesti Lloyd­­társaság lépett fel, melynek ez ügyre vo­natkozó emlékiratával közelebb foglalkozunk. A kiskereskedők és kon­­kurrenseik. A napokban a soproni kereskedők küldöttsége járt a kereskedelmi miniszter­nél, hogy elpanaszolják neki, mennyire rontja az exisztenciájukat a soproni fo­gyasztási szövetkezet. Felpanaszolták külö­nösen azt, hogy a szövetkezet nem tagjaira is kiterjeszti üzletét s hogy fényűzést és ipari készítményeket is elad. Ugyanazon a héten a soproni kereskedelmi és ipar­kamara is foglalkozott az ügygyel és el­határozta, hogy értekezletet fog egybehívni; azon megbeszélhetik majd és megállapít­hatják a teendőket, mikép lehetne a vidéki kereskedőket a pusztulástól megmenteni, melylyel a fogyasztási szövetkezetek vesze­delmes konkurrenciája fenyegeti őket. Szep­temberben pedig Miskolcon fognak össze­jönni az ország minden vidékéről a keres­kedők, hogy meghányják-vessék ügyes bajos dolgaikat és ennek a gyülekezetnek a tárgysorozatában is van egy pont, mely a kereskedők és a fogyasztási szövet­kezetek közt dúló versenyharcra vonatkozik. Felsoroljuk ezeket az adatokat, mert a legújabb mozzanatai annak a mozgalom­nak, mely a kereskedőknek a fogyasztási szövetkezetek konkurrenciájától való meg­mentésére irányul. Nem tudjuk, hogy a kereskedelmi miniszter mit fog tenni a soproni kereskedők panasza folytán. Még kevésbbé tudhatjuk, hogy mily elhatáro­záshoz fognak jutni a kereskedők képvi­selői a soproni és miskolci értekezleteken. De az egész mozgalomnak eddigi­­lefolyá­sából és a soproni kereskedőknek eljárá­sából azt az impressziót merítjük, hogy az elfogadandó határozati javaslatok, mint annyiszor már, ezúttal is a kormány köz­belépésének kívánatos és sürgős voltát fogják hangoztatni, a kormány segítségét fogják követelni. S ez esetben­­ előre megjósoljuk a mozgalom ismét el fog posványosodni, eredménye egyenlő lesz a semmivel. Miért ? Mert a kormány nem fog közbe­lépni, egyszerűen azért, mert nem akar közbelépni. Nem szólunk arról, hogy van­nak emberek, akik már elvi álláspontból is perkorreskálják a kormánynak minden­féle beavatkozását a gazdasági életbe s hogy ez emberek legnagyobb része éppen a kereskedők között található, állván a gaz­dasági szabadság leginkább a kereskedők­nek és kereskedelemnek érdekében. Nem szólunk arról, mert különben az idők szo­morú jeleként kellene konstatálnunk, hogy a mi kereskedőink újabban mind sűrűbben óhajtják, sőt igénybe is veszik a kormány beleavatkozását. De rá kell mutatnunk arra, hogy a kormány — még ha nem is kedvezne egyik-másik tagja sajátos gazda­sági nézeténél fogva a fogyasztási szövet­kezeteknek­­— nem avatkozhatnék bele ebbe a dologba, mert az ő szempontjából a fogyasztási szövetkezet épp olyan keres­kedő, mint akármelyik más és kell is, hogy annak tekintessék. Sőt jól emlékszünk, volt idő, amikor a kereskedőknek is csak az volt az egyedüli kívánságuk, hogy a ható­ságok velük egyenlő elbánásban részesít­sék a fogyasztási szövetkezeteket, ne nyújt­sanak nekik kedvezményeket különösen az adózás terén. Véleményünk szerint joggal ma sem követelhetnek a kereskedők többet, de ezt feltétlenül megkövetelhetik. Ezzel azon­ban korántsem volna még segítve a bajukon, mert a nagyobb adó sem kor­látozná a fogyasztási szövetkezetek ter­jeszkedését és szaporodását, sőt nagyobb lévén a terhük, az életre valók mind jö­vedelmük növelésével fognak törődni. Azt azonban, amit a soproni kereskedők kívánnak, hogy tudniillik a kormány tiltsa el a szövetkezeteket attól, hogy nem tagok­nak is adjanak el árut, valamint tiltsa el az ipari és fényűzési cikkekkel való keres­kedéstől, a kormány — a már említett okoknál fogva — nem fogja megtenni. De ha megtenné, sem használna sokat. Mert ami a fogyasztót a fogyasztási szövetkezet boltjába hajtja, az, leszámítva a sajnálatos felekezeti izgatást és pártpolitikai törekvést, főleg abban a primitivitásban keresendő, mely vidéki kiskereskedőink üzleti eljárását a legtöbb helyütt még ma is jellemzi és mely különösen az árubeszerzés kezdetle­ges módjánál fogva nagyban csökkenti versenyképességüket a fogyasztási szövet­kezetekkel szemben. Ha tehát megtiltaná a kormány, hogy a szövetkezet nem tagoknak is adjon el, az eredmény száz közül kilencvenkilenc esetben nem az lesz, hogy a nem tag a kereskedő boltjába fog visszatérni, hanem az, hogy belép tagnak a szövetkezetbe. A fényűzési és ipari készítményekkel való kereskedés eltiltása pedig a vidéki kereskedők zömének mit sem használna, egyszerűen azért, mert a többi kereskedelmi cikkel szemben éppen e cikkek fogyasztása minimális és mert a vidéki kereskedőknek csak egy részét érinti közvetetlenül. Nem a kormány közbelépésére van tehát szükség, hanem a «Segíts magadon és Isten is megsegít» elvének alkalmazására. Külföldön, különösen Németországban, hol a hetajlistát nemcsak a fogyasztási szövet­kezetek, de a nagy áruházak és szállítási vállalatok is szorongatják, már belátták ennek az elvnek a helyességét. Más időket élünk már és az új idők szellemétől a kiskereskedők sem zárkózhatnak el. Meg­változtak a viszonyok, melyek között a mai kiskereskedelem keletkezett és kialakult. Az okos ember már most nem azon lesz, hogy a régi viszonyokat visszaállítsa, hanem azon, hogy az új viszonyokhoz hozzá­simuljon. Világszerte látjuk, hogy az érdekkörök szövetkeznek, szervezkednek, hogy az el­lenséges érdekeket leküzdjék és a megvál­tozott viszonyokból maguknak a lehető legnagyobb előnyöket biztosítsák. Szövet­keznek a munkások, hogy javítsanak hely­zetükön, szövetkeznek a vállalkozók, hogy a munkások bérharcaival szembeszáll­hassanak, hogy az árakat a fogyasztó közönséggel szemben egy bizonyos szín­vonalon megtarthassák, vagy a termelést szabályozzák, sőt szövetkeznek maguk a fogyasztók is, hogy a kereskedőkkel szem­ben érdekeiket mentői jobban megóvhas­sák. Ahová csak nézünk, mindenütt csak egyesületeket, szövetségeket, kartelleket. Jelenlegi, Javasolt 100 kilonkint vámtételek forintokban Búza.................. ... . ... 1.50 3. Liszt........................... 3.75 4.75 Nyersbőr.......... ............................. vámmentes 3.— Disznózsír ... .......................... 16.— 25.— Stearin ... ... ... ... ... ... ... 6.— 12.— Faggyú ... ... ... .......... 1.-- 8.— Pezsgőbor ............... ... ... ... 50.— 1.50, illetve 0.75 üvegenként Kolbászfélék ... ... ... ......... 25.— 30.— Pótkávé .............. ... .......... ... 15.— 16.— Nyers petróleum ... ... ... ... 3.50 2.— Kenderfonál ...................... ... 1.50 5.— Selyemhúr ............. ... ... ... 500.— 200.— Kalapszegő-szalag ... ............... 500.— 150.— Színes papír..­..................... ... 7.— 20.— Borjúbőr..................... ... ... ... 9.— 60.— Színes bőr ................................. 18.— 75.— Fekete ló- és marhabőr ... ... 9.— 30.— » » » színes 18.— 45.— Fekete blankbőr ..................... 9.— 18.— Színes » ......... ... .... 18.— 30.—• Juhbőr, kecskebőr, kordován... 18.— 30.—• Festetlen keletindiai kecskebőr 9.— 2.— Keztyű ......... .......................... 50.— 200.— Furnir ......... .... ... ... ... ... 3.— 12.— Gelatin ...................................... 6.— 2.— Kátrányfestékek ... ... ... ... 10.1­1.50 MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA_____________________________1900. julius 1.

Next