Magyar Kereskedők Lapja, 1900. július-december (20. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
______________________________________ Ezeken kívül néhány más árura, például finomított petróleumra, vas, vasáruk és gépekre nézve stb. számokban ki nem fejezett vámemelések köretnek, míg néhány vámemelést más iparágak határozottan elleneznek. Például a bőrgyárosok által javaslatba hozott, óriási mérvűnek mondható vámemeléseket a cipészek és más, a kikészített bőr feldolgozásával foglalkozó iparosok a leghatározottabban ellenzik. Előttünk fekszik tehát a két ellentét: a mezőgazdák és az iparosok munkálata, de az utóbbi magában véve is egész tárháza az ellentéteknek. Annál inkább szükséges tehát, hogy most már a kereskedők érdekképviseletei szólaljanak meg; ezektől várjuk az objektív álláspont kifejtését s ezen az alapon az ellentétek kiegyenlítését. Sajnos, hogy a kereskedőknek nincs még országos érdekképviseletük, mely véleményét hasonló sulylyal latba vethetné, de reméljük, hogy az erőteljesebb egyesületek és szaktestületek sorra fellépnek véleményeikkel s a túlköveteléseket kellő értékükre szállítják le. Elsőnek e tekintetben a Pesti Lloydtársaság lépett fel, melynek ez ügyre vonatkozó emlékiratával közelebb foglalkozunk. A kiskereskedők és konkurrenseik. A napokban a soproni kereskedők küldöttsége járt a kereskedelmi miniszternél, hogy elpanaszolják neki, mennyire rontja az exisztenciájukat a soproni fogyasztási szövetkezet. Felpanaszolták különösen azt, hogy a szövetkezet nem tagjaira is kiterjeszti üzletét s hogy fényűzést és ipari készítményeket is elad. Ugyanazon a héten a soproni kereskedelmi és iparkamara is foglalkozott az ügygyel és elhatározta, hogy értekezletet fog egybehívni; azon megbeszélhetik majd és megállapíthatják a teendőket, mikép lehetne a vidéki kereskedőket a pusztulástól megmenteni, melylyel a fogyasztási szövetkezetek veszedelmes konkurrenciája fenyegeti őket. Szeptemberben pedig Miskolcon fognak összejönni az ország minden vidékéről a kereskedők, hogy meghányják-vessék ügyes bajos dolgaikat és ennek a gyülekezetnek a tárgysorozatában is van egy pont, mely a kereskedők és a fogyasztási szövetkezetek közt dúló versenyharcra vonatkozik. Felsoroljuk ezeket az adatokat, mert a legújabb mozzanatai annak a mozgalomnak, mely a kereskedőknek a fogyasztási szövetkezetek konkurrenciájától való megmentésére irányul. Nem tudjuk, hogy a kereskedelmi miniszter mit fog tenni a soproni kereskedők panasza folytán. Még kevésbbé tudhatjuk, hogy mily elhatározáshoz fognak jutni a kereskedők képviselői a soproni és miskolci értekezleteken. De az egész mozgalomnak eddigilefolyásából és a soproni kereskedőknek eljárásából azt az impressziót merítjük, hogy az elfogadandó határozati javaslatok, mint annyiszor már, ezúttal is a kormány közbelépésének kívánatos és sürgős voltát fogják hangoztatni, a kormány segítségét fogják követelni. S ez esetben előre megjósoljuk a mozgalom ismét el fog posványosodni, eredménye egyenlő lesz a semmivel. Miért ? Mert a kormány nem fog közbelépni, egyszerűen azért, mert nem akar közbelépni. Nem szólunk arról, hogy vannak emberek, akik már elvi álláspontból is perkorreskálják a kormánynak mindenféle beavatkozását a gazdasági életbe s hogy ez emberek legnagyobb része éppen a kereskedők között található, állván a gazdasági szabadság leginkább a kereskedőknek és kereskedelemnek érdekében. Nem szólunk arról, mert különben az idők szomorú jeleként kellene konstatálnunk, hogy a mi kereskedőink újabban mind sűrűbben óhajtják, sőt igénybe is veszik a kormány beleavatkozását. De rá kell mutatnunk arra, hogy a kormány — még ha nem is kedvezne egyik-másik tagja sajátos gazdasági nézeténél fogva a fogyasztási szövetkezeteknek— nem avatkozhatnék bele ebbe a dologba, mert az ő szempontjából a fogyasztási szövetkezet épp olyan kereskedő, mint akármelyik más és kell is, hogy annak tekintessék. Sőt jól emlékszünk, volt idő, amikor a kereskedőknek is csak az volt az egyedüli kívánságuk, hogy a hatóságok velük egyenlő elbánásban részesítsék a fogyasztási szövetkezeteket, ne nyújtsanak nekik kedvezményeket különösen az adózás terén. Véleményünk szerint joggal ma sem követelhetnek a kereskedők többet, de ezt feltétlenül megkövetelhetik. Ezzel azonban korántsem volna még segítve a bajukon, mert a nagyobb adó sem korlátozná a fogyasztási szövetkezetek terjeszkedését és szaporodását, sőt nagyobb lévén a terhük, az életre valók mind jövedelmük növelésével fognak törődni. Azt azonban, amit a soproni kereskedők kívánnak, hogy tudniillik a kormány tiltsa el a szövetkezeteket attól, hogy nem tagoknak is adjanak el árut, valamint tiltsa el az ipari és fényűzési cikkekkel való kereskedéstől, a kormány — a már említett okoknál fogva — nem fogja megtenni. De ha megtenné, sem használna sokat. Mert ami a fogyasztót a fogyasztási szövetkezet boltjába hajtja, az, leszámítva a sajnálatos felekezeti izgatást és pártpolitikai törekvést, főleg abban a primitivitásban keresendő, mely vidéki kiskereskedőink üzleti eljárását a legtöbb helyütt még ma is jellemzi és mely különösen az árubeszerzés kezdetleges módjánál fogva nagyban csökkenti versenyképességüket a fogyasztási szövetkezetekkel szemben. Ha tehát megtiltaná a kormány, hogy a szövetkezet nem tagoknak is adjon el, az eredmény száz közül kilencvenkilenc esetben nem az lesz, hogy a nem tag a kereskedő boltjába fog visszatérni, hanem az, hogy belép tagnak a szövetkezetbe. A fényűzési és ipari készítményekkel való kereskedés eltiltása pedig a vidéki kereskedők zömének mit sem használna, egyszerűen azért, mert a többi kereskedelmi cikkel szemben éppen e cikkek fogyasztása minimális és mert a vidéki kereskedőknek csak egy részét érinti közvetetlenül. Nem a kormány közbelépésére van tehát szükség, hanem a «Segíts magadon és Isten is megsegít» elvének alkalmazására. Külföldön, különösen Németországban, hol a hetajlistát nemcsak a fogyasztási szövetkezetek, de a nagy áruházak és szállítási vállalatok is szorongatják, már belátták ennek az elvnek a helyességét. Más időket élünk már és az új idők szellemétől a kiskereskedők sem zárkózhatnak el. Megváltoztak a viszonyok, melyek között a mai kiskereskedelem keletkezett és kialakult. Az okos ember már most nem azon lesz, hogy a régi viszonyokat visszaállítsa, hanem azon, hogy az új viszonyokhoz hozzásimuljon. Világszerte látjuk, hogy az érdekkörök szövetkeznek, szervezkednek, hogy az ellenséges érdekeket leküzdjék és a megváltozott viszonyokból maguknak a lehető legnagyobb előnyöket biztosítsák. Szövetkeznek a munkások, hogy javítsanak helyzetükön, szövetkeznek a vállalkozók, hogy a munkások bérharcaival szembeszállhassanak, hogy az árakat a fogyasztó közönséggel szemben egy bizonyos színvonalon megtarthassák, vagy a termelést szabályozzák, sőt szövetkeznek maguk a fogyasztók is, hogy a kereskedőkkel szemben érdekeiket mentői jobban megóvhassák. Ahová csak nézünk, mindenütt csak egyesületeket, szövetségeket, kartelleket. Jelenlegi, Javasolt 100 kilonkint vámtételek forintokban Búza.................. ... . ... 1.50 3. Liszt........................... 3.75 4.75 Nyersbőr.......... ............................. vámmentes 3.— Disznózsír ... .......................... 16.— 25.— Stearin ... ... ... ... ... ... ... 6.— 12.— Faggyú ... ... ... .......... 1.-- 8.— Pezsgőbor ............... ... ... ... 50.— 1.50, illetve 0.75 üvegenként Kolbászfélék ... ... ... ......... 25.— 30.— Pótkávé .............. ... .......... ... 15.— 16.— Nyers petróleum ... ... ... ... 3.50 2.— Kenderfonál ...................... ... 1.50 5.— Selyemhúr ............. ... ... ... 500.— 200.— Kalapszegő-szalag ... ............... 500.— 150.— Színes papír....................... ... 7.— 20.— Borjúbőr..................... ... ... ... 9.— 60.— Színes bőr ................................. 18.— 75.— Fekete ló- és marhabőr ... ... 9.— 30.— » » » színes 18.— 45.— Fekete blankbőr ..................... 9.— 18.— Színes » ......... ... .... 18.— 30.—• Juhbőr, kecskebőr, kordován... 18.— 30.—• Festetlen keletindiai kecskebőr 9.— 2.— Keztyű ......... .......................... 50.— 200.— Furnir ......... .... ... ... ... ... 3.— 12.— Gelatin ...................................... 6.— 2.— Kátrányfestékek ... ... ... ... 10.11.50 MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA_____________________________1900. julius 1.